Piackeresés és hitelesség

A tizenegy havi eredmények ismeretében Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja elemezte a gazdaság helyzetét és az idei kilátásokat. (Az interjú első része a múlt heti 3P-ben jelent meg.)

A tizenegy havi eredmények ismeretében Nagy Ágnes, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsának tagja elemezte a gazdaság helyzetét és az idei kilátásokat. (Az interjú első része a múlt heti 3P-ben jelent meg.)

– Ha az inflációnak az értékelése pozitívan alakult akkor természetszerűleg hozta magával az alapkamat csökkentését. A jegybank igazgatótanácsa január 5-én az alapkamatot 5,75%-ra csökkentette. A perspektívája az inflációnak 2012 első időszakában alacsony, illetve úgy gondoljuk, a növekedési cél tartható, ha a kormány a 2011-ben megkötött elővigyázatossági keretegyezményben foglaltak szerint folytatni fogja strukturális reformok végrehajtását. És itt elsősorban a nagy kormányszintű szolgáltatások – az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjrendszer – reformjára gondolok. Ezek olyan nagy szolgáltatói rendszerek, amelyeknek a reformja nélkül nehezen képzelhető el az, hogy továbbra is ilyen eredményeket érjünk el, mint most.

– Tehát a kiadási oldalon további csökkentések várhatók. És a bevételi oldalon?

– Tartani kell az exportot legalább ezen a szinten. Másrészt úgy néz ki, hogy az építkezésben is megmozdult valami (elsősorban az ipari építkezéseknél). Ez összefüggésben van az ipar növekedési perspektívájával.

– És számítunk a kormány által sokat emlegetett uniós forrásokra.

– Véleményem szerint 2012-re a kormány olyan stratégiát kellene kidolgozzon, amely meghatározza, hogy melyik az a négy vagy öt nagy terület, ahol a kormányszintű befektetések folynak. Nem pedig 40 ezer állami és kormányszintű projektet végigvinni.

Hiteles külső szem

– Tehát nem létezik az a középszintű stratégia, amelyről évek óta beszélnek a szakemberek.

– Mondanék még egy jó ötletet, ami a kormányszintű finanszírozásokat és a kormánypénzek elköltésének a követését illeti. Érdemes lenne megnézni, hogy miként lehetne nemzetközi szervezeteket bevonni a közbeszerzések monitorizálásába. Példának hozható fel több EU-s ország, mint Olaszország vagy akár a Magyar Nemzeti Bank. A Transparency Internationalnak van olyan szolgáltatása amit úgy hívnak, hogy átláthatósági megállapodás (Integrity Pacts). Tehát ennek a szolgáltatásnak az igénybevételével egy külső, nemzetközi partnert hoznánk a közbeszerzés felügyeletébe, kezdve a feladatfüzet, versenyeztetés szakaszától. Ez azt üzenné a társadalomnak, hogy átlátható, hiteles és a csalásgyanú felett áll a közbeszerzés és végrehajtás. Ez annál is fontosabb, mert Románia 2012-ben kell lehívja a legtöbb pénzt.

Stabil a bankrendszer

– A jegybank miként biztosította az elmúlt időszakban a hazai bankrendszer zavartalan működését?

– Romániában 2000-ben, amikor a bankrendszer első körű konszolidációja zajlott le, az uniós direktíváknál feltételeket szabtunk. Mindig kellő alapossággal figyeltük azokat a pénzpiaci mozgásokat – és itt elsősorban az európai pénzpiacról beszélek –, amelyek valamilyen módon a pénzpiaci stabilitást negatívan érinthették volna. Ezenkívül az ún. bécsi keretegyezményben a nagy nyugat-európai kereskedelmi bankokat (amelyek fiókjainak a működése Romániában meghatározó) egy asztalhoz ültetve, a Nemzetközi Valutaalappal és az EU-val vállalták, hogy nem csökkentik kitettségüket Romániával szemben. Ez számunkra egy olyan garancia volt, ami a piac stabilitását biztosította. Tény és való, hogy a bécsi kezdeményezés dokumentumokban rögzített felvállalási ideje lejárt, de ezek a bankok továbbra is vállalták, hogy nem csökkentik kitettségüket Romániával szemben, hisz eddig is jó üzletet csináltak itt.

– Volt egy időszak, amikor a jegybankot túl szigorúnak minősítették az elemzők.

– Mindenki túl szigorúnak minősített minket. Az 1990–1998 közötti időszak utáni szigorúságot mindenki zsigerből ellenezte, de valójában az sem volt szigorúság, csak a román gazdaságnak való megfeleltetése a pénzpiacnak. Tehát ahhoz próbáltuk igazítani a pénzpiacot, amit a gazdaság képes volt előtermelni.

– Mi a helyzet a hitelezésekkel?

– Az éves reálváltozásokat követve, azt láthatjuk, hogy a 2008. évi 32,8%-os lakossági hitelnövekedéshez viszonyítva ez folyamatosan reálértékben a negatív szférába került (-3,7% 2009-ben, -6,1% 2010-ben). 2011-ben már a lakossági hitelezés is elkezd növekedni – pontosabban nem csökken olyan nagyon, de még mindig a negatív szférában van reálértékben. A vállalkozásoknál a 2009-es reálcsökkenési periódushoz viszonyítva folyamatos a növekedése. 2011. novemberi adatok szerint az éves reálváltozás 7,9%-os növekedést mutat. Természetesen ez jóval kisebb, mint a 2008-as szint.

Új piacokat kell keresni

– Szerintem a vállalatoknak most nem is hitelre van szükségük, inkább piacra. Meg kell keresni azokat az új piacokat, ahol termékeiket eladhatják. Az elmúlt időszakban az áru- és szolgáltatásexport több mint 80% az EU országaiba irányult. De ezekben az országokban most hatalmas problémák vannak. A lakosság, illetve a közszféra fogyasztása nagyon lecsökkent. Ezért kellene egy nagyot váltani, és megkeresni az új piaci lehetőségeket, azokat az országokat, amelyeknek pénzük van. Meg kellene nézni, hogy mi hogyan is állunk az orosz piaccal, ennek minden kockázatát felleltározva. Természetesen nem minden kisvállalat fog az orosz piacra exportálni, ezért újra fel kellene találni a belső piacot. Románia a hetedik legnagyobb ország az unióban. Tehát az itt termelt árut és szolgáltatás belső piacát kell megteremteni. Lengyelország ezen nyert. A belső piaca mentette meg a 2008-as válságtól, mert a lengyel lakosság hozzá volt szokva ahhoz, hogy a Lengyelországban termelt árukat és szolgáltatásokat vegye igénybe. Nálunk is a hazai vállalkozóknak kellene jobban jelen lenniük a belső piacon, a fogyasztó számára vonzóbb árakkal, mint az importcikkek esetében.

– Mi a helyzet a megtakarításokkal?

– Az alapkamatnak az óvatos csökkentésével – sok pénzpiaci elemző azt hiányolta, hogy nem léptünk nagyobbat a kamatcsökkentésben –, amikor az 5,75-ös alapkamatszintet döntöttük el, arra gondoltunk, hogy lejben a betétkamatokat ne befolyásoljuk negatívan. Mert a R politikája nemcsak arról szól, hogy miként járuljunk hozzá a hitelezéssel a növekedéshez, hanem a belső pénzpiacnak az építéséhez és konszolidálásához is, olyan körülmények között amikor a külső piacokon a likviditás nagyon szűkén van.

A Tobin-adó csapdája

– A francia és a német államfő nemrég az uniós szabályozások szigorítása mellett felvetette a pénzügyi tranzakciók megadóztatását is.

– Több uniós tagország már nemzeti szabályozásában beindított egy ilyen folyamatot, vagyis a pénzügyi tranzakciók nyereségeinek a külön megadóztatása az általános adóztatási szint fölött (ún. Tobin-adó). Most mindenki a nagy egyensúlytalansá-gok mellett azt nézi, hogy miből lehetne még produkálni valami pluszt a bevételi oldalon. Azzal is tisztában vannak, hogy a tagországszinten meghozott döntéseknek közép- és hosszú távon egyáltalán nem lesz pozitív hatásuk, és hogy ezt valamilyen módon uniós szinten kellene a pénzpiacok szereplőire nézve szabályozni. Én nagyon óvatos lennék azzal, hogy ez milyen legyen. Valamit nekik adni kell ezért a plusz teherviselésért, tehát a jövőben valamivel kompenzálni kell.

– De három éve az államok segítették ki a bajba jutott bankokat…

– Így van és ezért van a hatalmas államadósság-problémája Olaszországnak, Görögországnak. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy nem minden bank kapott segítséget és őket is sújtaná ez a teher. Ezért azt mondanám, hogy körültekintően kell dönteni, mert a pénzpiac a legérzékenyebb piac, és ahol a hozamok nem úgy teljesülnek, ahogy a pénzpiac szereplői elvárják az adott helyzethez viszonyítva, akkor ők meg fogják keresni azt a helyet, ahol számításaik teljesülnek.