A petróleum a népi gyógyászatban

Erdélyben az egyik legkeresettebb helyszín a segesvári vár, amely a világörökség részét képezi. Messzire látszó keleti bástyája, az óratorony lenyűgöző méreteivel felhívja a kiránduló figyelmét. Évente 130-150 ezer látogató tekinti meg a toronyban több mint száz éve berendezett történelmi múzeumot. Ennek része a patikamúzeum is, ahol a szakmában használatos régi tárgyak mellett sokszor még a szakemberek számára is ismeretlen feliratú patikai edények vannak kiállítva. A fából, fajanszból, porcelánból és üvegből készült edények a 18. és 19. századból származnak. Egykori hatóanyag-tartalmuk (materia medica) az akkor használatos készítmények alapanyaga volt, és az Európában és Erdélyben is átalakulóban levő gyógyszeres kezelésről tudósítanak.

Eredete szerint a patikamúzeum edényein feltüntetett materia medica négy csoportra osztható: növényi (65%), ásványi-vegyi (21%), állati-emberi (9%) és vegyes, valamint az előbbiek keverékéből származó (5%) hatóanyagok. Sok készítmény neve és összetétele, amely a ma élő emberek számára is figyelemre méltó, már csak ebben a múzeumban látható. A következőkben ezekből mutatunk be néhányat.

Az egyik, csiszolt dugóval ellátott, kétfejű sassal díszített üvegedényen, amely a 18. század második feléből származik, az OLEUM PETRAE felirat olvasható.

A készítmény már az első, magyar nyelven kinyomtatott gyógyszertaxában (árlista) is szerepel, kősziklaolaj néven, és nem más, mint a jól ismert tisztított kőolaj, petróleum vagy lámpaolaj, de nevezik még fotogénnek, bitumen fluidumnak, naphta montanának is.

A petróleumot kőolajból szaggatott lepárlással 150–200 Celsius-fokon állítják elő, már a 17. század közepétől. Különböző szénhidrogének vegyülete.

A 18. században a hivatalos gyógyszerek csoportjához tartozott, torokgyulladás, köhögés, fejfájás, hajhullás, fejtetű, szembetegségek, fül-orr száradás, állkapocsfájdalmak, étvágytalanság, gyakori székelés, vizelési zavarok, rossz emlékezőtehetség, ízületi fájdalmak, fekély, magas vérnyomás kezelésére alkalmazták.

Erdélyben ma is sok ember elmondhatja, hogy külsőleg vagy belsőleg használta. 

A népi gyógyászatban használatos szer volt a magyaroknál, osztrákoknál, németeknél, olaszoknál, angoloknál, de még az amerikai indiánoknál is. Több országban orvosok is ajánlották rákos megbetegedésekben. Oroszországban már az elmúlt évszázadokban észlelték, hogy a bakui olajkutaknál dolgozók nem betegednek meg rákban, egyúttal munkaképesség-, szellemifogékonyság-fokozónak is tartották. Sokan állítják, hogy ha nem lett volna a petróleumos kezelés tájainkon, a torokgyík még több áldozatot követelt volna.

Újságokban, folyóiratokban gyakran jelennek meg tanulmányok a petróleum gyógyhatásáról. Sokan orvoshoz, gyógyszerészhez fordulnak tanácsért. Gyógyszerészhallgatóként a petróleum mérgező voltára, hatásának kiszámíthatatlanságára hívták fel a figyelmünket. Ugyanakkor ezrek, köztük szakemberek is tanúsítják, hogy a petróleum gyógyítóan hatott rákos daganatok, prosztatabetegségek, cukorbetegség, gyengeség, ízületi reuma, köszvény, leukémia, bélelzáródás, vérszegénység stb. esetén. A világhálón számos vélemény olvasható mellette és ellene is egyaránt. Álljon itt két idézet:

„Ha a petróleummal gyógyítani lehetne, azért is használnák, mert a legolcsóbb, de ilyen hatása csak a mesékben van.”

„Ha valaki erősen hisz valamiben, akkor akármi is hat.”

A fáklyák, gyertyák, mécsesek után a villanyvilágítás bevezetéséig a petróleumlámpa volt a legszélesebb körben elterjedt világítóeszköz, és a világ szegényebb régióiban még ma is az. Sajnos a meggyulladt petróleumlámpák számtalan tragédiát okoztak, lakóházak, istállók váltak a tűz martalékává, gyerekek, felnőttek szenvedtek súlyos égési sebeket.

Mindezek ellenére a petróleum még sokáig jelen lesz az emberiség életében.

Veress László