2022. augusztus 19., péntek

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

„A múlt tisztelete és emlékezete nélkül lehet élni, csak nem érdemes”

A fehéregyházi ütközetben eltűnt egy üstökös, aki azóta is beragyogja a magyar nemzet egét. Az általa meghirdetett „világszabadság” szent jelszava alatt bontottak zászlót 1849. július 31-én is Bem apó újoncai, hiszen ebben a szóban benne volt minden harcba induló álma, szabadságvágya, amiért érdemes volt vállalni küldetésük kockázatát. Ezért gyűlünk össze minden évben kegyelettel emlékezni Petőfi Sándorra és hős harcostársaira – hangsúlyozta ünnepi beszédében Szabó József, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke.

A hagyományokhoz híven, az idei Petőfi-ünnepély is az Ispán-kútnál kezdődött július 31-én. Az ispán-kúti megemlékezésen jelen volt Magyarország Csíkszeredai Főkonzultusa részéről Márki Dániel konzul. A fehéregyházi Millenniumi unitárius templom adott helyet az ünnepi istentiszteletnek, ahol igét hirdetett Bíró Alpár héjjasfalvi református lelkész.

Nagy Judit, a Petőfi Sándor Művelődési Egyesület kulturális alelnöke kijelentette: Petőfi volt az, aki 1846-ban megírta és kimondta talán először az emberiség történetében a szót: világszabadság. Azóta ez a szó örök érvényű, és amit magában hordoz, az 2022-ben is gyógyír lenne a nemzetek és az egyén szabadságán ejtett sebekre.

Jenei László Csaba segesvári unitárius lelkész igét olvasott. A fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, valamint Kiskőrös és Kiskunfélegyháza képviselői koszorúztak, Balázs Zsófia fehéregyházi diáklány Petőfi Világosságot című versét szavalta.

Az időjárás-előrejelzések miatt a megemlékezést az unitárius templomban tartották. Elhangzott a magyar himnusz a Bihar és a Szilágy megyei Tarfan és Karaszfanband egyesített fúvószenekara előadásában.

Nagy Judit műsorvezető köszöntötte a petőfis települések résztvevőit és képviselőit, ismertette a támogatókat: Miniszterelnökség, Nemzetpolitikai Államtitkárság – Bethlen Gábor Alap, Maros Megyei Tanács, RMDSZ – Communitas Alapítvány.

A hallgatóság egypercnyi csenddel adózott Petőfi Sándor és hős harcostársai, valamint az idén februárban elhunyt egyesületi örökös titkár, a Fehéregyháza története című könyv szerzőjének emléke előtt.

Megemlékezés az Ispán-kútnál


Ez a hely többet érdemel

Szabó József ünnepi beszédében kiemelte: több mint 17 évtized telt el azóta, hogy Bem tábornok lelkes kis csapata vállalta a küzdelmet a háromszoros túlerőben levő cári haderővel szemben. A hősies kiállás, a bátorság nem bizonyult elegendőnek a zsarnokság sötét erőivel vívott harcban. 

A továbbiakban arról beszélt, hogy 1895-ben Bethlen Gábor, az EMKE elnöke indítványára kimondták: „Állíttassék a fehéregyházi határon, a közös honvédsírok fölé egy gúla alakú emlékoszlop, Segesváron, a Várban, a vármegyeház előtti téren, annak a csatatérre néző pontján pedig helyeztessék el Petőfi ércszobra.”

A fehéregyházi emlékmű budapesti műépítész, Alpár Ignác munkája. Az emlékmű csúcsán levő turulmadár, valamint a segesvári Petőfi-szobor elkészítésére a gyergyócsomafalvi születésű Köllő Miklós szobrászt kérték fel. A hármas tagozatú, 9 méter magas emlékoszlopot szürke gránitkövekből készítette el a Bosin testvérek vállalkozása.

Az elnök ízelítőt próbált adni az első hivatalosnak mondható Petőfi-ünnepség hangulatából, mely megteremtette a 125 éve tartó megemlékezések hagyományát. 

Elmondta, avatásakor a turulmadaras emlékmű körül még sártenger volt, de Fehéregyháza nagyasszonya, Haller Lujza grófnő egy éven belül csodálatos parkot teremtett, és felépíttette a kis emlékházat, megteremtve a lehetőséget, hogy egy újabb év múlva, 1899. július 30-án, az 50. évfordulón méltó környezetben emlékezhessenek a Petőfi-ünnepségen.

Az ünnepélyek sorát az első világháborús évek szakították meg, ekkor menekítették Budapestre a segesvári Köllő-féle Petőfi-szobrot, és a nagy háború utáni években már új korszak nyílt az ünnepélyek történetében.

Szabó József szerint a rendszerváltás hozta el a leghosszabb folytonosságot az ünnepélyek történetében. Kiemelte az 1999-es megemlékezést, Petőfi halálának 150. évfordulóját, amikor Kiskunfélegyháza jóvoltából Petőfi ércalakban visszatért Fehéregyházára. Ezt követően 2005-ben az RMDSZ támogatásával megújult az Ispán-kút és környezete. Hunyadi László Petőfit ábrázoló, többszörösen megrongált alkotása mellé felkerült Gyarmathy János szobrásznak ugyancsak a költőt ábrázoló bronzplakettje.


Az emlékhely újra segítségért kiált

Ennyi év távlatából elmondható, hogy ez az emlékhely mindent megélt az idők folyamán: avatásokat, ezrekből álló tömeges ünnepléseket, hanyatlást és megújulást, a kerek évfordulókon való fellángolást és azt is, hogy egyre kevesebben hajtunk főt itt, hol a hősök sírjai domborulnak. Jelenlegi állapota miatt az emlékhely újra segítségért kiált, több odafigyelést igényel, mintegy alátámasztva a látogatók többségének megállapítását, mely szerint ez a hely többet érdemel. Fehéregyháza maroknyi magyarsága még vigyázza lehetőségei szerint emlékhelyeit, de a szórványban levő értékek megőrzését, megvédését nem lehet egy szórványnappal megoldani. Bízom abban, hogy a jövőben lesznek, akik mindent megtesznek az emlékhely megmaradása és fejlesztése érdekében, akik a szervezésben váltják a megfáradtakat, és újult erővel, új elképzelésekkel gazdagítják a Petőfi-ünnepségek történetét – mondta egyebek mellett Szabó József.

Koszorúzás


„Ne keressük Petőfi sírját!”

Kiskunfélegyháza alpolgármestere, Balla László a város polgárai nevében köszöntötte az egybegyűlteket a Múzeumkertben, amely fontos helyszíne az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emléke ápolásának. Ahol nemcsak a költő, hanem számos névtelen katona emlékét is őrzik. 

„Hiszem, hogy ebben a Múzeumkertben itt van közöttünk Petőfi szellemisége, a szabadságharc szellemisége. A költő hagyatéka hosszú időre meghatározza a magyarok gondolkodását, hazaszeretetét, éljenek bárhol a világon. A mi feladatunk, hogy megőrizzük azt a hagyatékot, amit a magyar szabadságért a vérét oly fiatalon áldozó költő ránk hagyott – hangsúlyozta Balla László.


„Azon a napon átlépett a halhatatlanságba”

Pohankovics András kiskőrösi városi képviselő kijelentette: sorsfordító pillanat volt 1849. július 31-e, amikor Fehéregyházán az orosz csapatok végső rohamra indultak… Petőfi Sándor azon a napon átlépett a halhatatlanságba. Mindennek immár 173 esztendeje, és hogy Petőfi halhatatlan, és emléke közöttünk van, bizonyítja ez a megemlékezés is – mondta.

Nincs még egy olyan irodalmi nagyság, akinek életműve a mai napig ennyire benne lenne a köztudatban. Nemzeti ünnepeink elképzelhetetlenek Petőfi-versek nélkül.

Kiskőrös nevében kívánom, hogy Petőfi ereje, dinamikussága és erkölcse adjon erőt itt Fehéregyházán éppen úgy, mint a többi emlékhely gondozásához, ez hirdesse összetartozásunkat, és töltsön el bennünket büszkeséggel, hogy együtt gondozhatjuk a legnagyobb magyar költő emlékét – zárta beszédét.


„Ki a köznek él, annak élni érdemes”

A rendezvényen Balázs Zsófia fehéregyházi diáklány elszavalta Horváth Böske Petőfi sírján című versét, beszédet mondott Ábrám Zoltán, az EMKE alelnöke. Felhívta a figyelmet a költő értékrendjére, megköszönte a Petőfi-kultusz ápolóinak munkáját, kiemelve az EMKE mottóját: ki a köznek él, annak élni érdemes. 

Szavalt Tordai Kincső, a csíkszeredai Sapientia egyetem hallgatója és Veres Vivien fehéregyházi kisiskolás.

Szabó József egyesületi oklevelet adományozott a kiskunfélegyházi születésű, Ausztriában élő dr. Tarjányi Józsefnek, a Petőfi-kultusz lelkes ápolójának.

Fellépett a sárospataki „8kor” Színház. 


Koszorúzás a Múzeumkertben 

A kegyelet koszorúit helyezte el a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa, Kiskunfélegyháza önkormányzata, Kiskőrös önkormányzata, a kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, a sárospataki „8kor” Színház, a Tarfan és Karaszfanband fúvószenekar, az EMKE, az RMDSZ fehéregyházi és segesvári szervezete, a fehéregyházi unitárius leányegyház, a Néppárt fehéregyházi szervezete, a Fehéregyházi Gazdakör, a fehéregyházi református egyházközség, a székelykeresztúri biciklis zarándokok.

A koszorúzást követően az emlékezők visszatértek az unitárius templomba, ahol a Haáz Sándor tanár vezette Szentegyházi Gyermekfilharmónia alkalomhoz illő műsorral kápráztatta el a résztvevőket.

A rendezvény a filisek kísérte Székely himnusz eléneklésével ért véget.

A Szentegyházi Gyermekfilharmónia előadása a fehéregyházi Millenniumi unitárius templomban