Péter Ferenc: Kevés pénzért nem lehet minőségi munkát várni

Egyre nehezebb helyzetben vannak az önkormányzatok, miután évekig nem bővíthették az alkalmazotti kört, ráadásul a fizetéseket is olyan alacsony szinten tartják az önkormányzati alkalmazottak körében, hogy egyre nehezebb alkalmazottat, főleg szakképesített alkalmazottat találni. A települések zömében az a helyzet, hogy olyan szakágazatokban, ahol valóban szükség van szakmai tapasztalatra és képesítésre, hiába hirdetik meg az állásokat, mert nem találnak senkit. 

 

Péter Ferenc, az RMDSZ megyei politikai alelnöke, a Székelyföldi Önkormányzatok elnöke a problémát az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) ülésén is felvetette:

– Valóban így van. Nagyon sokan jelentkeznek az álláshirdetésre, de amikor meglátják, milyen alacsony a fizetés, távoznak. A helyzet lassan tarthatatlanná válik, ma már 6-700 lejes bérért nem lehet az önkormányzatnál egyetemi végzettséggel dolgozni. Ezért próbáltunk a politikai vezetők felé is lépni, mert sürgős politikai döntést kellene hozni. Tudjuk, hogy a kormányt kötik a nemzetközi pénzügyi intézményekkel kötött egyezségei, nem szabad bizonyos költségvetésideficit-határokat átlépni, de ettől függetlenül, úgy gondolom, nagyon rövid időn belül politikai döntést kell hozni, ezért próbáltam az SZKT-n is erre reflektálni.

Motiválni kellene az embereket

– Amíg az önkormányzatoknál egy egyetemi végzettségű alkalmazott ilyen kevés pénzt kap, minőségi munkát nehéz elvárni tőle. Ezzel szemben a feladatok egyre szaporodnak, és egyre több olyan feladat van, például az európai uniós pénzek lehívása, amelynek eredménye attól függ, hogy az alkalmazottak mennyire jól végzik a munkájukat. Nagyon nehéz lesz a 2014–2020-as pályázati időszakban növelni a lehívási arányt, ami nagyon alacsony volt a 2007–2013-as időszakban. Nem lehet elvárni, hogy európai uniós projektekről olyan emberek feleljenek, akiknek minimálbérük van. Motiválni kellene az embereket, olyan fizetést kell biztosítani, amiből meg lehet élni. Ez pillanatnyilag az önkormányzati területen sajnos elmaradt.

– Hasonló problémák vannak az oktatásban és az egészségügyben is...

– Tudjuk, ugyanez történik az oktatásban és az egészségügyben is, viszont úgy érzem, hogy pillanatnyilag a leghátrányosabb helyzetben a köztisztviselők és az önkormányzati alkalmazottak vannak. Remélem, a politikusaink is látják, mennyire tarthatatlan a helyzet, és elgondolkoznak azon, hogy mi történik.

– Arról beszélnek mostanában, hogy az önkormányzatok akár 50%-kal is megemelhetik a helyi adókat.

– Hírként jelent meg a helyi adók megemelése, illetve, hogy akár 50 százalékkal is megemelhetik ezeket. Véleményem szerint erre lehet törvényt hozni, de esetleg annyi lehetőséget ad, hogy nem kell minden évben megvárni a kormányhatározatot, amelynek alapján növelheti az önkormányzat az adóit. Ám szerintem hiába lenne erre törvény, az 50%-os emelés lehetetlen. Az adók növelését komoly elemzés kell megelőzze, meg kell nézni, hogy egy település elbírja-e azt az adóemelést vagy nem. Mert minél jobban növeljük az adót, annál inkább csökken a befizetés, annál nehezebb behajtani ezeket az adókat, annál több pénzt kell költeni a végrehajtásokra, minél magasabb az adószint, annál nehezebb ezeket az adókat egyáltalán begyűjteni. Mindig kell legyen egy arány az adónövelés és az életszínvonal növekedése között. Kormányszinten meghatározhatják akár 50, akár 100 százalékban is, de egészen biztos, hogy a helyi önkormányzatok nem fognak tudni élni ezzel. Ezért csupán egyfajta reklámnak látom, hogy adnak ugyan lehetőséget, hogy növeljed az adódat, de lehetetlen, hogy behajtsad. Számomra furcsa az is, hogy rögtön a hír után megjelentek a cáfolatok. Azt hiszem, ez egy tervezet volt, ami kikerült a sajtóba. Véleményem szerint az adókra maximum az inflációs rátát lehet rászámolni. 

– Említette, hogy mindig kell legyen egy arány az adónövelés és az életszínvonal növekedése között. Nálunk fordított arány van... 

– Reméljük, a gazdaság csak beindul, a krízis idején megállt ugyan az élet, de most már a nyugat-európai államokban lassan elmozdulnak a dolgok. Remélem, ennek a hatása, ha lassabban is, de nálunk is észlelhető lesz, és ha a fogyasztás megnövekedik, az automatikusan olyan gazdasági növekedést generál, ami életszínvonal-növekedést is eredményez. Reménykedem abban is, hogy az elkövetkező években egyre több munkahely teremtődik, ami automatikusan a fogyasztás növekedésével jár, több szolgáltatást igényel. Hogy ez mikor következik be, nem tudni, nem tőlünk függ, ahhoz településként, de országként is túl kicsik vagyunk, azonban remélem, hogy ha a nyugat-európai államokban elindul egy növekedési tendencia, ez rövid időn belül nálunk is érezhető lesz. 

– Azt mondják a szakértők, hogy a gazdasági növekedés az uniós országokban Romániában volt a legnagyobb. Viszont az életminőségben nem mutatkozik. 

– Az említett gazdasági növekedés leginkább az exportból származik, vagyis nem nálunk csapódik le fogyasztásként, hanem más országokban. Ezért nem észlelhető az országban. Amíg a bérek ennyire alacsonyak, addig véleményem szerint nagyon nehéz komoly gazdasági növekedésről beszélni. Ahhoz, hogy az életszínvonal nőjön, a bérek is kell hogy növekedjenek, ezzel nő a fogyasztás, a magasabb fogyasztási szint automatikusan több héát, több adót generál, s ha újra befektetődik az országban, az új munkahelyeket teremt. Ez lenne a feladat, ha ez megtörténik, akkor teljesen más helyzet alakul ki.