Karcsúsodik a nemzeti korfa. Fogy a magyar. A külhonivá degradált részeken is.
Karcsúsodik a nemzeti korfa. Fogy a magyar. A külhonivá degradált részeken is. Pontosabban, leginkább itt, ahol a gazdasági kényszer és a többségiek kiűzetési praktikái élhetetlen körülményeket teremtettek. Ráadásul a könnyített honosítással megszerzett útlevél is szárnyakat adott a fiatalabb nemzedéknek. Kirepültek, de már fészket rakni nem térnek vissza. Ezt bizonyítják a marosvásárhelyi alpolgármester minap közzétett adati is. A város magyarságának aránya szaporulat szempontjából tíz százalékkal csökkent a tavalyi évben. Vagyis többen haltak meg közülünk, mint ahányan születtek, miközben az összlakosságra kivetítve pozitív a mérleg: 2.889 személy hunyt el és 3.852 újszülöttet anyakönyveztek. Már nemcsak falvaink, hanem a legnagyobb erdélyi magyar városok is elöregedtek. Miként fogjuk megállítani ezt az apadást? Kinek van erre jól kidolgozott terve? Harcolunk a Székelyföldért – ebben a kérdésben már-már egyfajta összmagyar konszenzust lehet felfedezni –, de közben szórványosodik az ebből kimaradó több mint kétharmadnyi magyar. Kolozsvár után az egykori székely főváros is elindult a lejtőn. Az elvándorlásra nem hatékony orvosság a magyar egyetemek léte. Sajnos, a fiatalok ezekre úgy tekintenek, mint a könnyebb külföldi érvényesülés oklevélgyáraira, és nem mint az itthoni érvényesülés előszobájára. De nincs jogunk pálcát törni felettük, miközben a „nagy magyarok” csemetéiknek az anyaországban vagy pénzesebb tájakon alapozták meg a jövőjét. Esetenként maguk is ott alapítottak új családot. Például a temesvári tetteiért jogosan hősként tisztelt református püspök. Áttelepülése magánéleti szempontból talán érthető is. Csakhogy miután itt hagyta az erdélyieket, a hazaüzengetős útmutatásai hamisan hangzanak. Az olyanok, mint amit a budapesti közszolgálati rádióban tett a minap, amelyben a működő romániai magyar érdekképviselet padlóra küldését ünnepelte. Az egykori tiszteletbeli elnökhöz méltatlan módon. De az RMDSZ-vezéreknek is újra kell tervezniük nemcsak a szervezetet, hanem az erdélyi magyarság jövőképét is. Most van rá alkalom, mikor a kormányzási taktikázások nem gáncsolják a legvadabb közösségi álmodozást sem. Az eddig elért eredmények megvédése a nyelvhasználatban, oktatásban, közigazgatásban nem elég fiataljaink röghöz kötéséhez. Társadalomtudósoknak, civil mozgalmaknak és a partnernek megnyerhető politikai alakulatoknak közösen olyan munkacsoportot kell létrehozniuk, amely hosszú távú akciótervet dolgoz ki közösségünk számára. Egy sajátos erdélyi paktumot, amely meggátolhatja a további önpusztító acsarkodást. A megmaradás és gyarapodás érdekében. Mert a homokórát megállítani nem lehet ugyan, de meg kell próbálni.
