Perényi Lukácsok a történelem sodrásában

Egy örmény származású család története

Az örmények főleg a 18. század óta szereztek címeres nemesleveleket, majd többen közülük a Bánságban és az Alföldön szereztek birtokokat. A Lukácsok Magyarországra szakadt ágának egyik legismertebb tagja Lukács György vallás- és közoktatásügyi miniszter volt, akinek az utódai a Perényi Lukács nevet viselik. A 20. század megpróbáltatásai őket sem kerülték el. A második világháború után a család legtöbb tagjára emigráció várt. Napjainkban a világ különböző részein élnek, és keresik erdélyi, magyar, örmény gyökereiket. A Marosvásárhelyi Örmény–Magyar Kulturális Egyesület meghívására június 24-26. között Marosvásárhelyre látogat báró Perényi Lukács Miklós egyetemi tanár. Június 24-én 18 órától a Studium Hub kávézójában a MÖMKE és a Castellum Alapítvány szervezésében beszélgetésre kerül sor, amely során Lukács Miklóssal találkozhatnak az érdeklődők. 

A rendezvénnyel kapcsolatban és nem utolsósorban a főnemesi családról dr. Kálmán Attila tanárral, történésszel beszélgettünk.

– Tanár úr, mit kell tudni a felvezetőnkben említett rendezvényről?

– A Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület és Castellum Alapítvány közös szervezésében kerül sor erre a találkozóra. A családdal való kapcsolatfelvétel 2020-ban kezdődött, ennek a kapcsolatnak az egyik mozzanata ez a találkozás, amely híd Lima, Manchester, Budapest, Sydney, Marosvásárhely között. Lukács Miklós nem először jár Erdélyben, néhány hónappal ezelőtt már meglátogatta városunkat, hiszen a Matthias Corvinus Collegium meghívott előadójaként Magyarországon tartózkodott az elmúlt fél évben. A mostani látogatás egy kicsit személyesebb, egy zarándoklat, visszatalálás a gyökerekhez.

– Milyen körülmények között kaphattak nemesi rangokat az örmények, és kik lettek nemesek?

– Az örmények már a 18. században úgy tartották magukról, hogy Ani városából elmenekült nemesi családok leszármazottjai. Az Erdélyi Fejedelemség idején egyes családok címeres nemeslevelet szereztek – például a Terdik család 1668-ban, a Pattantyús család 1680-ban. A Habsburgok idején az első nemesítésre, a Lászlóffy családéra 1712-ben került sor.

A 18. században a legtöbb nemesítés a bécsi udvar háborús kiadásainak következtében történt. Két háborús periódust kell említsünk. A hétéves háború idején (1756–1763) mindazok, akik hajlandók voltak 2000 forintot háborús célra áldozni, nemesi címet szerezhettek. 1756 és 1762 között 27 örmény család kapott címeres nemeslevelet, például a Csíky, Jakabffy, Kiss, Lukács, Simay, Szentpétery, Verzár, Vikol családok.

A második nagy háborús periódus a napóleoni háborúk korszaka, 1797–1814, ekkor már ezerforintos adományért is lehetett címeres nemeslevelet kapni. Négy családról tudunk, akik ekkor szereztek nemesi címet (Pászákász, Capdebo, Kövér, Gyertyánffy).

De másképp is szerezhettek az örmények nemeslevelet: a hadsereg beszállítói voltak (a Lázár, Kiss családok); az örmények letelepedése körül kifejtett tevékenység miatt (Dániel), törökellenes háborúban való részvétel miatt (Pattanyús, Lászlóffy), karrier (Issekutz Adeodat marosvásárhelyi bíró), kulturális tevékenység (Karátsonyi). Különleges helyzet Verzár Márton esete, aki Szamosújvár bírójaként, az udvari kamarának tett adománya és a nagybátyjának, Oxendius Verzirescu tevékenységének elismeréseként kapta a címeres nemeslevelet.

A Bánság helyzetének a rendezése hozott nagy változást az örménység életében, ugyanis a katonai közigazgatás megszüntetése után, 1779-ben létrehozták Temes, Krassó és Torontál vármegyéket. És ez lehetővé tette az örményeknek, szerbeknek, románoknak a földvásárlást és ezzel az erdélyi rendi társadalom szorításából való menekülést.

1781–82-ben több árverést tartottak, melyek során a kincstári vagyonból lehetett vásárolni. Ez adta meg a lehetőséget olyan családoknak, mint a Karátsonyi, Kiss, Lukács, Lázár, Gyertyánffy, Gorove, hogy bánsági földbirtokosok legyenek. A ranglétrán való emelkedés, a házasságok lehetővé tették a főnemesi címek megszerzését, voltak, akik így bekerültek az ország társadalmi körforgásába. 

– Hány családnak sikerült főnemesi rangot szereznie?

– Hat családot tartanak nyilván. A legkorábban a Karátsonyi család szerzett főnemesi címet 1858-ban, ez egy osztrák grófi rang volt, amelyet 1874-ben követett a magyar grófi rang. Őket követte a Dániel család 1896-ban, Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszternek köszönhetően, a Pap, Kiss és Lukács családok 1912-ben, és a Markovitsok 1939-ben.

– Megkérjük, hogy a Lukács családról is beszéljen az olvasóknak...

– A Lukácsok 1760-ban és 1762-ben nyertek nemesi rangot. A család tagjai közül érdemes megemlíteni Lukács Móricot, aki az MTA igazgatótanácsának volt a tagja, a Kisfaludy Társaság elnökeként tevékenykedett. Lukács Béla 1892-től kereskedelemügyi miniszter, Marosvásárhely országgyűlési képviselője; Lukács László, Magyarország pénzügyminisztere, majd 1912-től 1913-ig miniszterelnök.

Az 1762-ben nemességet szerzett erzsébetvárosi kereskedő, Lukács Jakab leszármazottai közül egyik unokája, Ignác, Kaszapér puszta (Csanád vármegye) birtokosa lett. Ignácnak a második fia, György a politikai karriert választotta. 

Lukács György 1820-ban Nagyváradon született. 1861-ben, illetve 1867–1875 között Nagyvárad polgármestere, illetve országgyűlési képviselő volt. 1875-től miniszteri tanácsos, majd államtitkár a Belügyminisztériumban. 1892-ben halt meg. 

Gyarmati Tar Krisztinával kötött házasságából nyolc gyermeke született. Közülük ifj. György 1865-ben született Nagyváradon. 1887–1897 között belügyminisztériumi szolgálatban állt. Őt bízták meg a polgári anyakönyvezés előkészítésével, ezért francia és német tanulmányútra küldték. 1895-ben az anyakönyvezési osztály élére került. 1897-ben Békés vármegye főispánja lett, és 1901-ben Hódmezővásárhely főispánjának is kinevezték. Tevékenységének a központja Gyula városa volt, ahol a nevéhez fűződik a kórház modernizálása, a római katolikus gimnázium új épületének a felépítése. 1901-ben alapította a József Főherceg Szanatórium Egyesületet, amelynek fővédnöke József főherceg, elnöke Lukács György, elnöknője pedig Lukács Györgyné voltak, és amely 1907-re felépítette Magyarország egyik legmodernebb szanatóriumát Gyulán. 

Lukács György 1905–1906-ban rövid ideig vallás- és közoktatásügyi miniszter volt a Fejérváry-kormányban. Miniszteri funkciójából való lemondása után nem vállalt politikai szerepet, 1906 és 1910 között több könyvet írt az Amerikai Egyesült Államok alkotmányáról, a választójogról, az angol parlamentről.

1910 és 1918 között, majd pedig 1922–1931 között országgyűlési képviselő volt, Gyula városát képviselte a parlamentben.

A parlamentben többször szólalt fel a műveltségi cenzus bevezetése mellett, de ellenezte a vagyoni cenzust. A numerus clausus bevezetése körüli viták alkalmával az egyik felszólalásában kihangsúlyozta, hogy: „Én igenis – ha már fenntartjuk a numerus clausus intézményét – egy szelekcionális princípiumot hajlandó vagyok elismerni, tudniillik a tehetséget, az előmenetelben való kiválóságot. Ez olyan szelekcionális princípium, amelynek sem privilégium jellege vagy íze nincs, sem pedig az állampolgári jogegyenlőséget nem sérti.”

Síkraszállt a nők választójogáért, 1923-ban ő volt a magyar kormány főmegbízottja azon a Nemzetek Szövetsége előtt folyó tanácskozáson, amelyen a román agrárreform nyomán előállott magyar sérelmeket tárgyalták. Részt vállalt az Interparlamentáris Unió munkájában, 1922-től az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának alelnöke volt. A Páneurópai Unió magyar csoportját ugyancsak Lukács György szervezte meg, és ő lett a csoport elnöke. Az 1940-es években visszavonult a közéletből. 1950-ben hunyt el. 

– Hogy jött létre a Perényi Lukács család?

– Lukács György 1900-ban vette feleségül Perényi Marjorie bárónőt. A házasságból három gyerek született, György, Miklós és Sándor, akiknek 1912-ban a király bárói rangot adományozott, illetve a Perényi család előnevét átruházta a Lukács családra, így jött létre a Perényi Lukács család. Tehát mondjuk, hogy Lukács György az alapítója a bárói ágnak, de ő maga nem viselte a bárói címet, sem az előnevet. 

– Hogy alakult a család 20. századi története és mi a helyzet ma a famíliával?

– Lukács György és báró Perényi Marjorie gyerekei közül György 1903-ban született. A diplomatakarriert választotta. A világháború után Törökországba, majd az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, az albanyi College of St. Rose Történelem és Politikai Tudományok Tanszékének professzora lett. 1988-ban hunyt el az Amerikai Egyesült Államokban. Leszármazottai továbbra is Észak-Amerikában élnek.

Miklós 1905-ben született. Zenei tanulmányait 1926-ban a lipcsei konzervatóriumban kezdte, majd 1928-ban a berlini zeneművészeti főiskola karmester szakán folytatta Arthur Schnabel és Paul Hindemith irányítása alatt.

Lukács Miklóst Wagner, Verdi, Brahms, Beethoven, Bartók és Kodály műveinek kiváló előadójaként ismerték. Tanulmányai befejezését követően 1943-ig több németországi város, így Hamburg, Osnabrück, Münster és Greifswald színházaiban dolgozott karmesterként. 1944-ben júliustól szeptemberig, illetve 1966 és 1978 között igazgatója volt a Magyar Operának. 1949-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola operatanszakának, majd 1963-tól énektanszakának vezetője 1975-ig. 1951–1978 között a MÁV Szimfonikusok vezető karmestere volt. 1986-ban hunyt el.

A legkisebb fiú, Sándor 1909-ben született, a Magyar Pénzintézeti Központ tisztviselője volt, 1945-ben a németek elleni szervezkedés egyik tagja. Családjával különböző európai országokba, majd Peruba emigrált. 1936-ban vette feleségül Anka Évát, aki 1909-ben született Dicsőszentmártonban, Anka János és Dobay Mária leányaként. Írónői karrierjének mindössze két termékét ismerjük: az 1941-ben megjelent Íme az ember című verseskötetet, illetve az 1944-ben megjelent Erdőn, mezőn jártam című novelláskötetet. A Marosvásárhelyi Örmény–Magyar Kulturális Egyesület 2021-ben újra kiadta az első kötetet.

Házasságukból egyetlen fiú született, Sándor Vajk Miklós. Ennek az ágnak a leszármazottai az ő gyermekei: Mária Anita; Miklós (aki a pénteki eseménynek a meghívottja) egyetemi tanár, jelenleg Manchesterben él, de a limai San Martin de Porres egyetemen tanít, és Sándor, aki a limai ESAN Graduate School of Business kutatója.

– Köszönjük a tájékoztatást!