Újabb gyöngyszem a kormányzati aranyköpések kifogyhatatlan tárházából: a vállalkozói és idegenforgalmi miniszter asszony szerint jövőtől azoknak a cégeknek, amelyek pályázati alapokból végeznek felnőttképzést, szavatolniuk kell, hogy a tanfolyamok végzősei munkát is találnak a képzés végén. Állítólag a munkaügyi tárcával közösen fogják ezt pályázati szabályként előírni a szakképzőknek.
Újabb gyöngyszem a kormányzati aranyköpések kifogyhatatlan tárházából: a vállalkozói és idegenforgalmi miniszter asszony szerint jövőtől azoknak a cégeknek, amelyek pályázati alapokból végeznek felnőttképzést, szavatolniuk kell, hogy a tanfolyamok végzősei munkát is találnak a képzés végén. Állítólag a munkaügyi tárcával közösen fogják ezt pályázati szabályként előírni a szakképzőknek.
Vagyis értsük úgy, hogy eddig senki nem nézett a körmére a különböző tanfolyamok szervezőinek, hogy milyen hatékonysággal költik el a pályázatok útján szerzett pénzt? Hiszen főleg mióta vaskos uniós alapokat lehet szerezni szakképzésre, gombamód elszaporodtak a különböző rendű és rangú tanfolyamokat szervező vállalkozások. A magánszféra munkáltatói ágazatából érkező illetékesnek eddig is látnia kellett (volna), hogy a szakképzett munkaerő hiánya a vállalkozói ágazat egyik komoly gondja. Azonban őt inkább az kéne aggassza, hogy az újonnan induló kis- és középvállalkozások egyharmada egy éven belül tönkremegy a legfrissebb statisztikák szerint. A többieket meg a miniszter asszony által is támogatott átalányadózás is segítené a gyors kimúláshoz.
A szakképzés kérdése sokkal összetettebb, a vállalkozói szférát felügyelő illetékeseknek csak rész-, de fontos szerepük van ennek a kezelésében, azonban ha nem dugják össze a fejüket a munkaügyeket intézők mellett az oktatási szakértőkkel is, épkézláb megoldást nem fognak találni.
Tőlünk nyugatabbra arra is van példa, hogy a szakoktatás megszervezését a céhekre bízzák. Németes logika van benne, hiszen ki tudná jobban felmérni egy adott ágazat munkaerőigényét és képzési szükségleteit, mint az illető ágazat szakmai kamarája?
Közeli környezetünkben egy olyan pályázatról hallottunk a közelmúltban, ami a szakoktatásban érintett diákok gyakorlati képzésébe az ágazati munkaadókat igyekezett bevonni. Akkoriban körbekérdeztük az illetékeseket, és kiderült, a németeknél bevált modellt nálunk is lehetne gond nélkül alkalmazni. Elvileg minden adott hozzá, csak nincs egy olyan törvény, ami ezt konkrétan előírná. Így, mivel mifelénk nem az önálló gondolkodás és kezdeményezés készségei alapján állítanak vezetőket a hivatalokba, hanem a hajbókolási képesség és a megfelelő politikai útlevél szerint, egyelőre ne is várjunk változást. Amíg nem lesznek rátermett vezetők a közhivatalok élén, ami végeredményben a választón múlik, addig adózóként többszörösen fizetünk. Mert a halovány szakoktatási rendszer fenntartása mellett a pályázati alapokon hízó oklevélgyártókat is eltartjuk, hiszen végső soron a gyakorta mannaként emlegetett európai alapokat is az adófizetők zsebéből állják.
