Páskándi Géza, a magyar dráma napján

Bár nem ismerem igazán az európai kultúrák kihasználtságát, valószínűnek tartom, hogy a tékozlás ranglistáján az erdélyi magyar kultúra előkelő helyet foglal el.

Bár nem ismerem igazán az európai kultúrák kihasználtságát, valószínűnek tartom, hogy a tékozlás ranglistáján az erdélyi magyar kultúra előkelő helyet foglal el. A Bourbonokról mondják: nem tanulnak és nem is felejtenek. Sokszor érezzük, hogy az erdélyi magyar kultúrtörténetre is igaz ez a mondás. Szalmalángértékekbe kapaszkodunk, melyeknek fénye elvakít, hirtelen melegét elégedetten élvezzük, de a tovatűnő látványos jelenség után dideregve nézünk össze: hogyan tovább? Számos írót, képzőművészt, színészt, zenészt és más művészeti tájakon alkotókat termelt ki az erdélyi magyar, később a romániai magyar kultúra, akik nemcsak helyi, hanem európai szinten is megállnák a helyüket. Valahogy mégis sikerül mindig megfeledkeznünk róluk. Nagy Albert, Chilf Miklós, Fekete József, Karácsony Benő, Csorba András, Péterfi Gyula… és még hosszan sorolható a mára félig-meddig elfelejtett művészek sora.
Közéjük tartozik Páskándi Géza is. Olyan szerző és közéleti szereplő, aki méltán tart számot az utókor emlékezetére. Írásai, amelyek a hatvanas évek abszurdjának kelet-európai vonalához tartoznak, mára már a személyes és közemlékezetből is kilúgozódtak. Szerencsére a www.transindex összegyűjtötte műveinek sorát, de még sok munka vár az életmű feldolgozására, illetve közkinccsé tételére.
Színpadi műveit kezdetben a kommunista diktatúra kény-szerítette fiókba, a rendszerváltást követően pedig a már említett talmi csillogású szalmalángok szorították ki a köztudatból. A sors fintora által egy embertelen, elnyomorító rendszer jutott neki. Ennek ellenére szabadságköreit megrajzolta, és méltó emberi, művészi magatartást tanúsított, amely irigylésre méltó. Börtönben is volt 1956-os magatartása miatt, túlélte testben, szellemben. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház a szerző születésének nyolcvanadik évfordulója ürügyén foglalkozik először Páskándi-művel. A Kalauz nélkül című „abszurdoid” játék humoros-komor hangvételben, a végtelenségig
„képtelenítve” elemzi a mindenkori tömeg befolyásolhatóságát. A darab bárhol, bármikor előadható, – más kelet-európai művekkel ellentétben nem kell hozzá „lábjegyzet” a könnyen érthetőség miatt –, mert örök érvényű igazságokkal szolgál.
Ennek ellenére a darab eddig csupán egyetlen alkalommal, az amerikai egyesült államokbeli The Threshold Theater Company előadásában került színpadra, amely ritkán játszott, idegen nyelven (nem angolul) íródott drámák publikálását és színpadra állítását tűzte ki céljául. Magyarországon csak egy, a Darvas Iván főszereplésével készült rádiójátékra futotta Seprődi Kiss Attila rendezésében.
Engedtessék meg most nekünk ez a színházi főhajtás Páskándi nagysága előtt. Érdemeiről a jövőben megpróbálunk nem elfeledkezni.
Szeptember 21-én, a magyar dráma napján, Páskándival ünnepelünk. Várjuk Önöket a Kalauz nélkül első magyar nyelvű színházi bemutatójára. Ha nem tudnak eljönni, kérem, vegyék kezükbe Az eb olykor emeli lábát, a Hány az óra, Vekker úr vagy a Beavatás című című művet, vagy Páskándi bármely más szövegét, bizonyítandó, hogy mégsem élt hiába.
Az előadás létrehozásáért köszönettel tartozunk a Páskándi családnak, különösen a szerző özvegyének, Páskándiné Sebők Annának. Fellépő színészek: Fülöp Bea, Badics Petra, Galló Ernő, Kilyén László, Ördög Miklós Levente valamint Tollas Gábor. Ila Gábor az előadáshoz készült zenére alkot. Rendező és e sorok írója:


Ui. Ha valakinek nem lenne Páskándi-szövege otthon, íme itt van egy.

TÁPLÁLKOZÁSI PIRAMIS

Apa csókol anyát anya csókol kislányt
Kislány csókol babát
Baba csókol istent
Isten csókol semmit
Mit mondjak még
Ennyit