Paradicsommadarak

Tornai József Kossuth-díjas költő Paradicsommadár című versében képzelet és valóság fonódik egybe, a költő lelkiállapotának érzékeltetésére jeleníti meg a színpompás madarat. 

Paradicsommadár 

(részlet)

„a sötétség fenekére süllyedve feküdtem

méltóságteljesen sétált felénk a madár

eltűnt fölhullámzott láng a füstben

tündöklő volt és fénykopár

kiterjesztett szárnnyal suhogott a padlón

a színjátszó madár villódzott

mindig ezerfényűnek láttam

zöld volt és sárga volt piros volt

hűlt kővé-meredve a tarkóm

magasan jött odaért az ágyhoz

feleségem aludt az örökké-álmos

és zuhogni kezdett a szivárvány-eső

a káprázó madár fölugrott ránk

szakadt a falakra a szivárvány-zápor

a színörvény-madár a mellünkre állt

rámnézett mozdulni se tudtam

a vörös-arany csőr lecsapott a fehérbe

csönd volt mozdulni se tudtam

először ő csúszott a toll-gyémántú bögyébe

pislogva evett csönd volt

lassan fölborzolta a tollát

és fölröppent hullatta ahogy szállt

lila kék rózsaszínű formák.”

 

Fátyolos paradicsommadár (Pteridophora alberti)

A faj tollai rendkívül változatos alkatúak. A szokott formától a legjobban a fátyolos paradicsommadár tollai különböznek. A feje végén eredő dísztollak feltűnően eltérnek a többiekétől. A madár színe fekete, szárnyai és hasa rozsdasárga. A hosszú, lengő tollszárak alján kb. 30 kis négyszög-letes szarulemezke van, amelyeknek a külseje világos kobaltkék. Ezek a lemezkék olyanok, mintha vékony celluloidból lennének, és tartásuk is ennek megfelelő. Ezt a fátylat dürgés közben élénken lengeti. E tollak hossza eléri a 40 

cm-t, nyugalmi állapotban messze túlnyúlnak a farkon. Ezek nélkül a madár teste csak 21 cm hosszú lenne. A tojó szürke testalját fekete harántfoltok tarkítják, a feje végén csak két rövid merev toll található, amelyek azonban szintén jól láthatóan nyúlnak ki. Az új-guineai hegységek mohos fáinak csúcsáról hallatja ércesen zúgó és csipogó hangját. 

 

Király paradicsommadár (Cicinnurus regius)

Ennek a kék lábú madárnak a hímjén gyönyörű, élénk selyemfényű vérvörös szín díszlik. A fején a piros tollak felfele merednek és bársonyosan hatnak; felülről befedik a sárga csőr legnagyobb részét. Selymes fehér hasát smaragdzöld mellörv választja el a piros színezettől. A 18 cm hosszúságú, drótszerűen csupasz farokközéptollak külső végén azok belső zászlója spirálisan feltekeredik, s rajta öt fillér nagyságú kerek, smaragdzöld csillogású lapocskák vannak. A többi faroktolla csak 4 cm hosszú. Ugyanilyen szín figyelhető meg a fehér dísztollak szegélyén. Csak akkor látszik, amikor a madár éneklés közben, izgalmában a dísztollait úgy mutatja, mint valami kis legyezőt. 

Magányosan dürög, ilyenkor különböző mozdulatokat végez, és ezek érvényre juttatják teljes színpompájának igazi fényét. Néha felcsapja kiterjesztett farkát, s ilyenkor a zöldesen csillogó, spirális lapocskák a háta felett remegnek. Faodúban fészkel, annak mélyén a tojó 17 napig kotol. Ez a faj Új-Guinea és a szomszédos szigetek síksági erdőségeiben él. 

Összeállította: Márton Béla