Ötszáz kilométer a felekezeti oktatásért

A bázeli Münster templom elől indult az 500 kilométer a felekezeti oktatásért program első kilométere június 22-én. Az Erasmus sírját őrző templom előtt sorakozott a kilenc erdélyi és a holland lelkipásztor, akik a reformáció svájci emlékhelyeit végiglátogatva, adományokat gyűjtenek a hat erdélyi református kollégiumnak. 

Bázelt elhagyva, 70 kilométert kerekeztünk a svájci Jura-hegységben. A kánikulában a bázeli szintkülönbséghez képest 600 métert emelkedtünk a hegyek között. Több mint négyórai kerekezés után Auenstein településre értünk, a helyi református templomban Bardócz Csaba ikafalvi lelkipásztor tartott áhítatott. 

– Ferencz Árpád és Domahidi Nelli lelkész házaspár volt a vendéglátónk az auensteini parókián, ahonnan június 23-án reggel Batizán Attila szentgericei lelkipásztornak a helyi templomban megtartott áhítatát követően indultunk Zürich felé. Hatvan kilométer megtétele után érkeztünk meg, ahol Jiri Dvoracek lelkipásztor a város reformációval kapcsolatos vonatkozásait mutatta be. A teológia mellett Zwingli házát és dolgozószobáját tekintettük meg, majd a város protestáns templomait látogattuk végig. Este alternatív istentiszteleten vettünk részt, ahol a The Beatles együttes közismert dalai – mint az Imagine, Hey Jude és a Let it be – is elhangzottak.

Jiri Dvoracek, Ravasz Hajnalka és más gyülekezeti tagok vendégszeretetét megköszönve, Männedorf felé fordítottuk biciklink kormányát. Itt a svájci magyar reformátusok évadzáró konferenciáján vettünk részt, Fodorné Ablonczy Margit lelkipásztor Kálvinról szóló tanulságos előadását is meghallgattuk. Ebéd után Gede Csongor kolozsmonostori református lelkipásztor, a biciklitúra megálmodója és főszervezője biciklis zarándoklatunk célját, addigi útvonalunkat és az előttünk álló terveket mutatta be. Meglepetésünkre a magyar gyülekezeti tagok gyors perselyezést indítványoztak, aminek összegét az erdélyi református kollégiumoknak ajánlották fel. A konferencia után az aznapra betervezett 90 kilométert letekerve, az Alpokkal szembeni Hellbühl településre bicikliztünk fel. A festői panorámában gyönyörködve, Császár Béla ózdi református lelkipásztor áhítata után pihenőre tért a csapat.

A vasárnapi zarándoklatunk Hellbühlből indult. Luzern központjában egy templomba akartunk bemenni – természetesen biciklis öltözetben –, de egy túlbuzgó hívő enyhén szólva kitessékelt minket. A Dona nobis pacem (Uram, adj nekünk békét!) dalt elénekelve folytattunk utunkat. 

Luzern mellett elhaladva, a Pilátus-hegy alatt feszültek a láncok a kerékpárokon, hiszen több kapaszkodót kellett megmásznunk. Több százméteres emelkedő tette próbára a járgányunkat, erőnket. Az első két kilométeren belüli 300 méteres emelkedő után a Lungern-tó kellemesen hűs vizében hűthettük le magunkat, majd egy hegy alatti erőt adó abrakolás következett. Bizony a „késő a hegy alatt lovat abrakolni” mondás a biciklis zarándokokra nem érvényes, mert ez adott erőt a második két kilométeren a 300 méteres emelkedőhöz, aminek a tetején Isten csodálatos természet-templomában gyönyörködhettünk, de egy üres kis kápolnába is betértünk, ahol több egyházi éneket énekeltünk el. Az utolsó nagy emelkedőhöz már csak az adott erőt, hogy az aznap esti szálláshoz érkeztünk meg Brüningpassba, ahol Gede Csongor tartott esti áhítatot.

Ha vasárnap „Pilátus alatt szenvedtünk”, akkor a hétfői napról röviden a „szárnyra keltünk, mint a sasok” mondattal számolhatunk be, mert Brüningpassból Merligenbe lefelé valósággal szárnyaltunk, ami nem veszélytelen, hiszen a legkisebb figyelmetlenség is balesetet okozhat. Hálásak vagyunk, hogy a merlingeni Krisztus-hordozók közösségéhez épségben és jó időben érkezhettünk meg, így arra is jutott időnk, hogy a Thuni-tó vizében megmártózzunk. Az itteni közösség esti imaórája után a saját imaközösségünket is megtartottuk. Kelemen Attila Csongor kampeni doktorandusz tartotta az áhítatsorozatunk soron következő alkalmát, a holland testvérünkre való tekintettel angolul. A felvezető után a szabad akarat és az eleve elrendelés kérdéséről kezdődött éjszakába nyúló beszélgetés.

Kedden reggel a Krisztus-hordozók patinás épületében, a Les Zoltán egyetemi lelkész tartotta áhítat után Thunig gurultunk, ahol járművet váltva, Svájc leghosszabb folyóján, az Aarén csónakáztunk a fővárosig, Bernig. A püspökség épületét kerestük fel, ahol a zsinat alelnök asszonya, Pia Grossholz (ami nálunk a püspökhelyettesnek felelne meg) Ulie Burkhalter, Heinz Bichsel munkatársaival fogadott. Bernben magyar református testvéreink vendégszeretetét és kényeztetését élveztük, amit ezúttal is köszönünk.

Bernből korán reggel indultunk, mert a szerdai napon a biciklis zarándoklat leghosszabb szakasza következett. Az egész úton csodálatos élményben volt részünk, mert jobbról-balról sötét felhőoszlopok tornyosultak, de az eső mindvégig elkerült. Erős ellenszélben kellett kerekeznünk, viccesen ezt úgy fogalmazhatjuk meg, hogy amikor nem tekertünk, fékeznünk kellett, mert a szembeszél különben visszafele vitt volna. Lausanne-ba érve azt is átélhettük, hogy milyen lett volna zuhogó esőben biciklizni. Az utolsó 5 kilométert ugyanis így tettük meg. Szántó Mihály bodoni református lelkipásztor áhítatával készültünk az utolsó biciklis napra.

Az utolsó biciklizős nap Lausanne-ból rajtolt. Ezen a napon nem kímélte az eső a csapatunkat. Bőrig ázva ugyan, de hősiesen gurultunk be a genfi szálláshelyre, ahonnan, átöltözve, a reformáció nemzetközi emlékművéhez kerekeztünk. Ötszáz kilométer megtétele után, a genfi emlékfal előtt, a tiszteletkörök után zsoltárokat énekelve adtunk hálát, hogy az Úristen 500 évvel ezelőtt a reformátorokat felhasználta az egyház megújításához, hogy a megújult egyházat 500 éven át megtartotta, és nem utolsósorban, hogy e maroknyi erdélyi csapatunkat segítette az 500 kilométer megtételében.

Az emlékmű előtt elmondott imádságban Gede Csongor ötletgazda a felekezeti oktatásért, a református kollégiumokért, a kollégiumban tanulókért is hálát adott. A szálláshelyen Szász Loránd farcádi református lelkipásztor áhítata zárta az eseménydús napot. Június 29-én, csütörtökön rövid városnézés következett. Felkerestük a Szent Péter-katedrálist is, azt a templomot, ahol Kálvin János is szolgált. Ezt követően a genfi magyar reformátusok által használt kápolnához zarándokoltunk, ahol Gede Csongor testvérünk hirdette Isten igéjét. 

Holland testvérünktől, Evert Kronemeijertől búcsút véve, a kilenc lelkipásztor (Bardócz Csaba ikafalvi, Batizán Attila szentgericei, Császár Béla magyarózdi, Gede Csongor kolozsvári, Kelemen Csongor inaktelki, Les Zoltán marosvásárhelyi, Szántó Mihály mezőbodoni, Szász Loránd farcádi és Tőkés Attila gegesi) hazaindult. 

Hálásak vagyunk Istennek, hogy küldetésünket az ő támogatása mellett sikerre vihettük. Hálásak vagyunk, hogy rengeteg ember, szervezet, gyülekezet akadt, amely/aki a megszólításnak eleget tett, és segített, hogy az ötlet megvalósulhasson. Hálásak vagyunk, hogy a Svájcban eltöltött idő alatt nemcsak ismereteink, kapcsolataink gyarapodtak, hanem kiváló lelkészcsapat kovácsolódott össze.

Bardócz Csaba lelkipásztor