Őszintén a mérföldkövekről
2011-11-18 14:18:42
- Kaáli Nagy Botond
Pályája kezdetén a színész elsősorban játszani akar. De egy bizonyos életkorban az ember már bizony visszapillant.
„– Pályája kezdetén a színész elsősorban játszani akar. De egy bizonyos életkorban az ember már bizony visszapillant. És próbálja összegezni, mit csinált rosszul, mit csinált jól. Hogy élte meg az elmúlt ötven évet? Mi alakulhatott volna másképp? És ehhez bizonyos elméleti kapaszkodókat is kell találni, színháztörténeti ismereteket felfrissíteni, nagy rendezők, nagy színpadi alkotók véleményét figyelembe venni. Ha ezt nem tesszük meg, hogyan tudunk szembenézni önmagunkkal? Szükséges az elméleti elmélyültség, a felgyűlt tapasztalatok leszűrése és megfogalmazása” – mondja Farkas Ibolya színművésznő a róla frissen megjelent interjúkötet első kérdésére adott válaszában. E válasz akár a könyv mondandója lényegének, a kérdések dramaturgiai gerincének is tekinthető. Életinterjú-kötetről beszélünk, meglehetősen vaskos, és történelemben, történetekben – színház- és élettörténetekben – gazdag kiadványról, amelynek társszerzője a kérdező: Nagy Miklós Kund.
Fejezetekből – felvonásokból – áll össze a pergő, olvasmányos anyag, a fejezeteket alcímek jelzik: „A művészi igazság kérdése (...)”, „A hirtelen megtalált megoldások öröme, „Én tulajdonképpen a bukásaimon nőttem fel”, Villanások, A kamera másik oldalán állani. Ilyen és hasonló, az adott beszélgetés tematikáját jelző „fejlécek”, majd gazdag függelék: életpálya, szerepek, filmszerepek, tévéjátékok, tévészereplések, egyéni előadóestek, fontosabb külföldi fellépések, rendezések, díjak és kitüntetések, szemelvények a művésznő alakításait méltató írásokból, Kenéz Ferenc Az elmaradt előadás című, Farkas Ibolyához címzett verse, valamint jelentős képanyag. A Korunk folyóirat és a Komp-Press Kiadó által a Prospero-könyvek sorozatban megjelentetett, igen szép kötésű könyv előszavát dr. Béres András írta – „Szinte mindent eljátszott, amit egy szép és tehetséges színésznő eljátszhatott a hazai színpadokon. Szinte minden elismerést megkapott, amit egy erdélyi magyar színész egyáltalán megkaphatott. Ha azt kérdeznék tőlem, hogy Farkas Ibolya melyik alakítására emlékszem nézőként a legélesebben, akkor három előadás jut eszembe: Albee Nem félünk a farkastól, Martha, Cornişteanu rendezésében. Caragiale Zűrzavaros éjszaka, Ziţa, Tompa Gábor rendezésében, és Wedekind A tavasz ébredése, Gáborné/Álarcos úr szerepében, Anca Bradu rendezésében. Az említett alakítások ahhoz hasonló erővel élnek bennem, mint Kafka-olvasmányaim emlékei”.
Az életinterjú-kötetet múlt hét péntekén, teljes telt házas közönség előtt mutatták be a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház klubtermében, az idei Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár részeként. Tűt ugyan le lehetett volna ejteni, de felvenni azt már nem a teremben, amelyben Farkas Ibolya színművésznő mellett Balázs Imre József, a Korunk szerkesztője, Demény Péter, a kötet szerkesztője, dr. Béres András, az előszó írója és természetesen Nagy Miklós Kund, a könyv szerzője fogadta a megjelenteket. Elsőként Balázs Imre József szólt, ő a Prospero-sorozatról beszélt, majd Demény Péter mesélt a Farkas Ibolya alakításai által nyújtott élményekről, különböző előadásokról, a reflexivitás kérdésköréről:
– A művészek nem szeretnek bukni. Vannak pillanatok, amikor az ember egyedül marad önmagával. Ha jó voltam és megbuktam, mi van az élettel? Mindig akadnak ilyen kegyetlen pillanatok. Ritka, hogy valaki arról beszéljen, hogy neki milyen megvilágító jellegű bukásai voltak. Intellektuális és lelki eszközei vannak saját maga megítéléséhez. Köszönöm ezt a könyvet, ami által mindig megvilágítódik valami. A színészek más szavai által beszélnek. Ritkán adódik alkalom és lehetőség arra, hogy a színész saját magáról szóljon. A kérdésfeltevés a Nagy Miklós Kund érdeme: nagy alázat kell ahhoz, hogy valaki az intenzitását, tudását, műveltségét abba fektesse, hogy egy másik emberről beszéljen. Ez olyan, mint a monográfia. Ő arra használja mindezt, hogy a Farkas Ibolya vallomásait rögzítse. Ez mindig kétszemélyes dolog és sok kreativitásra van hozzá szükség. És ez a kötet nem egyhangú.
Béres András hozzátette: a színész pályája, ismertsége saját városának polgárai előtt játszódik le.
– Kellemes, ha az emberről könyvet írnak, még kellemesebb azonban, ha ennyien eljönnek a kötet bemutatójára. A színész élete és életműve a pillanathoz kötött, nehezen járhatók azok az utak, amelyeken egy színész munkássága fennmarad. Köszönet azoknak, akik az emlékezés ilyen tábláit felállítják. Hiszen ha valakiről könyvet írnak akkor, amikor még láthatjuk a színpadon, akkor az valamit jelent. Fokmérőt.
– Farkas Ibolya akkor is fontos színművésznőnk lenne, ha ez a kötet nem jelenhetett volna meg – mondta Nagy Miklós Kund. – A könyv máris egy kicsit elavult, hiszen egy ilyen kötetet sohasem lehet befejezni, ezért hozzáfűztem még egy utóiratot az akkori legfrissebb munkájáról, a Börtönnapló című egyéni estről. Nagy élményt jelentett ezt a könyvet megírni, nem csak kérdezz-felelek, hanem igazi beszélgetés volt. Három napon át beszélgettünk, és tudtam, hogy bármilyen kérdést feltehetek, nagyon őszinte választ fogok kapni. Megpróbáltam megtalálni a mérföldköveket a pályán. Igazi, őszinte, valós és emberi beszélgetés volt, anélkül, hogy a bulvár, a pletyka irányába mentünk volna el. Ez nem leleplező, ez igaz könyv, amely a hosszú pálya, a marosvásárhelyi és a kolozsvári színház történetéből sok-sok mindent felidéz – mondta a szerző, majd rövid beszélgetés következett, amelynek keretében Farkas Ibolya válaszolt Nagy Miklós Kund kérdéseire.
– Attól tartok csupán, hogy azok a vágyak és álmok, amelyek a színpadhoz és a tanításhoz kapcsolódnak, nem csak tőlem függnek. Hogy nem teljesíthetek mindent, amit szeretnék. Egy színész kétszer hal meg: ha elfelejtik, akkor már meghalt. Az életem úgy alakult, hogy sokszor úgy nézett ki, a színpadon nincs szükség rám. Volt, amikor nagyon hosszú ideig nem kaptam szerepet. De amikor rátaláltam a Fedák Sári önéletrajzára, beleszerettem, elképzeltem egy előadás anyagát az emberről, aki a primadonna mögött, bennem formálódott. Csapó György ideiglenes vezérigazgató teljes mellszélességgel mellém állt és életem egyik meghatározó élményével lettem gazdagabb: nagyon fontos számomra ez az előadás. Ötvenkét év óta a pályán – maximalista vagyok. Az előadóestjeimet azért vittem színre, mert mondanivalóm volt. És nagyon szeretnék még játszani – mondta a számos vidám és szomorú történetben, emlékben, élményben gazdag beszélgetés során Farkas Ibolya az ez esztendei Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár egyik legsikeresebb rendezvényén, a vele készített interjúkötet bemutatóján.
