Egyesek kitörő örömmel fogadták a hírt, hogy a nem éppen magyarbarátságáról ismert Bogdan Diaconu képviselő a Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) betiltását követeli.
Egyesek kitörő örömmel fogadták a hírt, hogy a nem éppen magyarbarátságáról ismert Bogdan Diaconu képviselő a Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) betiltását követeli. Törvénytervezetet is készített, amelyet közvitára bocsátottak, és amelyet bárki megtalál a képviselőház honlapján. A kezdeményező – ahogy illik – megindokolja az ötletet. Eszerint a közintézmény „románellenes, nemzetellenes intézményként működik”, és nem egyéb, mint „eszköz az RMDSZ és más érdekcsoportok kezében”, amelynek segítségével elsorvasztanák a román, illetve a hagyományos keresztény értékeket, és a saját hazájukban megnyirbálnák a románok jogait.
„Az évek során a CNCD azzal tűnt ki, hogy minden románt megbüntetett, aki állást mert foglalni a magyar extremizmussal szemben, a kézdivásárhelyi 64 vármegyés terroristák védelmezőjévé vált azáltal, hogy megbüntette I. T. publicistát, mert írásában adott hangot aggodalmának a magyar revizionizmus propagálása miatt, és amiatt, hogy egyesek terrorista cselekményekhez folyamodnak autonomista törekvéseik érvényesítése érdekében.”
A képviselő szerint az intézmény „a magyar autonómia és a terrorista cselekmények támogatójává vált, azt állítva, hogy a terrorista cselekmények miatt fogva tartott Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt hátrányos megkülönböztetés érte”. Diaconu kijelenti: a Diszkriminációellenes Tanács megalakulásától kezdve az RMDSZ ellenőrzése alatt állt, és az évek során „futószalagon” utasította vissza a románoknak saját hazájukban történő hátrányos megkülönböztetésére vonatkozó panaszokat. Állítja, hogy az erdélyi románokat „számtalan esetben éri agresszió vagy hátrányos megkülönböztetés a szélsőséges magyarok részéről”. Diaconu szerint az intézmény, amelynek feladata a hátrányosan megkülönböztetett személyek védelme lenne, „arcul csapja” azokat a románokat, akik a jogaikat kérik, nyilvánosan felemelik a hangjukat a román értékek tönkretétele, a román állam nemzeti és egységes jellege, a román nyelv hivatalos nyelvként való „de facto” megszüntetése miatt.
Bogdan Diaconut nem kell bemutatni olvasóinknak. Köztudott, hogy szinte „übereli” magyarellenességben a nagy-romániások szomorú emlékű vezérét, de még a volt kolozsvári bírót is. A szenátus februárban utasította el például azt a két törvénytervezetet, amelyek a területi autonómiapárti és minden különválási, elszakadási mozgalmat, illetve a nemzeti szimbólumok nyilvános használatát büntették volna. Ezáltal Romániában tilos lett volna bármilyen politikai vagy civil mozgalmat szervezni a területi autonómia ügyében, beleértve a tüntetéseket, vitafórumokat is. Ha a kezdeményező természetes személy, egytől öt évig terjedő börtönbüntetéssel lett volna sújtható, a jogi személyt „fel kell számolni”. Ugyancsak törvényben tiltotta volna be a magyar feliratok használatát Romániában, és még hosszú a sor, hogy mi mindent tenne, ha lehetne, a magyarok ellen. Nem kételkedünk Diaconu érzelmeinek őszinteségében, de ez az „akció” kampányfogásnak tekinthető. Nem hirtelen felindulás következménye, hiszen a kiátkozott intézmény nem tegnap alakult. A magyarellenesség viszont ebben a kampányban is „menő”.
