Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2026-11-16 15:00:00
November 3-án sokadik őszi kirándulásunk célpontjait Kopacz Imola klubvezetőnk nagyon részletes történelmi áttekintéssel ismertette. A csoport tagjait szép számban szimpatizánsok is gyarapították Györfi Ildikó és Luka Ildikó hathatós segítségének köszönhetően.
A buszt Albert Csaba gépkocsivezető, a Karincon szállítási vállalat alkalmazottja vezette, aki már sokadik alkalommal tanúsított türelmet a sok idős résztvevő iránt. Kedves mosolyával belopta magát a szívünkbe, úgy tekintünk rá, mintha ő is klubunk tagja lenne. Kirándulásunk első állomása Farkaslaka volt, ahol 1897. szeptember 19-én Tamási Áron, Kossuth-díjas székely magyar író, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja született. Farkaslakán járt elemi iskolába, majd a székelyudvarhelyi római katolikus főgimnázium tanulója volt. Jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte, majd a Kereskedelmi Akadémián tanult tovább. A székely népballadák, népdalok és népi mondák ihlették azokat a novellákat, amelyekből első kötete, a Lélekindulás összeállt. A két háború között jelentek meg novelláskötetei és regényei is: a Szűzmáriás királyfi, a Czímeresek és az Ábel-trilógia. Politikai karrierje Budapesten bontakozott ki, volt országgyűlési képviselő, 1954-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja, 1956 szeptembere és 1957 áprilisa között a Magyar Írók Szövetségének társelnöke. 1966. május 26-án hunyt el Budapesten, kívánságára szülőfalujában, Farkaslakán temették el. Sírkövén ez a felirat olvasható: „Törzsében székely volt, fia Hunniának, hűséges szolgája bomlott századának” – mondta el Kopacz Imola. Megtekintettük sírját a templomkertben.
A falu lángoskészítőjét is meglátogattuk, nagyon finom lángossal várt minket. Farkaslakát elhagytuk, és a buszba való felszálláskor várt mindenkit egy kis meglepi, a székely kürtőskalács. Hálásan köszönjük.
A kirándulás következő állomása Csíksomlyó volt. A csíksomlyói kegytemplom és kolostor története a XV. századig nyúlik vissza, ekkor telepedtek le itt a ferences szerzetesek. A csíksomlyói kegyszobor készítését a szakértők az 1510–1515 közötti évekre teszik, alkotója ismeretlen. A templom főbejáratával szemben, az oltár mögött látható a 227 cm magas, hársfából készült reneszánsz stílusú kegyszobor. A szobron az évszázadok viszontagságainak nyomai láthatók. A kegyszoborral számtalan csoda történt, sok ima meghallgatásra talált itt, több alkalommal is olyan fényben ragyogott a szobor, hogy világossága betöltötte a templomot. Az 1661-es török–tatár betöréskor, amikor a templomot felgyújtották a támadók, a kegyszobor sértetlen maradt.

*Fotó: Fejéregyházi Tünde
Egy tatár vezér karja bénán lehanyatlott, miután kardjával hozzávágott a szoborhoz. A XVIII. század végén, 1798-ban Batthyány Ignác erdélyi püspök csodatevőnek ismerte el a csíksomlyói kegyszobrot, és a „Csodálatos, az eretnekek ellenében megsegítő anya” címet adta neki – mondta Kopacz Imola. Belépve a kegytemplomba. a belső tér a jelenlevőkben a végtelenség és a határtalan nyugalom érzését kelti. A szentély két oldaláról lépcsőn lehet fölmenni a szobor közvetlen közelébe, mi is felmentünk, és megérintettük a „csodákkal jeleskedő Máriát”.
Következő állomásunk Csíkszentsimon volt, ahol a Csíki Sör Manufaktúra található. Többségi tulajdonosa, Lénárd András védette le a márkát 2013-ban. A csoportunkat Krisztina vezette végig a gyár részlegein, s bemutatta a munkafolyamatokat: a nyersanyag tárolását, a zúzást (őrlést), érlelést, szűrést, főzést, palackozást, csomagolást. Ezután sörkóstoló következett, a poharakat ajándékba megtarthattuk, és mellé kaptunk egy tasak burgonyapehelyt, valamint az automata által készített fényképet is. Volt egy kis üzlet, ahol nagyon sokan vásároltak. Köszönjük klubvezetőnknek, Kopacz Imolának a kitűnő szervezést, a sok-sok befektetett munkát, és Kopacz Miklósnak a hathatós segítségét. Élményekben gazdag napot zárva indultunk haza.
Czerán Erzsébet