Őszi kirándulás

Szeptember 18-án a marosvásárhelyi Magányosok Klubjának népes tábora Parajd felé vette az irányt. A kormánynál két kedves gépkocsivezető ült, felváltva: Truţa Ionel és Bucur Mihai. 

A sokadik őszi kirándulásunk célpontjait klubvezetőnk, Kopacz Imola nagyon részletes és tanulságos történelmi áttekintéssel ismertette. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal és a Siletina Impex Kft., valamint dr. Magyary Előd városi tanácsos hathatós segítségének köszönhetjük a szállítást, amiért hálánkat fejezzük ki. 

Székelyudvarhelyre érkezve megtekintettük a Ferenc-rendi templomot. A ferences szerzetesek 1721-1779 között építették fel a főtér legrégibb templomát és kolostorát. A kéttornyú, 36 méter hosszú, 17 méter széles, 14 méter belső magasságú barokk templomnak hét oltára, 200 éves orgonája, keleti tornyában pedig két harangja van. Innen Homoródfürdőre tartottunk, az utazás alatt klubvezetőnk elkezdte a tombolatárgyak sorsolását, ami mindig nagyon szórakoztató. Homoródfürdőre érkezve az előkészített pillepalackokat többen megtöltötték a borvízforrásnál. Borvizét már a rómaiak is ismerték. Ma országos jelentőségű üdülőtelep: hideg-meleg vizes, szénsavas fürdője is van. A tizenkét bő vizű borvízforrás jóízű borvizet ad az ide látogatóknak.

Kirándulásunk következő állomása Csíkszereda volt, ahol meglátogattuk a Millenniumi templomot. Megálmodója, Darvas-Kozma József plébános 2001 februárjában kérte fel a világhírű magyar építészt, Makovecz Imrét a templom megtervezésére, ő pedig ezt bérmentesen vállalta el. A tanítványára, Bogos Ernő csíkszeredai építészre bízta a részletes terv kidolgozását. 2003-ra készült el a templom, október 18-án Jakubinyi György érsek és Tamás József püspök szentelte fel Nagyboldogasszony és a magyar szentek tiszteletére. A belső tér a jelenlevőkben a végtelenség és a határtalan nyugalom érzését kelti. A bejáratnál a következő szöveg olvasható: ,,Ím, valóra vált az évszázados álom! Az Isten és az ember hajléka áll itt, amelyet székely né-pünk küzdelme árán emelt magasztos jövendőnk otthonává”. A templomban közösen elmondtuk a miatyánkot. 

Csíkszeredából a Nyerges-tetőre mentünk, ahol a kopjafák között haladva jutottunk fel a tetőre. A hágó számtalan véres ütközet helyszíne volt a tatár és török betörésekkor, valamint a szabadságharc idején. 1849. augusztus 1-jén Gál Sándor tábornok, Tuzson János alezredes vezetése alatt 200 honvédjére bízta a szoros védelmét. A székelyek élet-halál harcot vívtak az osztrák és orosz csapatokból álló ellenséges hadsereg ellen, végül árulás miatt szenvedtek vereséget. A csata helyszínén emlékoszlop őrzi a csatában elesett székely hősök emlékét. Az emlékművet 1897 augusztusában avatták fel nagyszabású ünnepségen. Az oszlopra a következő szöveget vésték: ,,Szenteld, óh magyar, hazádnak szent érzelmeid. Romlott szív és romlott elme, kit hazája hű szerelme szép tettekre nem hevít”. A maroknyi székely vitézségének állít emléket Kányádi Sándor költő Nyergestető című versében is, melyet joggal nevezhetünk a szabadságharc ,,himnuszának”. 

Klubunk krónikása e versrészlettel tisztelte meg a hősök emlékét, amiből idéztem a következő néhány sort: „Támadt a cár és a császár,/ hatalmas nagy hadsereggel./ De a védők nem rettentek,/ – alig voltak, ha kétszázan –,/ álltak, mint a fenyők, a harc/ rettentő vad viharában./ Végül csellel, árulással,/ délre körülvették őket,/ meg nem adta magát székely,/ mint a szálfák, kettétörtek”. 

Ezután nemzeti szalaggal ékesített kis koszorút helyeztünk el az egyik kopjafán, majd elénekeltük a magyar és székely himnuszt. 

Málnásfürdőre érve előkerül a hátizsákból a felpakolt élelem, megebédeltünk, utána megkóstoltuk a Mária-forrás borvizét.

A helység leghíresebb forrása a Mária-forrás, melynek vize szénsavas, vasas, jódos, nátriumos.Van itt szénsavas kádfürdő, meleg kádfürdő, hideg szénsavas tükörfürdő, érdekes nevezetessége a kénhidrogénes szénsavgáz légfürdője, melyet mesterséges barlangban létesítettek. 

Székelykeresztúron megtekintettük Petőfi Sándor körtefáját, a törzse még mai napig is áll, amire egy márványtáblát helyeztek Kányádi Sándor verssoraival:

„Haldoklik az öreg tanú,/ Petőfi vén körtefája./ Azt beszélik, ő látta volt/ verset írni utoljára.”

Petőfi Sándor eltűnése előtti éjszakáját valóban a Gyárfás-kúriában töltötte, az udvarán lévő körtefa alatt beszédet mondott, és elszavalta az Egy gondolat bánt engemet című versét. Péterfi Rozália klubtagunk elszavalta Pósa Lajos Petőfi sírjánál című versét. 

A kirándulás során ismét rácsodálkoztunk az erdélyi tájra, ami mindig megdobogtatja szívünket, és amire bizton ráillik a tündérkert megnevezés.

Tanulságos, szórakoztató kirándulásunk után szívből köszönjük klubvezetőnknek, Kopacz Imolának a kitűnő szervezést. 

Czerán Erzsébet