Összevont osztályok, segítőkész gyerekek

Gyönyörű környezetben, szép, rendezett, kertes-fás udvarral, a központ hangulatához passzoló rusztikus játszóhellyel és kerítéssel, nyitott székely kapuval várja vendégeit a székelyvéckei iskola és óvoda. Vezetőjét, Györfi Melinda igazgatónőt a jelenlegi véckei oktatási helyzetről, a diáklétszámról, a nehézségekről kérdeztük, illetve arról, hogy változott-e valami akár pozitív, akár negatív irányban az elmúlt évek alatt.

– A helyzet a tavalytól nem változott, örvendünk, hogy vagyunk. A három faluban összesen 117 gyerek jár óvodába, illetve iskolába. Székelyvéckén összevont osztályokkal zajlik a tanítás, tizenhét gyerekkel több pedagógus foglalkozik, közülük egy nyugdíjas, és természetesen ott az iskola személyzete is. A községközpontban az óvoda is összevont rendszerű, az elemi iskolában én vagyok a tanító néni és az 5–8. osztályos gyerekek is összevont osztályként tanulnak, sajnos a lecsökkent diáklétszám miatt ez nem történhetett másként.

– A Székelyvéckéhez tartozó falvakban van óvoda, illetve iskola, vagy a községközpontba kell bejárniuk a tanulóknak?

– Szálláson három éve nincsen iskola, a diákok Véckén tanulnak. Van azonban óvoda, ami nagyon jól működik. Zsákodon érdekesebb a helyzet, ott nagyon sok a roma gyerek, a létszám megoszlik. Két tanítónő és egy óvónő foglalkozik velük, a helyi elemi iskolában összevont osztályokban tanulnak. Ötödik osztálytól pedig Véckén folytatják.

– Melyek a községi iskolák, óvodák legsürgetőbb megoldandó gondjai?

– Vannak gondok, amelyek országos jellegűek, de nálunk is problémát okoznak. Ilyen például a népességfogyás, és az ezzel együtt járó csökkenő gyereklétszám. Ha több diákunk volna, nem lenne szükségünk összevont osztályokra, és a pedagógusok munkája is könnyebbé válna, hiszen nem egyszerű több osztálynak ugyanazt a tárgyat egy órán belül leadni – ez embert próbáló feladat. De az összevont osztályok előnnyel is járnak: az ilyen rendszerben tanuló gyerekek jobban megismerik egymást, tudnak egymásról, segítenek egymásnak, jobban odafigyelnek a másikra, a nagyok segítik a kisebbeket, kialakul egy jó csapat, egy jó közösség. 

Az anyagi helyzetünk sem rózsás, kicsi a költségvetés, jó lenne, ha legalább a bútorokat kicserélhetnénk. Központi fűtésünk van, ez nagyon nagy segítség, de az ablakok, ajtók, illetve a padlózat cseréje már lassan nem esztétikai, hanem funkcionális jellegű kérdéssé válik. Ha mindezek megvalósulnának, az egy szép álom beteljesülése lenne. De sajnos kicsi falu, kicsi község vagyunk, távol a nagyvilágtól. További probléma, és személyes felháborodásom oka, hogy évente változtatnak a tanügyi rendszer egy részén, amikor azt hinnénk, hogy könnyebb lesz, csak keresztbe tesznek. Pedig nagy szükség van a jó pedagógusokra, főleg a miénkhez hasonló kis településeken, ahova ingázni kell, és kis fizetésért ezt sajnos egyre kevesebben vállalják. Az elhivatottság a tanítás iránt sajnos ma már csak kevesekben maradt meg – összegzett az igazgatónő.