Összeköt a múlt

A főszervező Magyar-Turán Alapítvány meghívására a marosszéki íjászok és a Maros Megyei Múzeum képviselői második alkalommal vettek részt az augusztus 10–12. között Bugacon megtartott Kurultáj Magyar Törzsi Gyűlésen, ahol a hun-türk nemzetek hagyományőrző csoportjai találkoznak. A látogatás eredményeként ősszel érdekes magyarságeredeti előadások lesznek Marosvásárhelyen. Erről számolt be lapunknak Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója. 

Mint ismeretes, a hagyomány-őrző rendezvény célja, hogy szakmai érvekkel eloszlasson minden kételyt, amely a magyarság eredetét illeti. Több megalapozatlan téveszme született a magyar őstörténetről, rovásírásról, ezt a vitát szeretné a rendezvény szakmai mederbe terelni. Ezért a hagyományőrző csoportok részvétele mellett a Szegedi Tudományegyetem antropológiai tanszéke felvállalta, hogy a rendezvény ideje alatt több tudományos tanácskozást rendez a témakörben. A Maros Megyei Múzeum a Marosvásárhely–Jedd terelőút leletmentési ásatásai során Tófalván előkerült hun sírt mutatta be. A leletek igazolták, hogy hun harcos maradványait találták meg, a szegedi egyetem antropológusainak elemzése pedig egyértelműen igazolta, hogy a férfi harcos belső-ázsiai származású volt. 

A bugaci rendezvény elnevezése: Magyar Törzsi Gyűlés. Tulajdonképpen ezt a rendszert István király államszervezése számolja fel, hiszen a kereszténységbe való betagolódás egyik feltétele volt. A korabeli pogány lázadások is ezeknek a törzsi kapcsolatoknak a megtörése ellen voltak. 

A „modern kori” törzsi gyűlés tulajdonképpen hagyományt teremt, és ebben az izgalmas az, hogy a szervezők megkeresték azoknak a kaukázusi, belső-ázsiai népeknek a leszármazottait, akik ősei hajdanán ehhez a nagy népi törzsszövetséghez tartoztak, ami az ókorban a hun, majd később a mongol-tatár birodalomban maradt fenn. 

– Ismeretes, hogy Julianus barát megtalálta ezeknek az észak-kaukázusi népeknek a leszármazottait, akiket sokáig csak legendaként emlegettek, de a legújabb kutatások és régészeti leletek igazolják a jelenlétüket a 10–11. században is. Bíró András Zsolt antropológus – a Magyar Természettudományi Múzeum kutatója, a Kurultáj főszervezője – tudományos ismeretterjesztő előadást tartott erről a Kurultájon, és meghívásunkra valószínű, hogy novemberben dr. Török Tibor PhD egyetemi docenssel, a Szegedi Tudományegyetem TTIK Genetikai Tanszékének professzorával tart majd előadást az őseredetről. A szegedi professzor azt vizsgálta genetikai módszerekkel, hogy finnugor nép-e a magyar, és erre ad kimerítő választ – mondta az igazgató, majd elárulta, ő is készül egy izgalmas előadással, amely a székelyek eredetéről szól, és amiben elárulja, mi a titka annak, hogy fennmaradt a Székelyföldön a 17. századig a székely kopjások könnyűlovas hadviselése, amelynek köszönhetően oly sikeresen álltak ellen a tatár betöréseknek a 18. században Erdélyben. 

Az igazgató elmondta, hogy jövőre a Maros Megyei Múzeum egy nagyobb küldöttséggel szeretne részt venni a Kurultájon. Nemrég Hubert István közismert magyarországi mestertől vásároltak egy jurtát, amelyet a Forgatagon is kiállítanak. 2019-ben az íjászokon kívül a Maros Művészegyüttes és a marosszéki huszár hagyományőrző csoportok is részt vennének a küldöttségben történészek, antropológusok és néprajzkutatók mellett. 

– Azt szeretnénk bemutatni, hogy tulajdonképpen a Maros-Mezőségen (Magyarszováton és környékén) maradt fenn a leginkább a tájnyelv és a népzene. A múzeum kiállításon ismertetné a tófalvi hun sírokban feltárt leleteket – mondta az igazgató, majd kifejtette, hogy a honfoglaláskor a Mezőség volt a legkorábban megszállt terület Erdélyben. Bizonyított tény, hogy amikor bejöttek a honfoglalás kori népek, ezen a területen már voltak kisebb-nagyobb katonai szláv, besenyő eredetű csoportok. Ezt igazolja a kolozsvári Zápolya utcában előkerült honfoglalás utáni temető leletanyaga, ami arra is utal, hogy nemcsak katonai, hanem állandó település volt. Innen a betelepülők később az Alsó-Maros mente felé, Gyulafehérvár környékére (négy nagy temetőt tártak fel) húzódtak, ahol a korábbi szláv-avar népekkel keveredtek. A 12. századtól már jelentős a korai székelyek betelepedése Erdélybe. Egyértelművé válik, hogy Pozsony és Moson környéki székelyek érkeztek Maros- és Udvarhelyszékre határvédelmi céllal. 

Az autópálya építésekor Szerdahelyen (Miercurea Sibiului) előkerült három székely falu maradványa a 12. sz. második feléből. Az itt lakók az 1220–1250-es években költöztek Sepsi- és Orbaiszékre, azaz a mai Háromszék területére a szászokkal együtt. Bizonyított, hogy a 11. század végén épültek a magyar határvédő várak a besenyő és kun betörések ellen, majd az osztrák őrgrófságok megerősödésével a nyugati határ menti csatákban a határvédő székelyek alulmaradtak a nehézlovasságot felvonultató hadak ellen, ezért telepítették őket keletre, a Kárpátok védelmére. A tatárjárás után IV. Béla egy sikeres csata után ajándékként hozta létre és adta át a határvédőknek Aranyosszéket. 

A korábbi vármegyerendszer szerint szervezték meg a közigazgatást, amely a ma is fellelhető, de a 13. századtól megerősített gyepűrendszerig működött. A felsoroltak igazolják, hogy a Kárpát-medencei magyarok, köztük az erdélyiek is, történelmileg ehhez a turáni, hun-türk nemzetséghez tartoztak, ezért ott kell lenni a Kurultájon – mondta egyebek mellett Soós Zoltán.