Összefogással, önzetlenségből épül a ravatalozó

Kevesen hitték, hogy megvalósítható, a kezdeményezők mégis tartották magukat az adott ígéretükhöz, s novemberben befedték a szabédi ravatalozót. Mindössze négy hónap alatt épült fel „pirosban” a középület.

Mivel sem állami, sem európai támogatás nem pályázható ravatalozók építésére, a szabédiak úgy határoztak: összefogással, önerőből építenek maguknak. Első lépésként a helyi RMDSZ-szervezet ebből a célból idén március 4-én jótékonysági kosaras bált rendezett, amelyre hazahívták az elszármazottakat is. Hogy az együttlétet hangulatosabbá tegyék, Ábrám Tibor nóta- és Buta Árpád operaénekest, valamint a nyárádszeredai színjátszó csoportot is meghívták a jelenlevők szórakoztatására. Amikor mérleget vontak, 6.735 lejük maradt, ami nem nagy összeg, de indulásnak jó segítséget jelentett. A református lelkész javaslatára létrehozták a Szabédért Egyesületet, amely nem kimondottan csak a ravatalozó építését, hanem általánosan a falu fejlesztését célozza meg. A helyiek Jakab Gyulát találták megfelelőnek a munkára, és a július 2-án tartott falugyűlésen a fiatalembert meg is választották elnöknek. A tizenöt tagú egyesületben unitáriusok, reformátusok és katolikusok kaptak helyet, tiszteletbeli tagként pedig Jenei Sándor helyi unitárius és Imreh Jenő mezőkölpényi-szabédi református lelkészek, Szénégető István marosvásárhelyi beszolgáló plébános, valamint Csécs Sándor és Szilágyi Dezső helyi tanácsosok is jelen vannak.

 

Önzetlenségből jeles

Az egyesület a ravatalozó megépítésére a két temető közelében, az út mellett fekvő „kántori kertet” találta a legmegfelelőbb helyszínnek, ezért öt ár területet igényeltek itt a tulajdonos unitárius egyházközségtől. Miután minden beleegyezést megszerzett, az unitárius gyülekezet 49 évre ingyenes használatra átadta a helyet az egyesületnek az építkezés céljából. A július 2-i falugyűlésen ígéret hangzott el, hogy az épület még az idén tető alá kerül a közösség összefogásából: minden 18. életévét betöltő személy 100 lejjel, a munkabíró férfiak ötnapi közmunkával kötelesek hozzájárulni, míg a nők vállalták a férfiak étkeztetését minden munkanapon. A helyiek nem igazán hitték, hogy lehetséges az első lépés ilyen rövid határidőn belül, de július derekán elkezdődött a munka, és négy hónap elteltével az épület tetőzetére felkerült a virágcsokor is. Mindez úgy, hogy a legtöbb férfi csak hétvégente tudott munkára menni, hétköznapokon csak alig dolgoztak. De néhányan igen komolyan fogtaák fel a tervet: a két tanácsos megszervezte a közmunkázásokat, a munkálat levezetését a 70 éves Keresztesi Sámuel szakember végezte ingyenesen, a szintén nyugdíjas Nagy Sándor pénztáros pedig az anyagi alapok biztosításáért felelt. Ez utóbbi két személy a teljes munkálat lefolyása alatt minden munkanapon jelen volt, az első ásónyomtól és utolsó tetőfedő cserép felhelyezéséig.

 

Jövő évben befejeznék

A helyiektől begyűjtött összegek mellett a mezőcsávási önkormányzat is 15 ezer lejes támogatást biztosított a szabédiaknak, továbbá helyi és elszármazott vállalkozók is segítettek pénzzel, építőanyaggal és munkagépekkel, így Szent Márton vasárnapján befejezték az idénre tervezett munkálatokat. Az épületben két halottaskamra, egy közösségi terem, egy-egy mellék- és raktárhelyiség, valamint egy jókora gyülekezőhelyiség kapott helyet. Az épület további munkálatait a következő évben folytatják, addig elkészíttetik a nyílászárókat, ezek kifizetése érdekében begyűjtik a még elmaradt hozzájárulásokat is.

Ezzel a szabédiak megmutatták, hogy tervük nem szalmaláng volt, a kezdeményezők pedig azt remélik, hogy egy év múlva át is adhatják az épületet a rendeltetésének.