Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
2011-08-02 14:10:09
Sajtófogyasztó ember gyakran találkozik olyan megfogalmazásokkal, amelyek két, jól bejáratott szószerkezet, szófordulat, szóláshasonlat, közmondás összecsúszásából születtek. Sokszor fel se figyelünk rá, hiszen a tartalom jellege vagy fontossága eltereli figyelmünket az efféle furcsaságokról – meg aztán nem is várható el, hogy mindenkinek affinitása legyen a nyelv efféle finomságainak felfedezésére. Az alábbiakban néhány ilyen furcsa „eredményt” veszünk szemügyre.
Íme, rögtön itt van ez a kifejezés: szemügyre vesz. Ennek mintegy szinonimájaként találkoztam egykor ezzel a kifejezéssel: számbavételez. Egy fontos napilapunk cikkírója – sajnos tudattalanul – használta ezt a mulatságos hibridet, amely nyilvánvalóan a számba vesz és a szemrevételez fattya.
Nehéz dió – olvastam máshol. Nyilván nem minden dió(fajta) termése egyforma tömegű, vannak közöttük nehezebbek is, könnyebbek is. De egészen biztos vagyok benne, hogy az illető szövegkörnyezetben a szerző a kemény dióra gondolt, amelyhez rögzült szószerkezetként természetesen elég közel áll a nehéz ügy. De nem annyira közel, hogy össze kéne kutyulni őket.
Vagy itt a rajtad függ. Ez is két, „standardnak” mondható, szinonim kifejezésünk korcs összecsúszása. Mert az, hogy rajtad múlik vagy rajtad áll (vagy bukik), tökéletesen helyes, mint ahogy a tőled függ is. Csak a kombinációjuk nem.
Ma már számosan vannak, akik tudatosan használják – mert beépítették aktív nyelvi eszközkészletükbe – azt a rejtőjenős jópofaságot, amely az erodáló idő könyörtelenségére emlékeztet: elszállt feje fölött az idő vasfoga. Szó ami szó, az efféle „heccek” egy idő után megkopnak, humoruk megfakul. De nyilván világosan érezzük a fenti kifejezésben a két eredeti elemet: 1. elszállt fölötte az idő, 2. megemésztette az idő vasfoga. Az csak hab a tortán, hogy az „elszállás” az illető feje fölött esett.
És még két példa, amelyek testrészekkel függnek össze. Az én nyakamon szárad – hallhattam egyszer. Ez nyilvánvalóan a lelkemen szárad és a nyakamba szakad, illetőleg a nyakamon marad kifejezések elegye. Csakhogy míg a lelkemen szárad jellemzően morális színezetű mondásunk (vagyis én tehetek róla, én vagyok a ludas), addig a nyakamba szakad a nem kívánt teherre utal, a nyakamon marad meg némileg „kereskedelmi” színezetű kifejezésünk.
Vaj van a füle mögött. Ez se semmi – mondhatnánk, mert itt legalább egyféle pontosításnak lehetünk tanúi. Az egyik kifejezésünk tudniillik az, hogy valami van a füle mögött, ami nyilvánvalóan kissé bizonytalannak vagy ellenőrizhetetlennek hagyja meg az illető érintettségét vagy „sárosságát”. De az, hogy a vaj van a fején kifejezésről lecsusszant a vaj a fül mögé, az legalább egyértelművé teszi a helyzetet – legalábbis a fül mögött éktelenkedő, zsíros trutyi szintjén.
Ideje kimondanunk az „elméleti szót” is: képzavar. E szófordulatok, kifejezések interferenciájának végső fokon ez az összefoglaló megnevezése. Az összekapcsolt fogalmi rétegek – esetünkben kifejezések, szólások – értelmi taszító hatást váltanak ki egymásból, összeegyeztethetetlenek, miközben épp a bennük levő logika vagy hasonló lexikális elem hozza őket közel egymáshoz.
S most, hogy ezt ilyen szépen tisztáztuk, örülhetünk, mint hal a vízben (örül, mint majom a farkának + él, mint hal a vízben).