Orvosi Nobel-díj, 2013
A sejt szállítórendszerének szabályozásával kapcsolatos felfedezésekért az amerikai James Rothman és Randy Schekman, valamint a német Thomas Südhof kapta megosztva az idei orvosi-élettani Nobel-díjat.
A sejt szállítórendszerének szabályozásával kapcsolatos felfedezésekért az amerikai James Rothman és Randy Schekman, valamint a német Thomas Südhof kapta megosztva az idei orvosi-élettani Nobel-díjat – jelentették be hétfőn a svéd Karolinska Intézetben Stockholmban.
Az illetékes bizottság indoklása szerint a három tudós vezikuláris transzporttal kapcsolatos kutatásai hozzájárultak annak megértéséhez, hogy a sejtek által előállított molekulák miként kerülnek a megfelelő helyre a megfelelő időben.
A Nobel-díj honlapján olvasható összegzés szerint a három tudósnak sikerült megfejtenie, miként szervezik a sejtek szállítórendszerüket. Minden egyes sejt ugyanis egy apró „ipari létesítménynek” tekinthető, amely különböző molekulákat állít elő és exportál, pontosan eljuttatva azokat a megfelelő célállomásra. A molekulák szállítása parányi „hólyagokban”, veziku-lumokban történik. A három idei Nobel-díjas e vezikuláris transzport szabályozásának genetikai és molekuláris alapjait tárta fel, amelyeknek köszönhetően a küldemények a megfelelő időben érkeznek a megfelelő helyre.
Randy Schekman, a Kaliforniai Egyetem berkeley-i intézményének professzora fedezte fel, hogy milyen gének szabályozzák a vezikuláris transzportot, James Rothman, a Yale kutatója derítette ki, hogy milyen fehérjemechanizmusok teszik lehetővé a vezikulumoknak a „célállomásnál” való dokkolását, Thomas Südhofnak, a Stanford Egyetem kutatójának a nevéhez pedig annak a megfejtése fűződik, hogy miképp szabályozzák a sejtek a szállítmányok kézbesítésének időzítését.
A három idei Nobel-díjas felfedezéseinek köszönhetően ismerhette meg a tudomány, hogy milyen pontosan szabályozott mechanizmus irányítja a sejtek szállítórendszerét és a szállítmányok célba juttatását. E rendszerben fellépő zavarok kóros folyamatokat indítanak el, olyan betegségek kialakulásához vezetnek, mint az idegrendszeri kórképek, a diabétesz vagy az immunológiai rendellenességek.
Alapvető, szinte mindenben szerepet játszó sejtélettani mechanizmus részleteit tisztázták kutatásaikkal az idei orvosi-élettani Nobel-díjasok – mondta Várnai Péter, a Semmelweis Egyetem Élettani Intézetének egyetemi docense, az MTA doktora az MTI-nek. A vezikuláris transzport olyan sejtélettani mechanizmus, amelyre szinte minden sejtünk képes, illetve vannak olyanok is, amelyeknek ez a fő feladata. A szakember szerint az idegsejtek közötti kommunikációt biztosító neurotranszmittereknek a leadásához is ezt a transzport-mechanizmust használják az agysejtek. Mint Liliom Károly, az MTA TTK Enzimológiai Intézetének tudományos főmunkatársa rámutatott, az orvosi Nobel-díj idei három kitüntetettje a sejt szállítórendszerének szabályozásában szerepet játszó fehérjék azonosításával és e fehérjék működésének feltárásával ért el jelentős eredményt. Mindhárman más irányból, egymástól függetlenül indultak el: Schekman élesztővel kezdett dolgozni, és génkiütéses kísérletekkel figyelte, hogy a vezikuláris transzport sérül-e vagy sem, ha megakadályozza bizonyos fehérjék kifejeződését. Így azonosított olyan fehérjéket, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a vezikuláris transzportfolyamatok szabályosan lejátszódjanak. Rothman a vezikulumok fúziójához szükséges szabályozó és segítő fehérjéket azonosította, Thomas Südhof pedig a neuro-transzmitterek időzített kibocsátásában – tehát megint csak a szabályozásban – szerepet játszó fehérjéket írt le.
Schekman egyébiránt hitetlenkedve, de örömmel fogadta a hírt, James Rothman „rettentően boldog” volt, az amerikai állampolgársággal is rendelkező Thomas Südhof pedig azt hitte, viccelődnek vele.
A legmagasabb orvostudományi elismeréssel összesen 8 millió svéd korona is jár. A díjat hagyományosan december 10-én, Alfred Nobel halálának évfordulóján adják át Stockholmban.
Az orvostudományi Nobel-díjat 1901 óta most 104. alkalommal ítélték oda, és eddig összesen 204 tudóst tüntettek ki vele. 38 alkalommal kapta egy, 32 alkalommal két és 34 alkalommal három kutató megosztva. A 204 kitüntetettből 10 a nő, akik közül csak Barbara McClintock vehette át egyedül a díjat 1983-ban. Kilenc alkalommal nem ítélték oda az elismerést.
James Rothman 1950-ben született a Massachusetts állambeli Haverhillben. 1976-ban a Harvard Egyetemen szerzett Phd-fokozatot, majd a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) posztdoktori képzésében vett részt. 1978-ban a Stanford Egyetemre került, ott kezdte meg kutatásait a vezikulumokról. Később dolgozott a Princeton Egyetemen, valamint a Columbia Egyetemen is. 2008-ban a Yale munkatársa lett, jelenleg a sejtbiológiai tanszék professzora és vezetője.
Randy Schekman 1948-ban született St. Paulban, Minnesotában. A Kaliforniai Egyetemen tanult Los Angelesben, 1974-ben a Stanford Egyetemen szerzett doktori címet az orvosi Nobel-díj 1959-es kitüntetettje, Arthur Kornberg tanítványaként. Két évvel később került Berkeleybe, ahol jelenleg a molekuláris és sejtbiológiai tanszék professzora. Emellett a marylandi Howard Hughes Orvosi Kutatóintézet munkatársa.
A három tudós közül Thomas Südhof a legfiatalabb: 1955-ben született Göttingenben, ott is járt egyetemre. 1982-ben diplomázott, ugyanabban az évben doktorált neurokémiából. 1983-ban a Texasi Egyetem orvosi karának posztdoktori hallgatója lett Michael Brownnal és Joseph Goldsteinnel, az orvosi Nobel-díj 1985-ös kitüntetettjeivel együtt. Südhof 1991-ben lett a Howard Hughes Orvosi Kutatóintézet munkatársa, 2008-ban pedig a Stanford Egyetem sejtfiziológia-professzorává nevezték ki.
