Örülni a közösségnek

Vasárnap, augusztus 12-én a Nagyboldogasszony napját megelőző hétvégén tartottak falunapot a Nyárádkarácson községhez tartozó Somosdon. Az ünnepség keretében múzeumot és kopjafát is avattak Somosdi Székely Balázs királyi biztos tiszteletére. 

Az 1805-ben épült református templom kellemesen hűvös oltalmában megfelelő alkalom nyílt az elcsendesedésre. Míg az első és második világháborúban hősi halált halt apák és fiúk emlékére felállított emléktáblán a neveket olvasva elmélkedtem, több kérdés is megfogalmazódott. 

– Miért fontos a települések számára falunapi ünnepségeket tartani? Egyértelmű, hogy a nagy távolságok miatt a községközpontba menni főleg az időseknek nem egyszerű, ezért kerül sor időnként a községközponti mellett a falvak ünnepségére is, ami ugyanakkor a községbeliekkel közös ünnepi eseménnyé válik. Mennyibe kerülnek ezek az ünnepi alkalmak? – terveztem megkérdezni. A kimerítő válasz a hálaadó istentisztelet során érkezett, és úgy éreztem, az anyagi kérdések eltörpülnek a lényeg mögött, így nem is került sor ezek boncolgatására. Akár saját költségvetésből, akár adományokból, a közösség saját hozzájárulásával sikerült megtartani a falunapot, egyértelmű, hogy a közösségeknek fontosak az olyan ünnepi alkalmak, ami csak róluk, őseikről, fiataljaikról szól, amikor találkozhatnak és vidáman beszélgethetnek, mulatozhatnak, az utolsó találkozástól eltelt időszak eseményeiről számolhatnak be egymásnak. A polgármester szerint a községi, valamint a fintaházi, teremiújfalui és somosdi falunapok sikerének biztosítéka minden alkalommal a közösségek tagjainak hozzájárulása, az önzetlen adakozás, mely nem csekély fáradozással társul.

 

„Egyedül nem lehet ünnepelni…” 

A Nyárádkarácson községhez tartozó Somosd tizenegyedik alkalommal várta haza a faluból elszármazottakat, hogy a falustársakkal, rokonokkal, barátokkal együtt ünnepeljenek. A nyárádmenti tájegységbe simuló, több mint ötszáz éves múltra visszatekintő település Marosvásárhelytől személyautóval tízpercnyi távolságra, a Vécke-patakba ömlő Eger-patak mentén fekszik. Hogy a településnek a múltja mellett jövője is van, annak bizonyítéka az ünnepi istentiszteleten jelen lévő gyereksereg. A hasonló együttlétek alkalmával az ünnepi istentiszteletet a faluból elszármazott lelkipásztorok tartják, ez alkalommal a hálaadó istentiszteletet a Somosdról elszármazott Székely József, a Kolozsvár-Alsóvárosi Református Gyülekezet lelkipásztora tartotta. Az igehirdetés során elhangzott a közös ünneplés örömének a lehetősége és a közöttünk egyedül élő emberek lelkiereje a mindennapi küzdelmes életük során. „Egyedül nem lehet ünnepelni, ezért örülünk a közösségnek. A hasonló eseményeken a múlt, jelen és jövő egybekapcsolódására nyílik lehetőség. A történelem az élet tanítómestere, de csak akkor, ha okosan szemléljük”– szólt a figyelmeztetés. A felolvasott igét elemezve a kommunikáció fontosságáról is értekezett az igehirdető, aki hangsúlyozta a szó, a beszéd fontosságát ebben a digitális korszakban is. „De az sem mindegy, hogy miről beszélünk és hogyan. Az élet nehézségeiről, kudarcokról szoktunk beszélni, Isten szabadító kegyelméről kevésbé.” Az igehirdetés központi elemeként az igehirdető annak felelősségét hangsúlyozta, hogy az utókornak megfelelő lelki örökséget kell hagyni. Megtanítani gyermekeinknek Isten törvényeit, azaz héber fordítás szerint az utat, melyet követve nem tévednek el az életben. Ugyanakkor az egymás iránti tiszteletet is át kell adni az utódoknak, megtanítani a parancsolatok betartását, melyek csak együtt érvényesek.

 

Fiatalos lelkesedéssel és jókedvvel

A Kolozsvár-Alsóvárosi Református Gyülekezet ifjúsági zenekara emelte az ünnepi együttlét színvonalát. A lelkipásztorukat elkísérő fiatalok rendkívüli hangulatot teremtettek azáltal, hogy a gyülekezetet közös éneklésre buzdítva visszhangzottak a templom falai között a 484 és 339-es számú zsoltárok. „Lelki próbáimban, Jézus légy velem!…” énekelték felszabadultan idősek és fiatalok egyaránt. 

„Így kell ezt csinálni, ennyire szépen rég nem töltötte be a gyülekezet énekhangja ezt a templomot” – mondta Botos Csaba, a Somosdi Református Egyházközség lelkipásztora, aki köszöntötte az ünnepi alkalomra egybegyűlteket, és okleveleket nyújtott át a kerek házassági évfordulójukat idén ünneplő házaspároknak. Elsőként Dániel Árpádnak és Bodó Katalinnak nyújtott át a lelkipásztor emléklapot, az idén felköszöntött legidősebb házaspár ötven éve mondta ki a boldogító igent. Az ünnepi istentiszteletet nemzeti fohászunk, a Himnusz közös éneklése zárta.

Az egyháznak visszaszolgáltatott felekezeti iskola épületében Székely Sándor kezdeményezésére múzeumot avattak, és megkoszorúzták a Somosdi Székely Balázs – az 1500-as években a Nyárád és Küküllő mente királyi biztosa – emlékére állított kopjafát is. A vadásztrófeákból és írógépekből, számológépekből álló gyűjteménynek helyet adó épületet is a jelentős szerepet betöltő nemesről, Székely Balázsról nevezte el az egykori iskola épületének hasznosításáról ekként gondoskodó hobbigyűjtő. A kopjafa mellett a férfidalárda alkalomhoz illő énekekkel tisztelgett az ősök emléke előtt, ezt pedig a jelenlévők által elénekelt Székely himnusz követte. Az iskola udvarán Ferenczi György polgármester üdvözölte az elszármazottakat és helybélieket, a meghívottakat, köztük dr. Vass Levente parlamenti képviselőt. Az egybegyűlteket többek között a községi tánccsoport és a marosvásárhelyi Expressz együttes szórakoztatta.