Oroszország, Szentpétervár (3.)

Az UNESCO statisztikái szerint Szentpétervár a világ tíz turisztikai látogatásra leginkább érdemes városainak egyike. A teljes történelmi belváros része az UNESCO kulturális örökségének, több mint 2000 (!) műemlékvédelem alatt álló épülettel. A közbiztonság jó, nincsenek koldusok, hajléktalanok. Az orosz nyelv kötelező tanulása oly sok éven keresztül hasznos volt számunkra Oroszországban.

 A Szentpétervárra közelről és távolról érkező turisták első útja általában a Néva partján levő Ermitázsba vezet, amely a párizsi Louvre és a New York-i Metropolitan mellett a világ legjelentősebb képzőművészeti múzeuma, a művészetrajongók paradicsoma. Évente 2,5-3 millió látogatója van az öt épületegyüttesből álló, több szinten elhelyezett gyűjteménynek. A belépődíj értéke mintegy 50 lej.

Az Ermitázsban összesen négymillió tárgy van, ebből közel 2,5 millió van a falakra kifüggesztve, illetve tekinthető meg, a többi raktárakban pihen. Ha valaki minden kiállított tárgyat két percig szeretne nézni, napi 8 órával számolva 14 évre lenne szüksége, miközben 22 kilométert kellene gyalogolnia.

A múzeumot alkotó paloták: Téli Palota, Régi Ermitázs, Új Ermitázs, Kis Ermitázs és Ermitázs színház, az egész együttes a világörökség része. Mindegyik épület márvánnyal, gránittal, aranyozott bútorokkal, intarziás ajtókkal és mennyezettel, gobelinekkel, velencei csillárokkal, szemet gyönyörködtető padlózattal díszített. A Téli Palota kétemeletes, nagy oszlopos épület, emeleteket átfogó párkányokkal. Külső felületének alapszíne zöld, több arannyal díszített résszel. Nagy Katalin cárnő kezdte el a műkincsgyűjtést és szervezett először kiállítást a palota elkülönített termeiben, ezek összességét nevezte a cárnő Remetelaknak, francia nyelven Ermitage, angolul Hermitage. Nagy Katalin halálakor a festmények számát négyezerre becsülték.

Több mint 450 teremben Közép-Ázsiából, Kínából, az ókori Egyiptomból, a Görög és Római Birodalomból, a Kolumbusz előtti és utáni Amerikából, Nyugat- és Kelet-Európából, Ausztráliából, egyszóval a világ minden részéről, minden korából származó alkotások és tárgyak vannak kiállítva. Külön gyűjtemény mutatja be Oroszország történelmét a legrégibb időktől napjainkig. Olyan képzőművészek alkotásait láthatjuk, mint Leonardo da Vinci, Raffaello, Michelangelo, Tiziano, Rubens, Rembrandt, Picasso, Zichy Mihály és sokan mások.

Az Ermitázsba nem lehet csak úgy besétálni, szigorú beosztás szerint tekinthető meg naponta 10.30–18 óra között. Belépés a Palota mögötti tér felől. A Téli Palota (Ermitázs) és a félköríves vezérkari épület (admiralitás) között terül el a Palota tér. Közepén áll a majdnem 50 méter magas Sándor-oszlop, melyet a Napóleon elleni győzelem tiszteletére emeltek.

 Állandó kiállításai a világ minden részéről vonzzák a turistákat. Ottjártunkkor különösen sok, eléggé zajos turista volt a Távol-Keletről és az indiai szubkontinensről.

Az Ermitázs meglátogatására új (orosz) idegenvezetőt, az Ermitázs múzeumot kiválóan ismerő és magyarul jól beszélő Olgát rendelte csoportunk vezetésére a szentpétervári utazási iroda. Olga a legfontosabb látnivalókat mutatta be, időnk korlátozottsága miatt (4–5 óra). Elmondta, hogy a II. világháború idején az Ermitázs teljes gyűjteményét (több millió tételt) becsomagolták, és az Urál mögötti Jekatyerinburgba (Szverdlovszk) szállították. Az I. világháború idején a közeli Puskin városába menekítették az értékes tárgyakat. 

Olgától tudtuk meg azt is, hogy közel kétmillió szépművészeti alkotás és tárgy nincs kiállítva, raktárakban, pincehelyiségekben tárolják, ahol egerek és patkányok veszélyeztetik épségüket. A tárgyak védelmére a múzeum egész területén mintegy 60 macskát tartanak állandóan, ezeknek külön felügyelői vannak. Az első macskát állítólag maga Nagy Péter cár hozta, Hollandiából. Az Ermitázs munkatársai szerint a ritkán előbukkanó cicák népszerűsége vetekszik az ott kiállított képekével. Túlszaporodásukat sterilizálással oldják meg, de a szépművészeti tárgyak védelmére, egerek és patkányok ellen mind a mai napig nem találtak jobb módszert, többszöri próbálkozás után sem.

A bőség zavarában szinte szédülten hagyjuk el a palotát. A szemerkélő eső és Olga szavai térítenek vissza a való világba. Miközben lassan átmegyünk a Palota téren, Olga elmondja, hogy a palotához közeli utcában írta művei egy részét Gogol, néhány épülettel arrébb lakott Dosztojevszkij és halt meg Csajkovszkij. A legtöbb palota környékéhez hasonlóan itt is utcai árusok sokasága kínálja portékáit: szovjet katonai sapkákat, ötágú vörös csillagokat, Nagy Péter és Nagy Katalin képmásait, az utolsó cár családjának fotóit, orosz népviseletbe öltöztetett babákat, az ortodox vallásosság kegytárgyait és rengeteg giccset.

Szentpétervár nem véletlenül kapta az Észak Velencéje elnevezést. Területe 10 százalékát víz borítja. Történelmi központját a barokk és klasszicista épületcsoportok, tágas terek mellett a Néva folyó, a csatornák, hidak sokasága, kiépített rakpartok jellemzik. A városközpontot és az egész várost is átszövik a kisebb folyóágak és csatornák, valójában nemcsak Velence, hanem Amszterdam mintájára is, ahogyan Nagy Péter cár megálmodta. Eredetileg a Néva-delta egyik folyóága, a Mojka képezte a település déli határát, aztán a határ egyre délebbre, előbb a Fontana-csatornáig, majd a mesterséges Obvodnij-csatornáig terjedt. Mindhárom csatornát kisebb kanálisok kötik össze, együttesen forgalmas vízi útként szolgálnak. A város területén ezernyi szép, díszítésekkel ékesített híd van, közülük 22 felnyitható, a legszebbek a Nagy-Néván átívelők.

A turistáknak, akik alaposabban meg akarják ismerni a várost, ajánlatos hajókiránduláson is részt venni a csatornákon és a Néván. Többféle túra közül lehet választani, a menetidő átlagban egy óra hosszú, hasznos információkkal a városról, épületeiről, olyan látványosságokat nézhetünk meg, amelyeket a gyalogos vagy buszos városnézés során nem volt alkalmunk megtekinteni. A nyitott, 50-60 férőhelyes hajók júniustól szeptemberig közlekednek, félóránként, óránként indulnak. Az alacsony építésű hajók elférnek a hidak alatt, felállni veszélyes és tilos. 

Késő délután érkezünk a Fontana-csatorna egyik kikötőjébe, innen indulunk egy előre lefoglalt hajóval. Szentpéterváron gyakran változik az idő, mire elindulunk, már süt a nap. Az első híd, amely alatt áthajózunk, az Ányicskov nevet viseli, négy sarkában különböző helyzetekben megalkotott lovas szobraival a város egyik legszebb hídja. Közepén a korlátnak támaszkodva tinédzserkorú ifjú integet szélesen mosolyogva, nagy lendülettel a hajó utasainak. A hajón többen is tudják, hogy Szentpéterváron sok fiatal kiválaszt egy-egy kirándulóhajót, amelyet aztán a hajóval versenyt futva végig követ, minden hídról integet az utasoknak, és visszatéréskor a kikötőben várja őket egy kis borravaló reményében. Nem kis teljesítmény!

Hajókirándulás közben megtekintjük a Rosztrum-oszlopokat, amelyek egykor olajlámpás világítótoronyként szolgáltak a több mint 300 méter széles, állandóan hullámzó, mély Néva folyón. Látjuk, hogy a Péter-Pál-erőd vastag falai teljesen épek, ugyanis hadműveletekben soha nem játszott szerepet, börtönnek használták. Megtudjuk, hogy itt raboskodott Alekszej cárevics, Nagy Péter cár fia, Dosztojevszkij, Uljánov, Lenin testvére, M. Gorkij és sok más személyiség. Elhajózunk az erőd Néva kapuja előtt, amely a „halál kapuja” volt, kivégzésük előtt az elítéltek itt hagyták el börtönüket. Feltárul a Néva bal partjának minden szépsége, az Ermitázs együttese, a nagy hercegek palotái, a Márványpalota, az óriási templomok, elhaladunk számtalan nagy hajó mellett, ugyanis a Néva folyó a Ladoga- és az Onyega-tavakon, valamint kiterjedt csatornarendszeren keresztül összeköttetésben van a Volgával, így belvízi hajókon Szentpétervárról Moszkvába, a Volgán keresztül a Kaszpi-tengerre utazhatunk, a Don folyón át a Fekete-tengert is elérhetjük. A Balti-tengerről óceánjáró hajók is feljönnek a Névára.

Visszatértünkkor már a kikötőben várt a „versenyfutó” fiatalember. Szinte minden utas 1-2 euróval jutalmazta teljesítményét, amit ő hálásan el is fogadott, hiszen egy óra leforgása alatt kellemes kocogással 30-40 eurót keresett, miközben Oroszországban az átlagnyugdíj értéke nem éri el a 150 eurót, és 200 euró már nagyon jó havi fizetésnek számít. 

 Autóbusszal tértünk vissza szállodánkba, vacsora után még sokáig a napi élmények hatása alatt voltunk, a csomagjainkat készítettük elő a következő napi hosszú utazásra Novgorod irányába.

Veress László