Öröm az öregotthonban
„A bánat? egy nagy óceán./ S az öröm?/ Az óceán kis gyöngye. Talán,/ Mire fölhozom, össze is töröm” – írja nagy költőnk, Petőfi Sándor.
Valóban, az öröm az „óceán gyöngye” a rohanó életünkben. Aprócska, gyönge, törékeny gyöngy. Elő kell csalogatni, hívogatni, hogy meghozza a maga jutalmát.
A marosvásárhelyi Serafim Duicu Általános Iskola II. C osztályos Rügyezők furulyacsoportja tagjainak sikerült örömöt, derűt, nevetést, dalolást előcsalogatni a backamadarasi Diakonos öregotthon lakói arcára.
Október 15-én meglátogattuk ezt a Marosvásárhelyhez közel eső, lankás dombok közt meghúzódó szép falut és nem utolsósorban a falu egyik büszkeségét, nagy megvalósítását: az öregotthont. A furulyásokat, akikből közel tucatot írnak, Babos Zsolt zenetanár és Babos Ibolya tanítónő kísérte lelkes szülők társaságában. Vidrăsan Irina iskolaigazgató és Rusz György igazgatóhelyettes is a lelkes ügy mellett döntöttek, sőt, bátorították a kezdeményezést.
A gyermekek magukra öltötték a gyönyörű székely népviseleti ruhát, pártát, a fiúk pedig fehér ingben, mellényben álltak a lelkes nagy család elé. Először minden otthonlakó egy szép, színes falevélkitűzőt kapott, mely a sokszínű, derűs ősz hangulatát hozta magával. Népi gyermekdalokat, szüreti dalokat szólaltattak meg a furulya hangján, zenetanáruk hangszeres kíséretében. A jókedv, az öröm fokozatosan átjárta az egész termet. A jól ismert szüreti nótákat már együtt énekelték a tapsoló hallgatósággal. Az öröm valóban beköltözött a Diakonos öregotthonba.
Mészáros Emese és lelkes csapata édességgel és könyvvel jutalmazta a kis örömhozókat. Kellemes volt a találkozás az otthon holland támogatóival, akik visszavárnak karácsonykor is. Mi szívesen elfogadtuk a meghívást.
A végén, akárcsak a szüreti bálban, Ilyés-Tóth Sándor vállalkozó jóvoltából mindenki megkóstolhatta a mezőkölpényi finom oltott szőlőt. Köszönjük az önzetlen, humánus támogatást, mert minden egyes szőlőszem, amely egy kis, gyönge, törékeny gyöngyöröm, a felszínre került, és mindnyájunk számára erős, csengő örömforrássá lett.
(Babos Ibolya)
