Némi groteszk paradoxon fedezhető fel az új önkéntességi törvény képviselőházi elfogadásának időzítésében. Pontosabban: felfoghatatlan a honatyák halogató magatartása, pedig őket szolgálta ki a választási kampányban a legnépesebb önkénteshadsereg.
Némi groteszk paradoxon fedezhető fel az új önkéntességi törvény képviselőházi elfogadásának időzítésében. Pontosabban: felfoghatatlan a honatyák halogató magatartása, pedig őket szolgálta ki a választási kampányban a legnépesebb önkénteshadsereg. Ami dicséretes lenne, ha nem tapasztalnánk a közösség érdekében végzett munka értékvesztését. Kezdve azokkal a tanárokkal, akiknek teher a diákjaikkal eltöltött szabadidős foglalkozás, legyen az sport vagy kulturális tevékenység. Netán környezetszépítés vagy szociális ténykedés. Például miért nem vesznek örökbe egyedül élő időseket iskolások, akár egy egész osztály, amely kisebb házimunkában, bevásárlásban segédkezve és csivitelő társalgással pótolni tudná a külföldre települt gyerekek, unokák hiányát. Erdélyi magyar jelenünkben ebből mozgalmat kellene teremteni. Mert szükség van rá, és az önkéntesség szépségét fedeztetné fel a fiatalokkal. De számos más területen is kiélhetjük együttérzésből fakadó segítő szándékunkat. Hisz erről szól a voluntarizmus. Bár a most elfogadott törvény más szempontból is vonzóvá teszi, ugyanis az adott szakterületen végzett önkéntes munkát szakmai gyakorlatként fogadják el, ami megkönnyíti a fiatalok munkavállalását. Gyakorlatilag áthidalható lesz az egyes munkáltatók által megkövetelt kétéves szakmai gyakorlat. Természetesen fennáll az álcázott feketemunka ilyenszerű legalizálásának a lehetősége, ami a jelenlegi vállalkozógyilkos adóterhek mellett még érthető is, bármennyire elítélendő. Ugyanakkor jó lenne, ha az új törvény nem a fiatalok körében tapasztalható aggasztó munkanélküliség álcázását
szolgálná, vagy előnyszerzésre használnák az ügyeskedők. Mert nálunk minden megvásárolható – aminek értéke van, az pénzzel megváltható –, így nem elképzelhetetlen, hogy a jövendőbeli önkéntescselédkönyvbe érdemtelenül kerülnek majd pecsétek. Az így megszerzett pluszpontok birtokosai pedig kajánul vigyorognak az ágytálazó társaik képébe. Mindezek ellenére abban bízhatunk, hogy a civil szervezetek működésében minőségi változás következik be, és egyre többen adják fejüket önkéntességre. Ránk férne, mert az európai átlag felét sem érjük el az önkéntes munkákban részt vevő fiatalok számát tekintve. A törvény azt is előírja, hogy a helyi, regionális és központi fejlesztési stratégiában külön fejezetben határozzák meg az önkétesség szerepét és támogatási módozatait, valamint az erre a tevékenységre elkülönített költségvetési összeget. A jelenlegi szűk esztendőkben ez más kiadások csonkítását, vagy újabb adóterhek kivetését jelentheti. Ilyen módon nem valószínű, hogy idehaza nőne a voluntarizmus népszerűsége. Fiataljaink pedig, az unió által felkínált lehetőségek közt válogatva, külföldön kezdenek majd önkénteskedni.
