Mintha az átkosban lennénk. Csak lopva nézhetjük, már aki teheti, tányérantennával pásztázva az eget, a magyar köztelevízió téli olimpiai közvetítéseit.
Mintha az átkosban lennénk. Csak lopva nézhetjük, már aki teheti, tányérantennával pásztázva az eget, a magyar köztelevízió téli olimpiai közvetítéseit. Ugyanis határon túlra tilos ezeket az adásokat átjátszani, mondják az illetékesek. Még internetes felületen is korlátozták. Mert a műsorszórás jogbirtokosa így döntött. És mi, balga barmok tűrjük ezt a packázást. Az olimpia szellemével összeegyeztethetetlen, sportszerűtlen magatartást. Végső soron az emberi jogok korlátozását kereskedelmi megfontolásból. És senki nem tiltakozik az információ szabad áramlása, az anyanyelven való tájékozódás, a nemzeti közösségek kollektív jogainak semmibevétele ellen. Ráadásul a közösnek vágyott Európában olyan ügynökségnek játszotta át a NOB a televíziós közvetítési üzletet, amely az újkori olimpia szellemiségétől nagyon távol áll. Hol van már a mezítlábas amatörizmus, a mindenkit sportolásra ösztönző versengés, ha a reklámpercek értékesítésének szentsége vasfüggönyként zárja körül az országokat. Mindezt a közpénzből fenntartott televíziós társaságok és nemzeti olimpiai bizottságok közreműködésével. Biztos, nekik is megéri. Csak mi dohogunk magunkban, hogy újfent átvertek. Tegnap reggel nem a magyar televízióban láthattuk a vakmerő csíki lány, Miklós Edit sporttörténeti lesiklását, hanem a román szakkommentátorok társaságában. Csonka öröm. Megint azt éreztük, hogy arra jók vagyunk, hogy az anyaországnak értékes embereket adjunk, de a mi elvárásainkra már nem figyel senki. Tudom, téli sportokban Magyarország nem nagyhatalom, bár az elszakított részekben, főleg itt, Székelyföldön sok tehetséges fiatal terem havon, jégen. Ezért a fociakadémiák helyett, esetleg mellette síakadémiákat kellene létrehozni. És azért, hogy a sikereket önfeledten átélhessük, a televíziós közvetítési politikát át kell értékelni. Az egységes nemzet nemcsak az öntömjénező szólamokban kellene létezzen, hanem mindennapi létünk valósága. A levelező tagozatról átírhatnának már a nappalira, hisz reményeink szerint többet érünk, mint egy szavazócédula. Az időszakos vasfüggönyök lebontásáért nem csak a Duna-parti politikusok, hanem a brüsszeli uniós lobbi, és miért ne, az európai nemzeti közösségek jogaiért küzdő FUEN vezetői kell lépjenek. Például, hogy a 2016-os nyári olimpiai játékokat korlátozásmentesen nézhessük majd a magyar közszolgálati televízió sugárzásában. Legalább ennyit viszonzásképpen megérdemlünk mi, a határon túl, de szülőföldön maradt magyarok. Itt, Erdélyben, a Délvidéken, a Felvidéken, vagy Kárpátalján.
