Valahol tartotta a szavát a kormány: kevesebb mint két hét alatt előrukkolt az egyes alapélelmiszerek árát csökkenteni szándékozó rendelettel. Úgy, ahogy nálunk szokás, sebtében összecsapott, könnyen megkerülhető kitételekkel gazdagon megspékelve. A választó átverését célzó politikai feladványt kipipálták, de ne lepődjünk meg, ha a gyakorlatban pont ellentétes lesz a rendelet hatása, mint amit a tervezők elvárnának tőle, pláne hosszabb távon.
A pandémia, majd az ukrajnai háború rég nem látott gazdasági bajokat hozott a húszas években, így gyakorlatilag az összes európai kormány tett a piaci árakat szabályozó és az infláció megfékezését célzó lépéseket. A sorból a nemrég alakult regáti kabinet sem akart kimaradni, noha friss statisztikai adatok szerint nálunk a legalacsonyabbak az élelmiszerárak az egész unióban. De a könnyen hamis képet festhető statisztikai adatokon túl abban holtbiztosan egyedülállóak vagyunk a kontinensen, hogy a kormányunk úgy tette meg ezt a lépést, hogy semmilyen felmérést nem készített annak a lehetséges hatásairól. Ez egy versenytanácsi állásfoglalásból derül ki, mint ahogy az is, hogy még a feltételrendszer sem túl pontos a rendeletben, így legalább az alkalmazása sem lesz egyszerű. Meg kell hagyni, ha a világ legjobb hatástanulmányát készítették volna el erről a tervezetről, sokkal előbbre azzal sem lennénk, mert a piacok rendszabályozásának teljes kérdésköre meglehetősen összetett. A kormányokon mindenhol nyomás van az elszabadult árak miatt, és igyekeznek cselekedni, de az már gazdasági és politikai állásponttól egyaránt függ, hogy mennyire jól. Nincs egy alternatív valóság, ahol láthatnánk, hogy mi történt volna az adott lépések hiányában, így tárgyilagosan ítélkezni sem lehet a témában.
Az valószínű, hogy nálunk a kereskedelmi multik örvendenek ennek a rendeletnek. Van 14 termék, amelyeknek az árát csökkenteniük kell, de a kínálatukban levő ezernyi egyéb áru esetében lehet egy szemernyit drágítani is azzal az indokkal, hogy ők most aztán meg vannak rendesen szabályozva, és annak a hatását valahol kompenzálni kell. Aztán azon se lepődjünk nagyon meg, ha a polcokon pont ezekből a termékekből lesz kevesebb, elvégre könnyű lesz kimagyarázni, hogy az olcsót gyorsan elkapkodják a vevők, ott van helyette a kicsit drágább másik, azt is lehet vinni. De valószínűleg azt sem bánják nagyon, ha a hazai termelők, farmerek és feldolgozóüzemek közül, amelyeknek amúgy is kevesebb a gazdasági mozgásterük, és eddig is a ráfizetés határán lavíroztak, egyesek bedobják a törülközőt, legalább kisebb lesz a konkurencia. Így első látásra úgy tűnik, hogy a rendelet csupán azoknak rossz, akiket a kormányosok elvileg védeni akartak volna vele: a hazai termelőknek és a fogyasztóknak. Szerencsés lehet, hogy eleve három hónapra tervezték ezt az árszabályozó mutatványt, de az esetleges rossz hatásai hosszabb távon is kitarthatnak.
