Olcsó a sertéshús

Eddig soha nem volt ilyen olcsó a sertéshús, mint napjainkban, azt is mondhatnánk, hogy „rekordminimumot” jegyzünk. A sertésfarmok tulajdonosai nemhogy profittal, hanem veszteséggel dolgoznak. A jó gazdaszellemmel megáldott vállalkozók azonban nem torpannak meg a pillanatnyi veszteségek miatt, hanem a jobb „széljárás” reményében további fejlesztéseket végeznek. 

A mezőbándi mellé Kisikland határában új, korszerű sertésfarmot telepítenek, amelyet április folyamán szeretnének beindítani. A sertésfarmok jelenlegi helyzetéről, a húsár alakulásáról Szabó Jánossal, a mezőbándi sertésfarm egyik vezetőjével beszélgettünk. 

– Miért esett vissza ennyire a hús ára? Mi szabályozza az árat?

– A piacgazdaság olyan, hogy amikor akarják, működik, amikor nem akarják, nem működik. Nemcsak Romániában van probléma az árral, hanem egész Európában. Románia a sertéshús körülbelül 40 százalékát importálja. Eladás azonban van, a termék mindig kell. Németországban például 1,31 euró kilogrammonként a féldisznó. Magyarországon is drágult a hús, itt 326 forint az élő sertés kilogrammja, ami 10 százalékkal drágább, mint nálunk. Nálunk 4 lej az élő sertés kilogrammja, amire rájön még a 9 százalék héa. Ez 10 százalékos veszteséget jelent a termelőnek jelenleg. Vannak olyan telepek Romániában, amelyek csak hizlalnak, veszik a malacot, a tápot, ők 20 százalékos veszteséggel dolgoznak. Reméljük, ez a periódus nem lesz nagyon hosszú. Ha kicsit megnő a felvásárlási ár, akkor nem lesz veszteségünk. 

– Az orosz piac kiesése alakította-e az európai sertéshústermelést? 

– 2014 augusztusától az unió embargót vezetett be Oroszországgal szemben, s Oroszország mit tett, „vissza-embargózott”, azaz nem vesz semmilyen mezőgazdasági terméket az unióból. Európában túltermelés van, mindenféle mezőgazdasági termékből túl nagy a bőség, s az orosz piac megszűnése lenyomta az itteni árakat. Oroszországban jelenleg 2,1 dollár az élő sertés, nálunk meg a fele, egy dollár. Oroszországban nagy beruházások vannak, nagy telepeket építenek. Ha megszűnik az embargó, akkor sem fognak sertést vásárolni, esetleg csak a 40 százalékát annak, amit azelőtt vásároltak. Ott viszont a telepek sokkal jobban tudtak beruházni, s 7-8 ezer kocás telepeket létesítenek. Tavaly voltunk Franciaországban, megnéztünk egy genetikai céget. Mesélték a franciák, akikkel együtt vacsoráztunk, hogy egyes vendéglőkben a menüben már nem szerepel sertéshús, akkora a nyomás a muzulmánok részéről. A vendéglős fél, nehogy elveszítse a klienseket, kiiktatják a sertéshúst. Azért Franciaország mégis nagytermelő, másfél millió kocájuk van, ezzel szemben nálunk csak 122 ezer kocát tartanak. Németország nagy termelő és nagy fogyasztó. Dánia nagytermelő, nagy fogyasztó. Dániának van 5 millió lakosa és 20 millió disznót nevelnek. Románia 20 millió lakosára 3 millió farmon tartott és 3 millió háztájiban tartott sertés jut. Arányában hol van vagyunk Dániához képest? A termelésünk nagyban függ attól, hogy mennyire támogatják a mezőgazdasági termelést. 

– Románián belül a mi vidékünk hogyan áll sertéstenyésztés szempontjából? 

– A mi vidékünk nem olyan nagyon fontos sertéstenyésztési zóna. A sertés-, a baromfi- meg a szarvasmarhatelepeket inkább az alföldre telepítették, a mi vidékünkön, a dimbes-dombos termőföldek mellett nemigen létesültek nagy farmok. Emiatt itt a Mezőségen sincs olyan nagyságú sertéstelep. Persze a nyugati importhús könnyen és hamarabb ideér, mint Bukarestbe, s emiatt elég nehéz az értékesítés. De vannak tíz-tizenkét éves kapcsolataink vágóhidakkal – például a Petry céggel, a Ponderosával, a Fazakas és a Tordai céggel –, amelyek felvásárolják a sertéseket. Gyakorlatilag minden sertést Vásárhelyen értékesítünk. Ha megduplázódik a kapacitásunk, átgondoljuk az értékesítést. 

– Miben különbözik a mezőbándi sertéshús a többitől, a külföldről behozott hústól?

– Ilyen húsáraknál, amikor mesterségesen „lenyomják” az árakat, a technológiai folyamat minden részletére oda kell figyelni. 

Igyekszünk, hogy a sertések tápláléka minél természetesebb legyen. Ez nagyon fontos a fogyasztók számára is, de a termelőnek is. Mert minél természetesebb a táplálék, annál olcsóbban előállítható. A disznónak fehérje kell, s mivel az Európai Unióban nem megengedett a húsliszt és a vérliszt használata, amelyet elhullt állatokból nyertek, növényi eredetű fehérjeforráshoz kell folyamodni. A legfontosabb fehérjeforrás a szója, a szójadara. Itt is van egy egész „ceremónia”. Nálunk, Európában nem engedélyezett a génkezelt szója termesztése. A tradicionális szójának viszont kevés a terméshozama. Tehát mi nem termelhetünk génkezelt szóját, de fogyasztani fogyasztjuk az importból származó termékekben. Ezzel támogatjuk azoknak az államoknak a mezőgazdaságát, amelyek termelhetnek ilyent, például Brazília, az Egyesült Államok és Argentína, a nagytermelők. Ha nem termelhetünk génkezelt szóját, akkor ne is fogyasszuk! Tehát fehérjeforrást kell találni. Nekünk sikerült megoldani, mert élelmiszeriparból származó melléktermékeket használunk fel. Folyékony etetést alkalmazunk, s az új farmon is folyékony etetés lesz. Savót használunk. Most is kaptunk egy Beszterce-Naszód megyei tejfeldolgozót, így három gyártól – Mezőpanitból és Görgény-libánfalváról – hozzuk a tejsavót. Még van lehetőség. Régebb olcsóbb volt a savó, de mivel a tejfeldolgozóknak is nehéz, felvitték az árat. A savón kívül sörélesztőt is használunk, kenyeret vásárolunk két-három kenyérgyárból. A cukorgyári melléktermék lenne a következő termék, amit bevezetnénk. A szárított répaszelet jó a kocáknak. Van egy nutricionistánk, aki összeállítja a recepteket. Emiatt mi kevesebb szóját kell használjunk, mint mások, akik száraz etetést használnak. 

– Hogyan lehetne elérni, hogy a lakosság helyi termékeket vásároljon, amivel segíti a helyi termelőket, többek között a sertéshús-termelőket? 

– Ahhoz, hogy a helyi termékeket vásárolják, kellene egy csarnokot létesíteni, ahol csak helyi termékeket értékesítenek. Viszonteladók nélkül. Azok, akik a szupermarketeket ide telepítették a tömbházak tövébe – s nem is kell elautózni a városon kívülre, mint ahogy Nyugat-Európában – azok tudják, hogy szemnek tetszetős áru fogy, ezen alapszik a reklám is, ami a vásárló szemének tetszik, mind megveszi. Azzal viszont nem számolnak, hogy sok termék minősége gyenge. Behoznak régi húsokat, három-négy hónapos, sőt egyéves fagyasztott húsokat, azok nem táplálók. Sok bennük az adalék, már nem is lehet tudni, hány százalék! Friss színhúst kell vásárolni – mondta Szabó János, aki hozzátette, látni kellene, milyen sok szép kicsi malacuk van. 

Mivel a farmra belépni tilos, másfél évvel ezelőtt készített képeken gyönyörködünk a kis jószágokban, amelyeket azért nevelnek, hogy ízletes flekken és finom húsok kerülhessenek a tányérunkba.