Olvasom, hogy múlt heti politikai nyilatkozatában azt állította az egyik (a magyar grófok esküdt ellenségeként elhíresült) marosvásárhelyi képviselő, hogy az RMDSZ 27 éve mást sem tesz – semmibe véve az Alkotmány és a többi törvény előírásait – , csupán és kizárólag „etnocentrista, szeparatista, szegregációs” politikát folytat.
Olvasom, hogy múlt heti politikai nyilatkozatában azt állította az egyik (a magyar grófok esküdt ellenségeként elhíresült) marosvásárhelyi képviselő, hogy az RMDSZ 27 éve mást sem tesz – semmibe véve az Alkotmány és a többi törvény előírásait – , csupán és kizárólag „etnocentrista, szeparatista, szegregációs” politikát folytat. Ezt a politikát szerinte agresszíven kezdte annak idején „irredentizmussal és etnikumközi konfliktusokkal az ország szívében”, majd az oktatás szétválasztásával, „a magyar gyermekeknek a románoktól való elszigetelésével”, „a románságra gyakorolt zaklatással és nyomásgyakorlással” folytatta. Akik emiatt tömegesen vándoroltak el Hargita és Kovászna megyéből, és árváknak, „elhagyottaknak érzik magukat a saját országukban”.
Mindeközben pedig az RMDSZ megerősítette pozícióit: a helyi közigazgatásban és a központi adminisztrációban több mint 1500 tisztviselője van, és így vagy úgy, bárki legyen hatalmon, részt vesz a kormányzásban. És virágzik – jelentette ki a képviselő.
Ezután következik a „legszebb öröm” kinyilvánítása. Azért „kárörvend”, hogy szerinte az RMDSZ mára éppen ennek a szeparatista politikának a „gyümölcseit” gyűjti be. Mert azzal, hogy elszigetelte a magyar gyermekeket, akik a tanulmányaikat magyar nyelven végzik, az iskola befejezése után kiderül, hogy elemi szinten sem ismerik a román nyelvet, és képtelenek egy versenyvizsgán részt venni. Emiatt aztán vagy külföldre vándorolnak, vagy pedig a többségükben magyarok lakta megyékben maradnak, amelyek gazdasági fejlődés szempontjából utolsók az országban. Annak ellenére, hogy a rendszerváltás óta az RMDSZ szinte folyamatosan kormányon volt, Hargita és Kovászna megye az ország legszegényebb megyéi közé tartozik.
A káröröm itt felháborodásba vált át: mert – minő szemtelenség! – az RMDSZ hivatalossá tenné a magyar nyelvet a közintézményekben, a 20 százalékos küszöböt 10-re csökkentené „a román többség kárára”, hiszen ezáltal a magyar nyelv ismerete feltétel lenne egy állásvizsgán. Ráadásul saját szimbólumainak használatát követeli.
Ezek után józanságra és „realizmusra” szólítja fel a kormánykoalíciót, hogy ne hagyja magát „konfliktusos, az irredentizmust, intoleranciát, szeparatizmust tápláló kelepcébe csalni”. Ne öntsenek olajat a tűzre, és ne idegesítsék a románokat! – mondja fenyegetően, majd arra figyelmeztet, hogy vidéken „erősen radikalizálódik az RMDSZ”, Maros megye egyes településein a polgármesteri hivatalokra kitűzik a székely és a magyar zászlót, és a prefektus törvényes fellépését visszaélésnek nevezik. Ugyanakkor üzeni az RMDSZ-nek, tartsa tiszteletben Románia törvényeit! Ezek után csupán egyetlen kérdésünk van: ki önt olajat a tűzre?