Kampányfogás, a tankönyvkiadás csődje, megtakarítás vagy egy újabb eurómilliós korrupciós ügy előkészítése, esetleg a korszerűséghez való felzárkózás lehetősége?
Kampányfogás, a tankönyvkiadás csődje, megtakarítás vagy egy újabb eurómilliós korrupciós ügy előkészítése, esetleg a korszerűséghez való felzárkózás lehetősége? Miközben tehetősebb családokban jelszóval akadályozzák meg, hogy a gyermek ne játsszon egész nap a táblagépen, a választási kampány finisében a távközlési miniszter bejelentette, hogy a jövő évtől tabletet kap mind a 220.000 harmadik osztályos romániai kisdiák. Mivel az idéntől az első és második osztályos papíralapú tankönyveket digitális, azaz képes és hangzó gyakorlatokkal is ellátták, a tankönyv elektronikus részének a használatát teszik lehetővé a táblagépek. S ha beválnak, a jövőben megkímélhetik a költségvetést a tankönyvkiadásra költött tetemes összegektől is. Miközben ezen tűnődöm, a gegesi iskolamúzeumban őrzött palatábla jut eszembe. A táblagép is hasonló formájú eszköz, csak száz év alatt sokkal okosabb lett a palatáblánál, hisz ha jó minőségű, nemcsak tartalomfogyasztásra alkalmas, hanem egy számítógép szerepét is betöltheti. A húszmillió eurós költségnek pedig a 15 százalékát kell az államnak fizetnie, a többit uniós pénzekből fedezik – hangoztatta a miniszter, s kilátásba helyezte, hogy 2015 első félévének a végére a második és negyedik osztályos elemisták is megkapják a táblagépüket, ami összesen 500.000 készüléket jelent. Gondoljuk csak el, mennyire jól jár az a cég, amelyik megnyeri a versenytárgyalást! És az sem kizárt, hogy előlegképpen a választási kampányhoz is volt némi köze.
Egyébként nagy megvalósításnak tekinthetjük, ha minden romániai kisiskolásnak lesz táblagépe. Akik az olvasás, írás elsajátításának a megnehezítését látják ebben, a szakemberek a primitív körülmények között élő, etióp gyermekekkel tett próbálkozás sikerével érvelnek. Hozzájuk képest a nem őserdőben élő úgynevezett digitál-natív nemzedék, amely már gyermekkorától hozzászokik az elektronikus készülékekhez, bámulatos gyorsasággal sajátítja el a használatukat, olyannyira, hogy az idősebbek nem tudják utolérni. Az érintőképernyő használta annyira természetes a mai gyermekek számára, hogy a legügyetlenebbek is elboldogulnak vele. Hogy milyen hatással van az agyukra és a viselkedésükre, nos, a szakemberek azzal érvelnek, hogy túl rövid volt az idő, hogy hatástanulmányokkal valamit is igazolni tudtak volna. Azt viszont megfigyelték, hogy a finommozgást, a logikát és a rajzkészséget fejlesztik a táblagépek.
Hogy milyen írása lesz a tableteken tanuló gyermekeknek, hogy újságot, könyvet fognak-e valaha a kezükbe venni? Minderre elég egyértelmű lehet a válasz. Másrészt pedig, hogy mennyire válnak függővé a táblagéptől, amelyre játékok egész sorát lehet feltölteni, ez a szülőktől, pedagógusoktól is függ, de biztos védelmet nem lehet szavatolni. És hogyan hat a szemükre a képernyő használata? Jót biztosan nem tesz még a legkontrasztosabb, legjobb minőségű készülék sem. A televízió és a számítógép hatására a szemorvosok szerint évről évre több a szemüveges gyermek, ami a tabletfogyasztó kisiskolásokat még inkább érinteni fogja. Hogy egyes – hadd ne mondjam, milyen – családokban, ahol heteken belül eltűnnek a könyvek, füzetek, tanszerek, megmarad-e a gyermeknél a táblagép, vagy napokon belül pénzzé teszik azt is, nehéz válaszolni. A súlyosabb kérdések után pedig apróságnak tűnhet, hogy a tankönyvek digitális része, amit 45 nap alatt „dobott össze” a szerkesztők többsége, nem látható a hordozható számítógépen, mert a formátum nem alkalmazható a táblagép kisebb képernyőjéhez, a videó- és hanganyagok egy része pedig nem nyílik meg. Mindezen javítani lehet.
Hogy miként fogják feltölteni árammal az osztályban a tabletet, ha több gyermeknek egyszerre merül le, ha van legalább három konnektor hosszabbítókkal, ez is megoldható. Hogy ki fog borítót, hangszórót vásárolni a géphez? Nem kell kicsinyeskedni. Az oktatásügy okos vezetői, ha véletlenül sem válnak a tabletbiznisz áldozatává, majd mindent kitalálnak.
