Ez a weboldal sütiket használ
A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató
Ötven éve, 1970. szeptember 18-án halt meg minden idők legnagyobb gitárosa, az amerikai Jimi Hendrix, akinek hatása felmérhetetlen a rockzenére, utána már nem lehetett úgy játszani a hangszeren, ahogy előtte.
James Marshall Hendrix 1942. november 27-én Seattle-ben született, ereiben afroamerikai, indián és ír vér is csörgedezett. A balkezes zseni korán kezdett gitározni, először egy seprűnyélen, amikor már igazi hangszerre is tellett neki, legszívesebben egy fordítva húrozott jobbkezes Fender Stratocasteren játszott. Tizenhét évesen már a zenéből élt. Tizenkilenc évesen lopott autóban kapták el, a börtön helyett felajánlott katonai szolgálatot választotta. Bátor, de fegyelmezetlen bakának bizonyult, a sereg 1962-ben megvált tőle. Ezután Little Richard, Ike és Tina Turner, King Curtis kísérő együttesében is megfordult. Hiába volt meg minden adottsága, a sztárok oldalán nem érvényesülhetett, így a hatvanas évek közepétől New York-i klubokban szólóban próbálkozott.
Napja 1966 nyarán virradt fel, amikor Chas Chandler, az Animals együttes basszusgitárosa felfigyelt rá és magával vitte Londonba. Chandler szervezte meg első zenekarát, a Jimi Hendrix Experience triót, amelyben Noel Redding pengette a basszusgitárt, a dobokat Mitch Mitchell püfölte. Első kislemeze a Hey Joe volt, majd hamarosan olyan dalokkal rukkolt elő, mint a Foxy Lady, a Purple Haze, az All Along The Watchtower, a The Wind Cries Mary és a
Voodoo Child – utóbbi gitárriffje sokak szerint a legjobb, amelyet valaha írtak. Hendrix rövid, alig négyéves pályafutása alatt csak három stúdióalbumot vett fel, ezek az Are You Experienced, az Electric Ladyland és az Axis: Bold as Love, emellett három koncertlemeze jelent meg.
A figyelmet nemcsak virtuóz játékával hívta fel magára, hanem számtalan újításával is. Átértelmezte a hangszert, a stúdióban addig ismeretlen hangzásvilágokba kalandozott, ő alkalmazta először a torzítókat, a wah-wah pedált, kihasználta a feedback lehetőségeit. Közönségét látványos show-elemekkel is tüzelte, olykor fogaival tépte a húrokat, máskor felgyújtotta és megtaposta a hangszert, talán legemlékezetesebb produkcióját a woodstocki fesztiválon nyújtotta az amerikai himnusz átértelmezett, háborúellenes változatának előadásával, gitárja repülőgépek és hulló bombák hangját idézte meg.
Életének utolsó két éve szakmailag, pénzügyileg és magánéletét tekintve is viharos volt. Vitába keveredett mene-dzserével, kiadójával, 1969-ben új, rövid életű együttest szervezett Band of Gypsies néven, emlékezetes koncertet adott
Woodstockban. Az egyre kiszámíthatatlanabbá és szeszélyesebbé váló, az italokat, drogot és nőket bőségesen fogyasztó Jimi maga sem tudta, hogy milyen irányba akar indulni: számtalan zenésszel számtalan felvételt készített, de stúdióalbumra nem tellett erejéből. Régi önmagát már csak a halála előtt nem sokkal adott, Wight-szigeti koncerten idézte; akkoriban azonban már az is előfordult, hogy fellépés közben egyszerűen lesétált a színpadról, a közönség pedig kifütyülte. Utolsó koncertjét 1970. szeptember 6-án egy németországi fesztiválon adta, ennek – egyébként rossz minőségű – felvétele fennmaradt. Színpadon utoljára néhány szám erejéig szeptember 16-án egy londoni klubban, Eric Burdon társaságában állt.
Halálát illetően is lehetetlen kibogozni, mi a valóság és mi a spekuláció. Utolsó napjairól legközelebbi barátai is ellentétes beszámolókat adnak, annyi azonban biztos, hogy 1970. szeptember 18-án halt meg. A halottkémi jelentés szerint az álmatlanságban szenvedő gitáros előző este barátnője társaságában bort és altatókat (állítólag az ajánlott mennyiség 18-szorosát) fogyasztott, és hajnalban, kábult álmában saját hányadékába fulladt. Sokan nem adnak hitelt a hivatalos változatnak, gyanakszanak öngyilkosságra, gyilkosságra, az orvosok hibájára, a legvalószínűbb mégis az, hogy tényleg baleset történt. A gitáros 27 évesen távozott örökre, tápot adva a „27-esek klubjáról” szóló legendának, hiszen ugyanilyen idősen halt meg 1969-ben Brian Jones, a Rolling Stones gitárosa, majd néhány héttel később Janis Joplin, 1971-ben pedig Jim Morrison, a Doors énekese, majd 1994-ben Kurt Cobain, 2011-ben pedig Amy Winehouse.
Jimi Hendrix nem halványuló legendája napjainkban is hatalmas pénzt hoz, újabb és újabb eddig ismeretlen vagy kalózfelvételei bukkannak fel. 1997-ben megjelent három stúdiólemezének újrakevert változata, és az örökségét gondozó alapítvány sorra adja ki a gitáros archív felvételeit. Nélküle nem lenne az a rockzene, amit ma ismerünk, a műfaj szinte valamennyi nagyságára befolyással volt. Természetesen a rock and roll dicsőségcsarnokának tagja, csillaga van a hollywoodi hírességek sétányán, több helyen áll szobra.