Ötéves a jeddi nyugdíjasklub

Számvetés és tervek

Ötéves születésnapot ünnepeltek hétfőn a jeddi nyugdíjasok; egyrészt a köszöntés pillanata volt, másrészt a számvetésé és a terveké.

Hétfőn délután tartotta ötödik születésnapi ünnepségét a jeddi nyugdíjasklub. Szerény, visszafogott, nyugdíjasokhoz illő, de mégis jókedvű alkalomra gyűltek össze a hűséges társak egymás és az új év köszöntésére a helyi iskolában. Támogatóik jóvoltából disznót vágtak decemberben, a kolbászt, szalonnát felfüstölték, ezúttal pedig meg is kóstolták. Dávid Béla elnök visszetekintője után Bányai István polgármester köszöntötte a tagokat, és gratulált az elnöknek, hogy ennyi ideig „elbírt” a társasággal, majd Balizs Erzsébet mondott újévi köszöntőt, Kristóf Júlia pedig az idősek fohászát adta elő. Elhangzott egy születésnap-köszöntő dal is, végül pedig a négy kilogrammos torta elfogyasztásával zárult az idei első találkozó. 

Megosztották emlékeiket

Az ő ötlete volt, hogy Jedden is legyen egy olyan közösség, ahol az idősek összegyűlnek, megosztják egymással örömüket és bánatukat, otthonról kimozdulva elfelejthetik a mindennapi gondokat – mondta el lapunknak a megyeközpontból kiköltözött Dávid Béla. A klub 2015. január 13-án alakult 17 személlyel, majd elkezdte sorolni, amit a tagjainak nyújt a szerveződés: nem csupán beülnek hetente valahová, hanem együttléteiknek tartalmat, értelmet is adnak, megosztják egymással emlékeiket. Amikor lehetőség adódott, tanultak is, jó tanácsokat osztó vendégeik is voltak: számos előadást hallhattak a gombászattól a környezetünket szennyező, de újrahasznosítással eltüntethető hulladékokig, meghívtak fogorvost, bőrgyógyászt, pszichológust, szemorvost, reumatológust. Együtt jártak színházba, de sokat jártak kirándulni is erdélyi tájakon. Mindig megünneplik egymás születésnapját, a nők, az anyák és idősek napjáról sem feledkeznek meg, március 15-én koszorúzással hajtanak fejet őseik előtt a faluközpontban, farsangi és Katalin-napi bálokat szerveznek, voltak közös szilveszteri mulatságok is. Gulyásfőző versenyeken mindig megtisztelő címet hoztak a falunak, sőt mindenütt azt állapították meg csapatukról a vendéglátók, hogy „sokan vannak, erősek és összetartóak”. Amit egyöntetűen elismernek a klubtagok: ők is öt évet öregedtek, a kezdeti időszak fényképeivel összehasonlítva jól lemérhető a változás, de most is úgy érzik: mindannyiuknak szükségük van erre a közösségre.

Visszahívó oázis

Nagyon fontos, hogy a nyugdíjasoknak is legyen egy találkozási helyük – mondta el véleményét lapunknak a község polgármestere, aki úgy érzi, az önkormányzat feladata az ilyen kezdeményezések támogatása. A rendezvényeken a nyugdíjasok mindig jelen vannak, kiveszik a részüket a munkából vagy hozzáteszik a magukét a programokhoz. Mivel nem jogilag bejegyzett szerveződés, pénzzel nem támogathatják a klubot, de megtalálják a módját annak, hogy segítséget nyújtsanak az időseknek, akik számára fontos a közösség és az együvé tartozás – fejtette ki Bányai István.

A mintegy kéttucatnyi tagot számláló klubot többnyire helyi vagy Jeddre költözött személyek látogatják, de marosvásárhelyiek és koronkaiak is vannak közöttük. A jeddi Balizs Erzsébet a kezdetektől tagja a klubnak. Mindenkinek megvan a maga otthoni elfoglaltsága, de itt összegyűlve mindenről megfeledkeznek. Nagyon szeretnek énekelni, táncolni, rengeteg programjuk volt, amelyek közül számára legemlékezetesebb az első farsangi bál volt – mondta el a hölgy, aki további hosszas közös klubéletet remél.

Társaságba kell járni, szórakozni, hogy elkerülhető legyen a depresszió – tanácsolja Balog Rozália –, nem szabad bezárkózni, elmagányosodni nyugdíjasként. Ezért csatlakoztak ők is négy évvel ezelőtt a jeddi nyugdíjasokhoz, hetente kijönnek Marosvásárhelyről, jól érzik magukat, ahol nagy szeretetet kaptak, és ezért próbálnak másokat is meghívni a klubba. Férje zenész volt, itt alkalma nyílt ismét elővenni a hegedűt, sokat énekelnek, jól szórakoznak, érdekesek számukra az itteniek hagyományai, szokásai is. Sok függ azonban a jó szervezőtől, és ők mindezt megtalálták a helyiekben és Dávid Béla elnökben.