„Örömmel jöttem”

Rövid beszélgetés Viola Gábor UNITER-díjas színművésszel, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának új tagjával

A marosvásárhelyi születésű Viola Gábor UNITER-díjas színművész szeptembertől a Tompa Miklós Társulat régi-új tagja. Az egyetem elvégzése után, 1997 és 2002 között volt a társulat színésze, és idén, 22 év elteltét követően visszatért – a Kolozsvári Állami Magyar Színháztól szerződött át Marosvásárhelyre. Évadkezdet előtt vele beszélgettünk.

– Itt születtél, itt kezdted a pályádat, majd számos társulat tagja voltál. Idén visszatérsz a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházhoz. Mi áll e döntés hátterében?

– Sok összetevője van egy ilyen döntésnek, nem lehet azt mondani, hogy egyoldalú. Ha az lenne, talán nem is volna érdemes meghozni. Egyrészt magánéleti hátterű, másrészt a szakmai változatosság is szerepet játszott benne. Kolozsvárt most egy kicsit elhagynám. Többszempontú döntés volt természetesen.

– 22 év után térsz vissza ide. Milyen érzéseket vált ki ez belőled?

– Furcsa érzéseket: elsőre azt mondanám, hogy visszatérek vagy hazatérek, de egyáltalán nem érzem úgy, hogy hazatértem. Amikor elhagytam Marosvásárhelyt, megszűnt a kapcsolatom a várossal, és ma már egy másik Vásárhely az, ahova érkezem. Nem köt sok minden ide, az emlékek talán. 2002-ben hagytam el a várost, ahol 22 évvel ezelőtt teljesen más volt minden. A színház is nagyon megváltozott, egy-két ember maradt abból a társulatból, amelynek a tagja voltam. A szülővárosomba érkezem, mégis olyan, mintha egy számomra új helyre jönnék. De ennek örülök. Ahogyan annak is, hogy rengeteg tehetséges ember alkot itt, több előadását is láttam a társulatnak. Így én is kihívásnak érzem ezt a dolgot.

– Itt kezdted, utána Magyarországra költöztél, sokáig szabadúszóként tevékenykedtél, majd 14 éven keresztül a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagja voltál. Mit jelentett számodra szakmai szempontból e színházi vándorlás?

– Meg szeretném pontozni, hogy mit jelentett a különféle társulatokkal és emberekkel való találkozás. Gyors alkalmazkodást. Elfogadást. Nem néznek senkit idegennek, nem kell sokat törnöm magam, késztessem magam, hogy bemenjek egy új helyre. Az emberek, amikor nagy döntések előtt állnak, nehézkesebben mozognak, főleg az erdélyiek. Habár ez az egészen fiatal generációkra, amelyek hamar elhagyják a helyet, ahol tanultak és nevelkedtek, már nem érvényes. 

– Állandó tagja leszel a Tompa Miklós Társulatnak.

– Állandó tagja, de hogy meddig, azt nem tudom. Nem készülök nyugdíjba menni, nem is gondolok ilyesmire – ameddig érdemes keresni, addig keresek. És szerintem itt is találni fogok valamit. 

– Akkor Isten hozott nálunk!

– Köszönöm. Örömmel jöttem. 

Viola Gábor, Marosvásárhely, 1975. március 5. Tanulmányai: 1989–1993 – Bolyai Farkas Elméleti Líceum, Marosvásárhely, 1993–1997 – Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetem, Marosvásárhely. 1997–2002 között a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja. 2002–2004 között a Budapesti Krétakör Színház tagja. 2004–2010 között szabadúszó színész a következő társulatoknál: Krétakör Színház (Budapest), Jászai Mari Színház (Tatabánya), Petőfi Sándor Színház (Veszprém), Művészetek Palotája, Városi Színház (Budapest), Thália Stúdió (Budapest). 2010–2024 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának, 2024 szeptemberétől a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja. 2011-ben a Kolozsvári Állami Magyar Színház Leonce és Léna című előadásában a Valerio szerepében nyújtott alakítását UNITER-díjra érdemesítették.