Oda kell figyelni, de nem kell szó szerint venni

• 2013-07-15 16:46:31

• Mózes Edith

A múlt héten Bálványosfürdőn, a Best Western Grand Hotel konferenciatermében szervezett közvita keretében találkozott székelyföldi önkormányzati vezetőkkel Liviu Dragnea közigazgatásért felelős miniszterelnök-helyettes, ismertette a tárca régiósítással kapcsolatos álláspontját, és nem zárta ki egy magyar többségű régió létrehozásának a lehetőségét.

Fotó: RMDSZ

A múlt héten Bálványosfürdőn, a Best Western Grand Hotel konferenciatermében szervezett közvita keretében találkozott székelyföldi önkormányzati vezetőkkel Liviu Dragnea közigazgatásért felelős miniszterelnök-helyettes, ismertette a tárca régiósítással kapcsolatos álláspontját, és nem zárta ki egy magyar többségű régió létrehozásának a lehetőségét.

A megbeszélésen Kovászna, Hargita és Maros megye önkormányzati vezetői, parlamenti képviselői, szenátorai, a Régiósítási Konzultatív Tanács akadémiai munkacsoportjának tagjai, a jelenlegi fejlesztési régió köztisztviselői, minisztériumi és más szakértők vettek részt. Ilyés Gyulát (fotó), az RMDSZ önkormányzatokért felelős főtitkár-helyettesét, az önkormányzati főosztály vezetőjét kérdeztük az eseményről. A szakember szerint oda kell figyelni a miniszterelnök-helyettes nyilatkozataira, de „nem lehet elszaladni vele örömmel, mert innentől a magyar többségű régióig még hosszú-hosszú az út, és nem csak Dragnea fogja eldönteni, még ha nagyon jó szándékot is feltételeznénk részéről, Bukarestben mások is beleszólnak a dologba”.

– Ez a minisztérium által szervezett, kötelezőnek meg szükségesnek számító, jól mutató közvitasorozatnak a része volt, mert már hasonlóra sor került Kolozsváron, meg másfele is, és valószínű, hogy még máshol is szerveznek majd. Ezeken mindig másvalamit mond a miniszterelnök-helyettes, mindenhol olyasmit tesz a mondandójához, amit máshol még nem mondott.

Nekünk az az általános érzésünk, sőt immár meggyőződésünk, hogy vagy nagyon pontosan tudják, mit akarnak, és az egész egy felfújt játék: beszéljünk, szervezzünk közvitát, de közben mi tudjuk, mit akarunk. Ezt egyébként ki is jelentették, majd amikor látták, hogy nem mindenki ért egyet ezzel, eljátszották a közvitát, vagy pedig tényleg – és ez is baj – nemigen tudják pontosan, mit akarnak. Volt egy elképzelésük, amit ők nagyon jónak tartottak saját szempontjaik szerint, aztán, amikor látták, nem biztos, hogy az a legjobb, akkor megnézik, hogy „mi van a piacon”, és hogy lehetne-e másként. De mind a két változat megalapozatlan, és ha arról beszélünk, hogy Románia új adminisztratív berendezkedéséről kell dönteni, ami hosszú évtizedekig meg kellene határozza Románia közigazgatását, akkor ez a megközelítés, akár egyik, akár a másik szempontot nézzük, felelőtlenség.

A magyar többségű régiók ne legyenek teljesen alávetve a román többségű adminisztrációnak!

– Az RMDSZ-nek megvan a saját elképzelése: azért harcolunk, hogy a magyar többségű régiók ne legyenek teljesen alávetve a román többségű adminisztrációnak. Székelyföldön a legélesebb a helyzet, hiszen ott van a két, még a régi, ceauşescui rendszerből megmaradt magyar többségű megye, ami most jó, mert jobb nincs, és a Partiumban is, Szilágy, Szatmár, Bihar megyében, meg Maros megyében is vagyunk annyian – még ha a legutóbbi választások nem is ezt hozták –, hogy erősen bele tudjunk szólni az önkormányzat dolgaiba. Ha viszont most ezeket úgy mossák össze, és olyan kompetenciákat adnak ennek az új struktúrának, ami erőteljesebb lesz, mint például a megyéké, akkor nyilvánvaló, hogy ott a mi szerepünk és beleszólási lehetőségünk erősen csökken. Mi nem elleneznénk egy új önkormányzati struktúrát, mert nem biztos, hogy ez a mostani a lehető legjobb, de az, ami körvonalazódik, az sokkal rosszabb. Tehát kitartunk amellett, hogy hagyjuk meg a megyéket, mert ez a felépítés végül is már, úgymond, beüzemelődött az évek során, és még mindig jobb, mint amit készítenének számunkra.

– Véleménye szerint mennyire lehet hajlandó a jelenlegi hatalom engedményekre, hiszen végül is nincs szüksége támogatásra az elsöprő többséggel?

– Hogy ebben a vitában és ebben a küszködésben mennyire hajlandó a kormány engedményekre, és nem az ő eredeti, kemény elképzelését átvinni a nyolc régióról, kérdés. A nyolc régió valójában csak azért lett nyolc, mert kényelmes átszervezési szempontból. Nekik a nyolc régió nem azért kell, hogy jobban működjenek a dolgok, fejlődjék az ország, hanem azért kell, hogy a hatalmat jobban strukturálják a saját kezük alatt. Ahhoz pedig már létezett egy bizonyos szervezési felépítés, a fejlesztési régiók: már voltak közös projektjeik meg közös elképzelések – olyanok, amilyenek –, de már valami működött néhány éve. Ezért ez lenne számukra a legegyszerűbb, adminisztratív vonalon a legkönnyebb kivitelezni.

Innen jöttek a viták. Ebben a vitában lehet, hogy hajlandók engedni, hiszen meg kell szavazni az új alkotmányt, s abban is hajlandók engedni, mert jó volna, ha a magyarok is megszavaznák, jó lenne, ha kivinnék a referendumra az embereket, mert ez az egész egy kicsit bizonytalanná vált, és akkor kénytelenek egy kicsit visszalépni. Tehát ez az egyetlen olyan terület, ahol talán meg lehet fogni ezt a nagy terjedelmű, nagy hatalmú, mindent megszavazni képes kormányt és parlamentet. Itt nagyon kicsi a mozgástere az ellenzéknek, az RMDSZ-nek is, és úgy néz ki, hogy csupán a referendum körül van egy kis olyan rés, amikor jó konzultálni velünk, és jó esetben engedni valamit nekünk is. Ezek, úgy gondolom, inkább egyfajta tesztelést szolgáló kijelentések Dragnea részéről, mind a magyarság, mind a románság irányába, mert ha mi pozitívan is fogadnánk a nyilatkozatot, a románság valószínű, vehemensen reagálna az ügyre. Nem lehet megbízni, de jó, hogy mondott ilyent.

– Meglehet, ez is olyan színjátéknak bizonyul, mint az úgynevezett alkotmányozó bizottság, amely ugyancsak úgynevezett közvitákat szervezett országszerte?

– Hasonló gondolkodásból fakadnak ezek, nem egyfajta kényszerből, egyfajta racionális és reális rálátásból indultak ki, hiszen nincs rá szükségük. Meg kell játszani a demokráciát, de azt csinálnak, amit akarnak. Ha akar, jön és tárgyal, ha nem akar, nem tárgyal, és azt tesz, amit akar.

Azt, hogy jött és tárgyalt, fogadjuk tehát pozitívan, de legyünk tudatában, hogy nem azért történt, mert a hatalomnak feltétlenül szüksége volt erre. Persze azért azt is látni kell, hogy az alkotmány körüli vitában van valami hajlandóság partnerségre, talán arra is gondolnak, hogy az USL-partnerség is megszakadhat, és akkor jó partner lehet a magyarság. Ezért mondom, hogy figyelembe kell venni, oda kell figyelni rá, de nem lehet elszaladni vele örömmel, mert innentől a magyar többségű régióig még hosszú-hosszú az út, és nem csak Dragnea fogja eldönteni, még ha nagyon jó szándékot is feltételeznénk részéről, Bukarestben mások is beleszólnak a dologba.