Nyugalmi, de nem megnyugtató

helyzetben az önállóságától megfosztott katolikus iskola

A tanintézmény létét fenyegető jogi eseményekkel teli tavalyi hónapokhoz képest az utóbbi időben egy viszonylagos rövid nyugalmi, de nem megnyugtató állapot jellemezte az önálló intézményi státusától és nevétől is megfosztott II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum életét. 

– A „hol volt, hol nem volt… iskola” (ahogy az idei gólyabálon emlegették) helyzetét, jogállását hogyan lehet jelenleg meghatározni? – kérdeztem dr. Tamási Zsolt József aligazgatótól a 2023-as év végéhez közeledve. 

– Az idei naptári év úgy kezdődött és úgy fejeződik be, hogy a Bolyai középiskolának vagyunk továbbra is alárendelve, mivel az önálló intézményi formát nem sikerült megszerezni annak ellenére sem, hogy a próbálkozások nem hiányoztak. A tavaly elkezdett szétválási kísérletet a prefektus támadása miatt nem tudtuk véghez vinni. Az év elején az önálló struktúrává válást próbáltuk elérni a Bolyai iskola keretében, ugyanis más címen működünk, és a vonatkozó módszertani előírások szerint önálló szerkezetnek kellett volna tekintsenek, azonban ez sem valósult meg. Emiatt eléggé kérdésesnek látszott, hogy a felvételi vizsgán mindazok a diákok, akik hozzánk akartak jönni, a megfelelő helyszínre kerülnek-e. Az alsó tagozaton egy szándéknyilatkozattal sikerült megoldani, hogy a szülők jelezhessék, melyik előkészítő osztályba, melyik tanítónőhöz akarják beíratni a gyermeküket. A kilencedik természet- és  társadalomtudományok szakos osztályoknál a külön kódok tették lehetővé annak felismerését, hogy melyek a mi épületünkben induló osztályok.

– A cikluszáró képességvizsgán résztvevők körében mennyire volt népszerű a katolikus iskola?

– A felvételi időszakában jó élményt jelentett, hogy osztályainkba az iratkozási igény nem csökkent. Ezt a teológia szakos osztály esetében tudtuk pontosan mérni, mivel az oda felvételizőknek előzetesen egy különbözeti vizsgára kellett jelentkezniük. A 24 helyre 72-en jöttek el, ami azt tükrözte, hogy jelentősen nőtt osztályaink népszerűsége még azokhoz a korábbi évekhez képest is, amikor önálló iskolaként működtünk. A bejutási átlagok viszonylag magasak voltak, ami azt igazolta, hogy sokak számára a mi osztályaink képezték az első választási lehetőséget, bár máshova is könnyen bejuthattak volna. 

– Milyen a két tanintézmény viszonya?

– Valójában egy intézmény vagyunk hivatalosan, a Bolyai keretében, viszont a Bolyai iskola továbbra is megértette, elfogadta és támogatta, hogy összetartó erőnket meg akarjuk őrizni, mert vártuk és várjuk, hogy mikor indul újra a „Rákóczi”. Addig is nagyon fontos számunkra, hogy a saját belső ünnepeink, közösségi tevékenységeink a maguk formájában megtörténhessenek. Ennek megfelelően önállóan zajlott a szalagavató, a gólyabál, a ballagás, a tanévnyitó, amelyeken nyilvánvalóan részt vett Hajdú Zoltán, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum igazgatója. Iskolánk mellett az egyház, a Keresztelő Szent János-plébánia, a Pro Vita Cristiana Alapítvány is vállalta néhány olyan tevékenység megszervezését, amely közösségünknek szólt, mint például a Rákóczi-bál a múlt év februárjában, vagy pályázatokkal támogatta osztályaink felszereltségének bővítését, illetve különböző tevékenységeinket.

A tanulóinkkal szervezett tevékenységeink közül sorolhatnám a március 15-i ünnepséget, a Szent Imre-búcsút, a máriaradnai zarándoklatot. Az Erasmus+ programban való részvételt Spanyolországban még önálló iskolaként kezdtük, utána Budapesten folytattuk, majd a Bolyaihoz csatolva, de továbbra is rákóczis tanárokkal és diákokkal a program házigazdái voltunk az idén januárban, és azt követően látogattunk el Litvániába, s zártuk a programot a spanyolországi látogatással. 

A tanév során a különböző versenyek szervezéséből is kivettük a részünket. Ebben a folyamatban volt néhány tevékenység, amelyet a Bolyai neve fémjelzett, de valójában mi voltunk a szervezők. Említhetem például a XV. kreativitási vetélkedőt, amelyet a Bolyai hirdetett és pályázott meg, de a Maros megyei hitoktatók és a mi tanári karunk szervezte. Hasonlóképpen a magyar nyelvű római katolikus országos hittanolimpia megyei szakaszát is a mi épületünkben tartottuk, és önkéntes diákokkal segédkeztünk az októberi disputaverseny lebonyolításában. Ősszel a magyar iskolások kolozsvári versenyén öttusából az első helyet a Rákóczi Sasok elnevezésű, harmadikos diákokból álló csapatunk nyerte, így jövőben mi leszünk a verseny házigazdái.

Iskolánk tanulója, Kálmán Eszter (Oncsi) a Legszebb Erdélyi Magyar Dal verseny nyertese lett. Száva Bernadett karatéban Európa-bajnoki címet nyert. 

A II. Rákóczi Ferenc Diáktanácsa is önállóan működik, a Bolyai iskola diáktanácsával párhuzamosan szervez érdekes, hasznos szórakoztató tevékenységeket. A Bonus Pastor és a Máltai Szeretetszolgálat felhívására önkénteseink több tevékenységben vettek részt. Az iskolánkból útjára induló, azóta önállóvá vált Angyalok a városban kezdeményezés ugyanúgy számíthatott a diákjainkra, mint az alcsíki cigánypasztoráció is. Facebook-oldaluk tele van tevékenységekkel, a legutóbbiak a Mikulás-játék, karácsonyi ráhangoló imakilenced nagyszünetben, karácsonyi levelezés, osztálydíszítő verseny. Kezdődik a karácsonyi jótékonysági vásár is a kerekesszékhez kötött X. osztályos jó képességű diákunk, Máté Dalma támogatására, akin egy állapotjavító műtétet kell végrehajtani, de az operációhoz és a rehabilitációhoz a család nem rendelkezik a szükséges összeggel. 

Nem maradt el az illemtanverseny, részt vettünk a Bernády-ünnepségen. 

Több alkalommal voltak meghívott előadóink a diákok számára szervezett rendezvényeken, így például Keller Péter, Gárdonyi Géza dédunokája, Veress Zsombor világutazó, aki kelet-afrikai élményei kapcsán gróf Teleki Samuról, a neves kutatóról beszélt, és említhetem az Osonó Színházműhely előadását is. Fontos számunkra, hogy a tanítás mellett olyan iskolán kívüli tevékenységeket szervezzünk, amelyek a közösségünket meg tudják szólítani és erejét növelni. 

A diákoknak szervezett osztálykirándulások mellett részt vettünk a Petőfi 200 gyermekutaztatási programon, illetve az idén indult el az együttműködésünk a Magyar Diplomáciai Akadémia keretében működő Start Akadémia diákjaival. Az együttműködés első közös kirándulása november végén volt, aminek a lényegét az képezte, hogy kilencedikes és tizedikes diákjainkban erősíteni tudjuk a hovatartozást, ezért minden utazásunk érintsen egy Mária-kegyhelyet és legalább egy testvériskolát. Ennek megfelelően az útvonalunkban Máriapócs, Budapest, a Pannonhalmi Bencés Apátság és Győr megtekintése szerepelt. A következő kirándulás célpontjai, amin a társadalomtudomány osztály diákjai vehetnek részt, Máriapócs, Kassa, Borsi, Vizsoly lesz, amikor a miskolci testvériskolánk diákjaival is fogunk találkozni. A teológiaosztály tanulói pedig a Máriagyűd, Zalaegerszeg, Szabadka útvonalon utazhatnak. A Bethlen Gábor Alapnak köszönhetően voltak közbeszerzéseink, és a teológiaosztály kirándulását is támogatták, amelyben a máriaradnai zarándoklat is szerepelt.

– A katolikus iskola osztályaiba is érkeztek sajátos nevelési igényű (SNI-CES-es) diákok; hogyan segítik elő a beilleszkedésüket? 

– Mivel eléggé sokan vannak, fontos, hogy megfelelő környezetet tudjunk biztosítani. Az osztályközösségeink örömünkre elfogadóak. A sajátos nevelési igények nem feltétlenül csak tanulási készségekhez kapcsolódnak, hanem egészen széles ezeknek a skálája. A sajátos igényeket pszichológusunk, Városi Emőke nyilvántartásba vette, és a pedagógusokkal közösen feldolgozták. 

Tanároknak és diákoknak szólt októberben a sajátos nevelési igényű (SNI-CES) gyermekekkel való munkára vonatkozó felkészítő. A HIFA Egyesülettel közreműködve megtartott rendezvényen több mint 100 gyermek ismerkedhetett meg a jelnyelvvel, a Braille-írással, élettörténetekkel, amelyek által jobban átláthatták és átérezhették a mozgássérültek/fogyatékkal élők, a siketek és nagyothallók, valamint a nemlátók életét, kihívásait, de ugyanakkor lenyűgöző képességeiket is. Diákjainkkal elbeszélgettünk arról, hogyan tudják SNI-társaikat támogatni. Közösségi rendezvényeink között az iskolai bántalmazás, a bullying témája is napirenden volt. 

A Pro Vita Cristiana Alapítvány és a plébánia szervezésében Merva Péter pszichológus Az oktatásban dolgozók lelki egészsége címmel pedagógusaink számára tartott előadást. 

Ugyancsak támogatóink segítségével tartottuk meg egy kommandói hétvégén a tanárok „összerázóját”. Tanárokkal szervezett rendezvényeink a nőnapi, a karácsonyi vacsora, közös gulyásfőzés, olyan kialakult szokások, amelyeket tovább tudtunk vinni. Jó az, hogy ezeknek a sajátos belső programoknak a szervezésénél a bolyais kollégák is támogatnak, hogy a nagy közösségen belül a mi kisebb rákóczis közösségünk a saját dolgait tudja rendezni, amíg nem áll helyre a történet. 

Az a legfontosabb, hogy iskolánk továbbra is önállóan tudjon működni, azt pedig, hogy minden iratunkat a Bolyaiban kell lepecsételtetni, átmeneti állapotként éljük meg, ami kitűnik azokból a tévés, rádiós beszélgetésekből is, amelyekben diákjaink részt vesznek. Ahol nem a hivatalos megnevezést kell használni, ott mindig a rákóczis jelzőt is említik. Mindaddig, amíg az iskola újraindul, az erős kohéziót meg kell őriznünk.

– Többoldalnyit tesz ki azoknak a hazai és nemzetközi versenyeknek, vetélkedőknek a felsorolása, amelyeken a katolikus iskola diákjai első osztálytól a tizenkettedikig részt vettek, és díjat nyertek.

– Valóban nagyon jók a sporteredmények az öttusán, a sakkon, az úszáson át a labdasportokig, ahol előkelő helyezést értek el diákjaink mind a Bernády-, mind a Bocskai-kupán, és a kolozsvári sportolimpián is. A sporton kívül sok versenyen vettek részt nagyon tág területről: katolikus hittan, fizika, kémia, matematika, magyar irodalom, helyesírás, szavalat, esszé, angol nyelv, magyarságtörténet, tudásbajnokság, rajz, zene, történelem, plakátkészítés – amelyeken a dicsérettől az országos első díjig, sőt nemzetközi részvételig is eljutottak. 

– Befejezés előtt térjünk vissza a kellemetlenségekre: az augusztus 31-i tanácsi határozatban mit kifogásolt a prefektus? 

– Azt, hogy abban az esetben, ha egy tanácsi határozat már fel van függesztve, akkor egy ugyanolyan tartalmú tanácsi határozat elfogadása automatikus felfüggesztés alá esik, miközben mi elmondtuk, hogy jogi tévedésben van, mert a tavalyi határozat azért függesztődött fel, mert a korábbi prefektus megtámadta, és azt nem lehet végrehajtani, amíg a bírósági tárgyalás nem ért véget, ami nem történt meg azóta sem. A prefektus arra a jogszabályra hivatkozik, hogy abban az esetben, ha a bíróság felfüggesztett egy határozatot, egy ugyanolyant nem lehet még egyszer meghozni. De a bíróság nem függesztette fel a határozatot, hanem alapfokon megsemmisítette, ami jogilag nem ugyanazt jelenti, ráadásul alapfokon tette. Az idén elfogadott tanácsi határozat azonban nem ugyanaz, mint a tavalyi. Csak hasonlít hozzá: mind a kettő szétválaszt a Bolyaitól, de a tavalyiban az iskola jellegénél a teológiai megnevezés szerepelt, míg az ideiben az elméleti, tehát még a megnevezése sem ugyanaz. Ezenkívül a tavaly felhozott indokok mindegyike ki volt javítva. Korábban a prefektus arra hivatkozott, hogy nem volt átláthatóság a határozat elfogadása előtt, az idei határozatnál volt, 30 napos transzparencia után hoztuk meg. A múlt éviben kifogásolta, hogy a határozatból nem derült ki, hány diák jönne át a Bolyaiból, és hány maradna. Az idén le volt bontva osztályokra, hogy mind a két iskolában külön-külön és összesen mennyi diák van. Ebből az is kiderült, hogy mindkét iskolában van olyan létszám, hogy jogi személyként tudjanak működni, ami egyébként egyértelmű kellene legyen mindenkinek, hiszen tavaly május előtt a két iskola külön működött. A múlt éviben a prefektus hiányolta a Bolyai hozzájárulását, az idei tanácsi határozathoz ezt is csatoltuk, és így minden kifogást teljesítettünk. Hogy az idén ősszel mivel támadta meg, azt még nem tudjuk, mert a polgármesteri hivatal jogügyi osztályát értesítették ugyan, de hogy mit tartalmaz, azt a határozattervezetet kérő felekkel, az egyházzal és az RMDSZ-szel eddig még nem közölték. 

– Milyen reményei vannak Tamási Zsolt aligazgatónak?

– Valamilyen módon újra fog indulni az iskola. Nem hiszem, hogy egy erős közösségi akaratot folyamatosan „faultolni” lehessen. Lehet ezt próbálni egy ideig, de mindaddig, amíg mi nem adjuk fel a próbálkozásokat arra, hogy újrainduljunk, és ennek vannak támogatói és partnerei, addig valahol valamelyik hangot csak meghallják azok, akiknek meg kell hallaniuk.