Nyomasztó aktualitás: a zagy
2011-11-08 17:15:42
- Joó Kristóf
Tegnapelőtt Kolozsvár belvárosában környezetvédő önkéntes fiatalok egy csoportja elfoglalt egy használaton kívül álló, lezárt szállodát, majd a verespataki aranykitermelés ellen tiltakozó feliratokkal, transzparensekkel borította be az épület homlokzatát.
Tegnapelőtt Kolozsvár belvárosában környezetvédő önkéntes fiatalok egy csoportja elfoglalt egy használaton kívül álló, lezárt szállodát, majd a verespataki aranykitermelés ellen tiltakozó feliratokkal, transzparensekkel borította be az épület homlokzatát. Ez csupán egyetlen példa abból az évek óta jellemző „tünetegyüttesből”, amely a környezeti ártalmakkal összekapcsolt bányanyitást akadályozni óhajtó törekvéseket kíséri.
A nagymérvű környezeti beavatkozások ellen tiltakozók – már legalábbis a magyar ajkúak – egyik gyakran használt kifejezése a zagy, amely a színesfém-feldolgozással kapcsolatos szókészlet eleme. Az eddigi legmegrázóbb magyarországi környezeti katasztrófa, a Devecser és Kolontár településeket időlegesen lakhatatlanná tevő „vörösiszap-ömlés” különösen is ráirányította a figyelmet a zagy-jelenségekre, de ennek mentén sokszor utaltak arra, hogy jó pár évvel ezelőtt a Tisza élővilágát is a Nagybánya közelében elszabadult zagy sodorta veszélybe. E szó múltját firtatva H. Varga Márta nemrégiben körülnézett kissé: honnan is került nyelvünkbe ez a szó. Újabban leginkább a zagytározó szóösszetételben ismeretes, amely – mint tudjuk – a színesfémgyártás melléktermékeként előálló, tovább nem hasznosítható anyag hosszú időre való, biztonságos (?) megőrzésére hivatott.
De mi is a zagy? A meghatározások merev szabatosságával: „nagyobb mennyiségű, szemcse nagyságú szilárd anyagot (ásványokat, salakot, pernyét, a talajból kimosott részecskéket, hulladékokat stb.) és folyadékot tartalmazó elegy.”
A zagy szó eredetére nézve nincs nagyon sok biztos adat, sőt leginkább azt mondhatjuk, hogy a zagyva szóból elvonás útján történő meghonosodása is csak feltételezett magyarázat. H. Varga Márta azonban régi szótárakat is felütött. Ennek nyomán a Ballagi-féle 1873/1998-as A magyar nyelv teljes szótárában önálló szócikként talált rá. Itt a szótárszerkesztő a ’törsár’ jelentéssel azonosítja. Ez nekünk csak akkor mond valamit, ha etimologizáló fantáziánkat is bevetjük: a törsár nem más, mint a törmelékekből összeálló sár. Szép magyar rövidítéses összetétel, és jobban kifejezi a lényeget, mint az üledék vagy a lerakódás, amelyeket a zagy szinonimái között szoktak említeni. A zagyot „latinosan” – és geologikusabban – a szedimentummal is rokonítják.
A történeti-etimológiai szótár (TESZ) szerint viszont a zagy egyértelműen a zagyva, zagyvál, zagyvalék, zagyvaság szócsalád messzebb szakadt tagja. Ezek elsődleges közös jelentéskomponense – a TESZ szerint –: „többféle folyadékból, elsősorban különböző italokból, híg ételekből stb. keveréssel, vegyítéssel, elegyítéssel létrejövő összevisszaság”. A szócsalád meglehetősen régről adatolt: a zagyvál igénk például 1598-ban, a zagyva melléknév 1660-ban tűnik fel először írott szövegben.
