Nyitott kapuk napja a görgényszentimrei kastélyban

Május 3-án, szombaton a Maros Megyei Múzeum görgényszentimrei osztálya mintegy 400 látogatót fogadott a görgényszentimrei Rákóczi–Bornemisza-kastélyban, a Nyitott kapuk napja rendezvényen.

Fotó: Vajda György

Május 3-án, szombaton a Maros Megyei Múzeum görgényszentimrei osztálya mintegy 400 látogatót fogadott a görgényszentimrei Rákóczi–Bornemisza-kastélyban, a Nyitott kapuk napja rendezvényen. A belépőket Karácsony István művészettörténész fogadta, aki a kastély rehabilitációs tervén dolgozott az Arhing cég vezetőivel, dr. Szekeres Gerővel és Jolánnal. Mint ismeretes, az erdészeti iskola 2008-ban költözött ki a kastélyból. Az üresen maradt épületet átvette a megyei múzeum, és egy nagyszabású rehabilitációs tervet készíttetett, amelyet ez alkalommal is ismertettek az érdeklődőkkel.

Az épület egyik termében, ahol korszerű eszközök segítségével igen érdekes és értékes falfestményeket is feltártak, ismertették a kastélyegyüttes felújítási és hasznosítási tervét, valamint az Identitás és kultúra; Három téma, tizenegy terv; Gondolatok a római limes örökségről című időszakos kiállítást is megtekinthették a belépők. Korabeli képek vetítése folyamán a jelenlevők időutazást tettek a kastélyban, majd pedig előrevetítve láthattuk, hogy mit terveznek megvalósítani a sürgősen javításra szoruló helyiségekben. Ha az elképzelés megvalósul, a megye legkorszerűbb kiállítótermeit rendezik majd be az épületben. Pannók segítségével a kastély történetével is megismerkedtek az érdeklődők. A Marosvásárhelyen már bemutatott projektet is ismertették, amelynek az alapanyaga a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Ipari és Mezőgazdasági Épülettervezési Tanszékének hallgatói és oktatói együttműködésével tartott négyhetes szovátai felmérő tábor eredményeként állt össze. Elkészítették annak a romnéző kilátónak a tervét, amelyet az erdőlibánfalvi római őrtorony maradványai mellett helyeznek ki, illetve bemutatták azt a régészeti kutatóközpontról és multifunkcionális kiállítóterekről, pavilonokról készített tervet, amelyet Mikházán valósítanának meg már meglévő épületek funkcióváltása révén.

A teremben a múzeum munkatársainak irányításával múzeumpedagógiai tevékenység is folyt. A látogató gyerekek különböző anyagokból, rajzok alapján a kastély fénykorában viselt ruhákat kellett kifessenek, díszítsenek, illetve a kastélypark növényeiből lenyomatokat készítettek.

Jelenleg mind az épület, mind a kastélypark eléggé elhanyagolt, bár, mivel iskola működött benne, viszonylag jobban megőrződött az állaga. A hajdani kápolnához egy torony is épült, s ezt templomként ma is használják a görög katolikusok. Bár itt is, elég barbár módon, a régi, középkori falfestményeket eltakarták. S bár egyelőre az épületegyüttes még nem látványos, annál érdekesebb a parkban az a pavilon, ahol feltételezhetően Rudolf trónörökös is üldögélt hajdan az Afrika-kutató Teleki Sámuel vendégeként. Gondatlan kezek megsemmisítették egy részét annak a hat fának, amelyeket egykor Ferenc József osztrák-magyar császár feleségének, Sissinek az emlékére ültettek az egyik pad köré. A pad még mindig megvan, de sajnos, az emlékkő felirata már homályos. Bizonytalanság övezi azt – a világháborús hősöknek emléket állító – követ is, amely szintén a kastélykertben áll. Hogy miként került oda, s tényleg sírt jelez-e, nem lehet tudni. Egykor szép dísze lehetett a parknak a tó is, amelyet bekerítették, hiszen egy hattyú vendége is van. Az udvarról 15-20 perces sétával fel lehet kapaszkodni arra dombra, amelyen egykor a Rákóczi-vár állt. Ma már alig látszanak a falak, a helyenként derékig érő gaz alatt alig kivehetőek az épületek alapjai. Egy boltív beomlott, aminek nyomán egy pince, alagsor sejlik fel, bár egyelőre csak törmeléket látni benne. A domb tetején áll az a kápolna is, amelyet 1887-ben építettek újra, de hogy az eredetit mikor húzták fel, azt nem tudni pontosan.

A kastély épületegyüttesének felújítási terve 9,5 millió euróba kerül, ebben benne van a parkrendezés is, és egy négycsillagos szálloda felépítése. Van pontos műszaki terv is, ha kerül finanszírozó, ki is lehet írni a pályázatot a kivitelezésre. Hegedűs Csilla, a kulturális minisztérium államtitkára a napokban járt a helyszínen, és elmondta, arra számítanak, hogy a legújabb uniós pályázati kiírásban 30 millió eurót szánnak majd műemlékvédelemre, és ebből meg lehet pályázni a görgényszentimrei kastély felújítását is. Más források egyelőre nincsenek kilátásban.

A nyílt napokon arról győztek meg a múzeum munkatársai, hogy fontos lenne minél előbb rehabilitálni a görgényszentimrei kastélyt és a dendrológiai parkot, mivel a megye egyik igen jelentős kulturális, történelmi műemléke, amely a környékbeli nevezetességek mellett (Görgényi-havasok, nárciszmező, Mocsárerdő, Laposnya stb.) egyik fontos idegenforgalmi célállomás lehet, s ezáltal végre olyan rendeltetést kaphat, amely garantálni tudná a fennmaradását.

A kastélyegyüttes története

A görgényszentimrei Rákóczi–Bornemisza-kastélyegyüttes a település központjában, a Régenből Laposnya felé vezető megyei úttól északra található. A görgényi uradalom az egyik legkiterjedtebb és legjelentősebb középkori erdélyi királyi birtok volt. A 14–17. században főképp az erdélyi vajda, a székely ispán vagy a fejedelmi család tulajdonát képezte.

A kastély története I. Rákóczi György (1630–1648) idejére nyúlik vissza, ő építtette, és innen szervezte görgényi vadászatait. 1717-től az uradalom a Bornemisza család tulajdonába került. 1726-ban az udvarház földszinti részét már felújították, és javítás alatt állt az emelet is. 1730-ban e felújítások során épült meg az Erdélyben ritkaságnak számító, ellipszis alaprajzú palotakápolna. Az uradalom 1780-as inventáriuma már a jelenleg is álló kapuépületről is említést tesz, amely abban az időben a darabontok és az udvari lelkész lakhelyéül szolgált. 1807-ben a kápolnától nyugatra egy monumentális, kétszintes gabonatároló épült.

Hosszas pereskedés után a kastély és az uradalom visszakerült a kincstár tulajdonába, az 1880-as években Habsburg Rudolf trónörökös számára itt szervezték a híres görgényi vadászatokat. Halála után, 1893-ban alapították az erdészeti szakiskolát, mely az első ilyen jellegű képzést biztosító intézmény volt a régióban.

Mivel az évek során az iskola diákjai és tanárai gondozták az arborétumot, Görgényszentimrén található az egyik legjobb állapotban fennmaradt erdélyi kastélypark.