Nótaest tizenkettedszer, sárpataki verbunkkal

Február 22-én a Marossárpatakért Egyesület tizenkettedik alkalommal

szervezett téli nótaestet. Az előző évekhez hasonlóan idén is jelen voltak néhányan a település nótafái közül, volt közös és egyéni éneklés. A részvétel talán várakozáson aluli volt, de így is közel félszázan énekeltek együtt.

A Marossárpatakért Egyesület 2009-től szervez folyamatosan téli nótaesteket, amelyeken volt, amikor száznál is többen vettek részt. Kezdetben, két alkalommal a kultúrotthon konyhájában zajlott, 2011 óta pedig kiváló feltételek mellett, az információs és dokumentációs központban folyik a mulatság.

A szervezők szerint azért éppen nótaest van februárban, mert úgy gondolják, hogy napjainkban vidéken olyan kulturális és hagyományőrző tevékenységeket kell szervezni, amikre van igény. A nótaestekre pedig, annak ellenére, hogy az utóbbi években kissé megcsappant az érdeklődés, még mindig elég sokan elmennek Marossárpatakon. Elegen ahhoz, hogy családias, baráti körben kedvére nótázhasson minden résztvevő.

A helyszín ezúttal is az iskola információs és dokumentációs központja volt, ahol este hétkor már hangoltak a zenészek. A marosvásárhelyi vendégek is megérkeztek, akik a tavaly is együtt mulattak a sárpatakiakkal. A nótázókra várva, a szervezők az utóbbi évek nótaestjein készült fotókat mutatták be kivetítőn. 

Az előző évekhez hasonlóan, a férfiak egy-egy palack borral, az asszonyok sós süteménnyel, szendviccsel, zsíros kenyérrel megrakott tálcákkal érkeztek. A jelenlevők megemlékeztek a nótaestek helyi úttörőjéről, Kristóf István tanítóról, Kozma András prímásról, az utóbbi években elhalálozott nótafákról: Gábor Jánosról, Nagy Zsuzsannáról, a tavaly elhunyt Boczog Sándorról és Marton Istvánról. Arról a Pista bácsiról, aki sosem fogyott ki a nótákból, akit nem lehetett „leénekelni”, aki rendszerint az utolsók között ment haza a nótaestekről.

Ezt követően az előző nótaesteken tanult népdalokat énekelték el a nótakedvelők, majd az Életemnek a legszebbik korában című sorozódalt tanulták meg közösen, hangszerkísérettel. A meglepetésvendég Domahídi Jolán népdalénekes, a Kéknefelejcs nótatársulat tagja volt, aki közismert népdalokból, nótákból énekelt el egy csokorra valót Barabási László, Náné János és Göndör Rezső zenészek kíséretével. A szervezők ezúton is köszönik az énekesnőnek, hogy megtisztelte jelenlétével a rendezvényt. Hallgatókat énekelt: Rend Tamás zenetanár, illetve Barabási László és Sándor Botond zenészek.

Idén sem maradhatott el egy sárpataki népdalokból álló nótacsokor eléneklése, majd ’48-as huszárnóták, világháborús dalok, hallgatók hangzottak el. A borozgatás hatására néha kissé megbomlott a rend, kisebb csoportokban folytatódott a nótázás, de a hangulat egyre fokozódott. A helyiek közül kitűnt kiváló nótaismeretével Cozma Ferenc, Nagy Barna, Göndör Rezső, Pető Attila, de a fiatalabbak sokat tanulhattak a Kuti–Kerekes–Ferenczi (az utóbbi hegedült is) marosvásárhelyi hármastól is. A vásárhelyi Kuti Béla és barátai visszatérő vendégek, egy évvel korábban is részt vettek a sárpataki nótaesten. „Dicséret a szervezőknek, kiválóan éreztük magunkat. Jövőben újra eljövünk, ha Isten éltet, mert nagyon kedveljük a magyar nótát, szeretünk mulatni, énekelni” – mondta Kuti Béla. A mulatság éjjel 3 óra után ért véget.

A marossárpataki nótafák közül a 87 éves Köblös Mihály is jelen volt a nótaesten. Mihály bácsi nemcsak az egyéni nótázást vállalta, hanem arra kérte a szervezőket, tegyék lehetővé, hogy eljárhassa a sárpataki verbunkot. Szívesen tettek eleget kérésének, az egykori kiváló néptáncos kissé lassabban, mint egykor, de nagy sikerrel mutatta be a táncot. Mihály bácsi érdeklődésünkre elmondta, hogy az 1990-as években nagyon sok magyarországi és erdélyi településen lépett fel a marossárpataki hagyományőrző tánccsoporttal, amely jelenleg egyik elhunyt táncostársuk, Székely János nevét viseli. „Sajnos, az idősebb táncos férfiak közül már csak id. Cozma Ferenccel vagyunk életben. Annak viszont örvendek, hogy fiatal néptánccsoport működik Sárpatakon, az iskolában is tanítják a csárdást, így van aki továbbvigye a nagyapáinktól örökölt táncot. Örvendek, hogy idén is eljöhettem a nótaestre, jó volt együtt énekelni, mulatni a fiatalabbakkal. Aki szereti a magyar nótát, és otthon maradt, bánhatja” – nyilatkozta a Népújságnak az idős férfi.