2018. november 14., szerda

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A nagyobbik kormánypárt elnökének pénteki nyilatkozata szerint

a héten a kormány sürgősségi rendeletet akar elfogadni a szuverén fejlesztési és beruházási alap létrehozásáról. Ez az ötlet már sok vitát váltott ki, és még több gondot okozhat a jövőben.

Az üggyel kapcsolatos egyik friss elemzésben olvasható, hogy a tervezetben a kormányzat arra hivatkozik, hogy ez a leendő fejlesztési és befektetési alap hasonló lenne a témakörben leginkább ismert norvég szuverén alaphoz. Ez annyira igaz, mint az, hogy az alma hasonlít a körtéhez.

A vikingek kései utódai hatalmas kincset birtokolnak az északi-tengeri olajtartalékok képében, amiből a skandináv országnak hatalmas jövedelme van. Ezt a pénzforrást azonban nem élik fel állami juttatásokban, ahogy az felénk divat, hanem a jövőre gondolva egy befektetési alapon keresztül a világ számtalan helyén tesznek jövedelmező beruházásokat. Így részesülhetnek majd az olajkincs hasznából a jövő generációi is, akiknek idejére ez az ásványkészlet már kimerül. Ám míg ők egy természeti erőforrást hasznosítanak ilyen módon, addig a mi leendő szuverén alapunk a még részben vagy egészen állami kézben maradt vállalatok vagyonából állna össze. További két nagy különbség, hogy a norvég alap külföldön ruház be, és az ország jegybankjának felügyelete alatt álló ügynökség ellenőrzi, amivel szemben a regáti verziójú alapról még nem magyarázták el érthetően, hogy milyen kritériumok szerint eszközölné itthon a befektetéseit, annyi viszont tiszta, hogy a vezetése legalább az induló időszakban politikai ellenőrzés alatt állna, mert az első felügyelőtanácsot a profizmussal elég nehezen megvádolható pénzügyminisztérium nevezné ki. Erre a testületre bíznák azt az összes állami vagyont, amit még nem sikerült privatizálás címén haveri zsebekbe átjátszani.

Tehát a működő norvég és a tervezett román szuverén befektetési alapoknak legfeljebb a nevük hasonló, de egyebük semmi. Az is a különbségek számlájára írható, nem az alapok hanem az országok között, hogy míg a skandinávoknál a korrupcióról leginkább a külföldi hírek rovatában olvasnak az újságokban, addig errefele az utóbbi szűk három évtizedben regnáló kormányok programjának egyik lényegi elemét az képezi, hogy minél több közpénzt nyúljanak le, anélkül hogy rács mögé kerülnének. Erre a nem nyílt, de nyilvánvaló kormányzati célra egy tökéleteshez közel álló eszköz egy ilyen befektetési alapnak a létrehozása. De szakértelem híján sejthető, hogy nem fogják tudni úgy megoldani az ügyet, hogy az uniós jogi és gazdasági szabályokba beilleszkedjék, így akár az igazságügyi reform kapcsán, majd a szuverén alap ügyében is jönnek a brüsszeli pofonok. Ami nem is baj addig, amíg az adófizetői zsebnek is fájó büntetésekig nem jutunk.