Nőkről és háborúról – Nick Danziger brit fotós képei Brüsszelben

Háborúk által sújtott területeken fényképezett nőket Nick Danziger világhírű brit fotós, aki tíz ével később utánajárt, mi lett a sorsa képeinek szereplőivel. Az Eleven Women Facing War (Tizenegy nő a háborúval szemben) című tárlat a nemzetközi nőnap alkalmából szerdától látható a brüsszeli Parlamentariumban.

Az 58 éves fotós, filmes, író és utazó a Nemzetközi Vöröskereszt támogatásával a 2000-es évek elején tizenegy nőt fotózott világszerte a háború által sújtott területeken. A 32 fotót és tizenegy rövidfilmet felvonultató tárlat, amely már a világ több pontját bejárta, szöveges kísérettel is bemutatja a különböző történeteket.

A kiállítás arca, az afgán Mah-Bibi tízéves volt 2001-ben, árvaként, az elképzelhető legnagyobb szegénységben mégis ő gondoskodott kisebb testvéreiről. Sajnos Danziger tíz évvel később már nem talált rájuk. A szintén afgán Nasrinnak a lábát robbantotta fel egy akna, évek teltek el, mire protézishez tudott jutni. A szerbiai Olja a férjét veszítette el nyomtalanul a balkáni háborúban, csak évek múlva jutott hozzá holttestéhez. A Sierra Leone-i Mariatunak 13 évesen vágták le a karját fegyveresek, ő azóta Kanadába emigrált; a szintén Sierra Leone-i Sarah-t 15 évesen megerőszakolták, férjét meggyilkolták, gyermekét egy olasz szervezet segítségével tudta maga mellett tartani. A kolumbiai Amanda gyerekként sodródott egy gerillacsapathoz, ami a börtönbe juttatta, és a hosszas fogságból kiszabadulva tudott új életet kezdeni. Az izraeli Efratnak a bátyját rabolták el és gyilkolták meg a közel-keleti konfliktus során. Mint Nick Danziger kifejtette, az elmúlt évtizedekben fotósként, filmesként és újságíróként számos háború sújtotta helyen, például Afganisztánban, Sierra Leonéban, a Közel-Keleten, Ruandában járt, és mindenütt azt tapasztalta, hogy még azoknak is rendkívül nehéz elmenekülniük, akik tanult, képzett és módosabb emberek.

„Mindig igyekeztem a személyes történetekre fókuszálni, és ezeket nem könnyű kívülről megtalálni. A mostani gyűjtemény kapcsán az volt a kiindulópontom, mi történik a nőkkel a háborúkban. Nem konkrét országokban gondolkodtam, eljutottam Európa, Ázsia, Afrika és Amerika különböző helyeire, és különböző dolgokat tapasztaltam. Volt, ahol a szexuális erőszak került előtérbe, volt, ahol a szegénység, másutt a társadalmi konvenciók” – mondta Nick Danziger. Megjegyezte, hogy festőként kezdte, könyveket írt, majd dokumentumfilmeket készített, és csak utána talált rá a fotózásra, amiben a legjobban megtalálta a kifejezési szabadságot a maga számára. Hozzátette: ez a legintimebb valamennyi közül, csak az alany van, ő és a gépe. 

„A főszereplő nők mellett több képen ott vannak a testvérek, az anyák, a lányok, az unokák is. A világ gyújtópontjain élnek, és túl akarják élni a háborút, a szexuális erőszakot, az éhezést, a megaláztatást. Bepillantást engedtek nekem drámai sorsukba, később aztán megpróbáltam felkutatni őket, megtudni, mi lett velük. Egyre inkább úgy érzem, a családom részeivé váltak. A nőnapon ünnepeljük a nőket, miközben alig vagyunk tudatában annak, milyen nyomorúságos élet jut az emberek többségének ezen a bolygón. Ha be is köszönt a béke ezekbe az országokba, a nők tovább viselik a stigmát: sokszor nem térhetnek vissza falujukba, a megerőszakoltakat kiközösítik. Minden férfi mögött ott áll egy nő, és a világ nem lesz jobb, ha nem támogatjuk a nőket: ők tartják egyben a közösségünket” – fogalmazott a kiállítás kapcsán a fotós.

Nick Danziger szerint a délről és keletről érkező mostani menekülthullám is hasonló történeteket hordoz magában.

A fotós dolgozott Tony Blair volt brit miniszterelnök mellett is, 2003-ban egy hónapon át közelről fényképezhette a politikust az iraki háborús konfliktus napjaiban. Egy Blairről készült portréjával érdemelte ki a World Press Photo nagydíját 2004-ben.

Nick Danziger beszámolt arról, hogy egy újabb tízéves projekten dolgozik, amiből könyvet is tervez. A téma ezúttal az idős emberek élete a Föld négy kontinensén.

A világ területének 14 százalékát sújtja háborús konfliktus, a ruandai mészárlás idején a becslések szerint csaknem félmillió nőt erőszakoltak meg. A nőknek hasonló, valamint egyéb fizikai bántalmazást manapság is gyakran el kell szenvedniük például Szíriában, Irakban vagy Dél-Szudánban, nemcsak fegyveresek, hanem idegenek, de saját környezetük által is. (MTI)