Nők napja és a fiatalok

Még megvan a varázs és a virágillat?

Nem is kérdés, hogy a világ nap mint nap változik. Szokások jelennek meg és tűnnek el. Egyre több dolog kerül át az online térbe. A fiatalok egyre inkább itt beszélnek egymással, és ennek eredményeképpen háttérbe szorulnak a személyes találkozások is. Nincs ez sajnos másképpen az ünnepekkel sem. Nem is olyan régen a férfiak és fiúk nők napján virágot vásároltak, és szétosztották az ismerőseik között. Nem a virágon van a hangsúly, hanem a gesztuson, azon, hogy gondoltak a nőkre, és örömöt akartak szerezni nekik. Ma pedig – főleg a fiatalok körében – az lett a divat, hogy különböző közösségi médiaoldalakra feltöltenek egy képet, és fölé írják, hogy boldog nőnapot. Ezzel le van tudva. Szerencsére még vannak, akik virágot vásárolnak nőnapra, és személyesen adják át, reméljük, hogy meg is tartják a szokásukat, és évről évre kedveskedni fognak lány ismerőseiknek, barátaiknak, családtagjaiknak.

De mégis, mit gondolnak a mai fiatal lányok és fiúk a nőnapról, és hogyan látják az ünnep sorsát?

Varga Krisztina, 12. osztályos tanuló

– Szerintem mi, a mai fiatalok, sajnos egy eléggé értékvesztett világban élünk. Nem figyelünk oda egymásra, és nem figyelünk oda az apróságokra, amelyek régebben fontosak voltak. 

Ugyanígy a nőnapra sem figyelnek már annyira a fiúk, nem foglalkoztatja  őket az, hogy lepjék meg a lányokat. Átalakultak az értékek, és egy digitális világban élnek, nem tudják kifejezni a törődést és a figyelmességet, talán ez lehet az ok, amiért egyre kevesebb virágot kapnak a lányok. Én is ritkán kapok virágot nők napja alkalmából. Nagy ritkán kerül egy-egy fiú, aki hoz virágot minden lánynak az osztályból, vagy ha van egy fiú, aki udvarolni szeretne, visz virágot a kiszemelt lánynak, viszont a többiek mintha nem is tudnának a nők napja létezéséről. Pedig, magamból kiindulva, nagyon jólesik, ha egy fiútól virágot kapok, hiszen ezen a gesztuson keresztül átadódik az az üzenet, hogy törődnek velünk, vagy fontosak vagyunk az adott fiú számára. Persze nem a virágon van a hangsúly, hanem magán a figyelmességén, bármilyen apróság szóba jöhet, nem kötelező a virág, habár ez a hagyomány. 

Amit észrevettem az elmúlt években a nők napjával kapcsolatban, az elszomorító. Hiszen ahogy telnek az évek, egyre jobban el fog avulni, és egyre kevésbé lesz szokás. Nem hiszem, hogy egészen el fog tűnni, de csökkeni fog a száma azoknak a férfiaknak, akik gondolnak erre a napra, és tesznek is valamit, de ne legyen igazam.

Szathmáry Andor, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákja

– Nők napján szép gesztus a szeretet és tisztelet jeleként virágot ajándékozni azoknak a hölgyeknek, akik számunkra fontosak, mint például az édesanyánknak, aki ugye felnevelt minket, vagy a nagymamánknak, de a sorból nem szabad – vagy nem lenne szabad – kifelejteni a barátnőket sem. Ezáltal is ki tudom fejezni a megbecsülésemet irántuk. 

Meglátásom szerint az a fél, aki a virágot kapja, vagyis a nők, megbecsülve, szeretve érzik magukat. Manapság sajnos azt látni, hogy egyre inkább elhanyagolják a nőnapi köszöntést, meglátásom szerint azért, mert ahogyan cserélődnek a generációk, úgy változik meg a férfiak és nők, a lányok és fiúk közötti kapcsolat is, már nem olyan, mint amilyen volt egypár évtizeddel ezelőtt.

Lukács Henrietta, 12. osztályos tanuló

A nőnapi köszöntés szerintem egy olyan fennmaradt szokás, ami alapvetően egy nagyon szép gesztus a férfiak részéről. Viszont bennem felmerül az a kérdés, hogy miért nincs akkor kultusza a férfiak napjának? Igaz, hogy a férfiak szoktak virágot adni a nőknek, de azért szerintem a férfiak is megérdemlik, hogy legyen egy olyan nap, amikor ők kapnak valamiféle figyelmességet. Valamilyen úton-módon a nők is meg kellene köszönjék a férfiaknak, hogy mellettük állnak, és szebbé teszik a mindennapjaikat. 

De vissza a nők napjához és a fiatalokhoz… Azt vettem észre, hogy amíg kisebbek a gyermekek, valamint az édesanyjuk noszogatja őket, addig megvan az a szokás, hogy visznek virágot az osztálytársnőiknek. Viszont, ahogy nagyobbak lesznek, és belépnek a kamaszkorba, amikor már ciki bizonyos dolgokról beszélni, akkor ez valamelyest alábbhagy. Ekkor már mindenki kiválogatja azokat, akinek kedveskedik nők napja alkalmából. 

Egyre többször lehet azt hallani, hogy a nőnap „kihalófélben” van, de én ezt nem hiszem. Amióta felnőttem arra a szintre, hogy a nők napja nekem is szóljon, azóta egyre inkább azt veszem észre, hogy a nők napja és az egész március a virágkereskedelem jegyé-ben telik. A virágüzlet a világon az egyik legnagyobb bevétellel rendelkező üzletág, és ilyenkor a virágárusok még jobban profitálnak. A nők napja már csak ezért is ünnep marad, mert elindítottak vele egy trendet. Ez a trend pedig az emberek körében – hasonlóan a Valentin-naphoz vagy a Halloweenhez –, fennmarad. A nőnap pedig jó ideje benne van a mi kultúránkban. Lehet, hogy a fiatal generáció, gondolok itt a 15 és 20 év közötti fiatalokra elsősorban, nem tartja annyira ezt a szokást, de meglátásom szerint még nem is jött el az ideje. Majd 20 éves koruk után, amikor mindenki talál magának egy komolyabb kapcsolatot, amikor az emberek tényleg elkezdik értékelni az érzelmi dolgokat, illetve amikor az embernek kialakul egy személyes értékrendje, akkor fog ez inkább hangsúlyozódni. Aki viszont mindig, minden körülmények között megérdemli a virágot nők napján, az az édesanyánk, úgyis fogalmazhatnék, hogy neki valamilyen szinten kötelező virágot adnunk.

Szerintem akitől jóleső érzés virágot kapni nők napján, az az édesapánk, a nagyapánk, és – hogyha van –, a fiú barát. Szerintem ez az a kör, amelynek adnia kellene, de ezt sem lehet így kijelenteni, hiszen vannak olyan párok, akik nem úgy fejezik ki egymás iránti érzéseiket, hogy adnak valamit, hanem pusztán a tetteikkel, és nem kizárt, hogy ez jobb is, mert egy kapcsolat nem az ajándékokról kell szóljon.

Dull Bence, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum 11. osztályos tanulója

– Mindig egyfajta úriemberségre vagy figyelmességre vall egy férfi vagy fiú részéről az, hogyha gondol azokra a lányokra, nőkre, akik a közvetlen környezetében vannak, akik részesei az életének. 

 Nők napján ugyebár minden a nőkről szól, mert szerencsére van egy ilyen nap is, és úgy gondolom, hogy szép gesztus megajándékozni a szebbik nem képviselőit, és ugyanakkor a férfiak ilyenkor egy nagyon művelt jellemről tesznek bizonyságot. 

Más országokban, főleg az Egyesült Államokban, bejött divatba a férfinap. Nálunk ez még nem annyira elterjedt. Szerintem ez nem véletlenül nem olyan fontos, és nem véletlenül nem jött be nálunk annyira divatba. Az életben sokszor beszélünk női egyenjogúságról, de sajnos nagyon sok esetben azt kell tapasztalnunk, hogy annak ellenére, hogy ezeket elméleti síkon szépen megvitatjuk, a gyakorlatban mégis különválnak, és egy alá-fölé rendeltségi társadalmi státusz jelentkezik a nők és a férfiak között. Ez még mindig egy problémája a társadalomnak, amit nem tudom, hogy mikor vagy mennyi időn belül fog levetkőzni. Úgy gondolom, hogy a nők napja valamilyen szinten enyhíthet ezen a helyzeten, és még egyszer megemlékezik a nőkről, lányokról, akiknek sokszor nem könnyű, sőt sok esetben nehezebb is, mint a férfiaknak.

Nők napján elsősorban édesanyámnak, a testvéremnek és a közvetlen családomnak szoktam virágot venni, már ha itthon tartózkodnak. Rajtuk kívül, az osztályban a fiúkkal közösen, illetve az osztályfőnökkel kiegészülve meg szoktuk valamivel lepni a lányokat. Végül, de nem utolsósorban a lány barátaimat szoktam ilyenkor virággal megajándékozni. Az én életemben ez mindig egy jelen levő dolog volt. Engem arra neveltek, hogy erre hangsúlyt kell fektetni, mert ez a lányoknak, a nőknek jólesik, hogyha ilyenkor a férfiak egy gesztust tesznek az irányukba, pláne, hogyha közelebbi viszonyban vannak egymással. Itt nem a szerelemre kell gondolni, véleményem szerint a barátság is elég közeli, vagy az kellene legyen.

Meg kell azonban említsem, hogy sajnos egyre inkább hanyatlóban van ez a szokás. Én azt veszem észre, hogy a diákok, az újonnan felnövő fiúk és lányok egyaránt egyre inkább passzívabbak minden téren. Ezt a diáktanácskozás terén látom, hogy egyre kevesebb embert érdekel az egész diákélet-szervezés. Ez pedig ezelőtt 10 évvel egy óriási trend volt, vagy 3 évvel ezelőtt, amikor én kezdtem a líceumot, szintén. Igazából biztos mentek végbe ilyen szintű változások, az embereknek ugyanis mindig más tetszik, és valamikor majd valahova ki fog lyukadni ez a dolog. Azonban úgy gondolom, hogy ez a fajta passzivitás talán a diákok általános tudásszomjának a hiánya, vagy a műveltség iránt való érdeklődésüknek a hiányához vezethető vissza. Ez pedig sajnos egy társadalomszintű gond, és nem tudom, hogy mit lehetne vele kezdeni.