Női imanap Madarasifeketén

Advent második szombatján Istennel és egymással erősítettük közösségünket a mezőbándi, mezőmadarasi nőtestvéreinkkel Madarasifeketén.

 Az ima fogalmához hozzátartozik az elcsendesülés, hogy csakis az Istennel legyünk kapcsolatban. Ha imádkozni szeretnénk, először is magunkban teremtsünk csendet, hogy úgy tudjunk beszélni Vele, ahogyan egy jó barátunkkal tesszük, odafigyelve rá, hiszen az imádság egyfajta beszélgetés.

Amikor imádkozni készülünk, bocsássunk meg, ha neheztelünk valakire, hogy mennyei Atyánk is megbocsássa bűneinket (Márk 11,25). 

Lehet egyedül és csoportosan is imádkozni. Jézus mondta: ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük (Máté 18, 20). Természetesen Ő mindig jelen van. A csend és a hangulat a közös imádsághoz adott a mi kis templomunkban. A kandalló pattogó tüze és melege, Szász Szabolcs mezőmadarasi kántor halk háttérzenéje segített feloldódni, és gondolatainkat az imádságra, imádkozásra irányítani. Sokféle elképzeléssel érkeztünk az imanapra, joggal hittük, hogy a közösségi ima azt jelenti, hogy megosztunk valamit saját imánkból, valamint azt is, hogy kölcsönösen részesedünk mások imájában. Mindenki hozzájárul valamivel, hogy ez az egyesült ima feljusson Jézushoz. Az ünnep előtt felgyűlt köszönetünket, terheinket igyekeztünk Jézus elé juttatni és engedni, hogy végezzen bennünk nagytakarítást. Amikor a programot összeállítottam, szem előtt tartottam, mit is kell tennem ahhoz, hogy egy helyzetben, bármennyire nyomasztó is, eljussak az imádkozásig, addig a pontig, ameddig mint ember elmehetek.

Ráhangolódtunk az imádságra, a gondolatainkat kell ebbe az irányba állítanunk. Az irányt Bob Gass Mai Ige Győzelem sorozata szabta meg, kölcsönkértem tőle azokat a témákat, amelyek gyakran foglalkoztatnak. Hogy tudok győzni, amikor szembekerülök a lelki élet nehézségeivel, mert azzal biztos találkozni fogok. Mit teszek a kísértésben, függőségben, félelmeimben, csüggedésemben, a családi problémáimban, a munkámban, az anyagiasságban és a pénzügyeimben. A gondolatainkat úgy kell irányítani, hogy ne ezekben a problémákban magunkra maradva vergődjünk, hanem kerüljünk fel velük Jézusunk elé. Lukácsi Szilamér mezőbándi, Szabó Andor mezőmadarasi lelkészek segítettek felvezetni a témákat Bob Gass gondolatai alapján, hogy miért is fontos Jézus elé kerülni hasonló helyzetekben. Hallottunk a Sátán négylépéses módszeréről, a szupernőről, hogy egy nőnek sem kell kitennie magát a kudarcnak azáltal, hogy élete minden területén a tökéletességet hajszolja.

Közös imádságokat hallgattunk, énekeltünk. Mindenik témába ima vezetett be, miután a gondolatainkat afelé irányítottuk, hogy mint közösség Jézussal állunk szemben, beszélgettünk is Vele, felhoztuk a terheinket, még közelebb kerültünk ahhoz, hogy átengedjük Neki. Énekeltük zsoltárainkat, hitvalló énekeinket. Felszabadultunk, megerősödtünk abban, hogy Jézus úgy kezel, mint értékes gyermekeit, azért saját magamat is értékesnek kell látnom, nem szabad lebecsülnöm.

Magunkban imádkoztunk. A csendes imádságban mindenki a saját maga módján járult Jézus elé. 

Úgy éreztem, hogy bátrabbak lettünk, egyre több olyan téma került felszínre, melyeket a mindennapokban elkerülünk. Megéreztük, hogy Jézus nem a vesztünket akarja, bármilyen gyengének érzem magam, tele problémákkal, az ő segítségével felül tudok kerekedni ezeken. Ehhez be kell engednem Őt, aki az ajtó előtt áll és zörget (Jelenések 3,20). 

A találkozó szeretetvendégséggel ért véget.

Károly Károly lelkipásztor, Madarasifekete