Nincs lehetőség a számonkérésre?

Vannak olyan romos épületek Marosvásárhelyen, amelyek sorsát sokan aggodalommal követik. Ilyen a néhai Aranykakas épülete. Olyan lepusztult épületek is vannak, amelyek „nem fájnak senkinek”, sem a városgazdák, sem civil szervezetek nem emelik fel a szavukat a megmentésük érdekében.

 

Mezőgazdasági központ lehetett volna 

Most egy olyan épület, pontosabban egy romhalmaz felől érdeklődtünk, amely a marosvásárhelyi Pandúrok útjáról a nagy kanyarban jól látható, különben a Legelő utca 1. szám alatt található. Évekkel ezelőtt az épület még jó állapotban volt, az utcára néző helyiségeket kereskedelmi egységek foglalták el, az udvarán szép park volt. Mára mindebből csak a lepusztult falak maradtak. A látvány lehangoló, az épület környékén az enyészet az úr. 

– Kié az épület, kit terhel a felelősség azért, hogy a város szívében egy értékes ingatlan ilyen állapotba került? – tettük fel a kérdéseket. Náznán Jenő, a Maros Megyei Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Igazgatóság volt igazgatója elmondta, hogy az épületben a marosvásárhelyi gyümölcstermesztési kutatóállomás működött, az épület tulajdonosa jelenleg is a bukaresti Agrártudományi Akadémia. 

– Amikor a gyümölcstermesztési kutatóállomás a gyümölcsösökkel együtt már halódott, kértük, és reménykedtünk, hogy az épületet átengedik a mezőgazdasági igazgatóságnak, de nem adták. Azóta minden tönkrement. Az volt az elképzelés, hogy ebben az épületben kap majd helyet a mezőgazdasági és vidékfejlesztési igazgatóság, valamint az APIA. Akkor igazgató voltam, minden követ megmozgattam, hogy megvalósuljon az elképzelés, hiszen akkor minden egy helyen lett volna, nem úgy, mint most, hogy az APIA az egyik „faluvégen”, a vidékfejlesztés a másik „faluvégen” kapott helyet. Előkészítettük az előtanulmányokhoz szükséges dokumentumokat is. Az kellett volna, hogy a Mezőgazdasági Minisztérium átvegye az épületet, de nem vette át. A próbálkozásunkat 2007–2009 között sikerült megtorpedózni. Azóta eltelt hét év, és minden összedőlt – mondta Náznán Jenő.

 

Az udvaron dendrológiai park volt

– Hogy az épület méreteiről képet alkothassunk: a régi szárny hossza kb. 40 méter, szélessége 12 méter, a keleti szárny hossza 30 méter, szélessége 8 méter. Ez azt jelenti, hogy körülbelül 1000 négyzetméter alapterületű épületről van szó, s ehhez tartozik még az udvar. De nem akármilyen, hanem olyan, ami egy gyümölcstermesztési kutatóállomáshoz illett, valóságos dendrológiai park. 

Most katasztrofálisak az állapotok az udvaron is. Mindent tönkretettek, szemét, kacat mindenfelé. 

 

Jégesővédelmi rendszer központját tervezték ide

– Felelőtlen döntések és egyéni ambíciók vezettek ide. Az udvar hátsó felébe terveztük az erdélyi jég(eső)védelmi rendszer központját. Itt lett volna az „agya” az egész rendszernek, beleértve a radart és a számítógépeket. Egyszóval, egy korszerű létesítményt képzeltünk el. Ezt a Mezőgazdasági Minisztériumban is akarták, de az akadémia, pontosabban az utolsó helyi igazgató nem egyezett bele – tájékoztatott Náznán Jenő. 

 

Kísérlet volt, eredmény semmi

Peti András, Marosvásárhely alpolgármestere elmondta, hogy az épület megmentése érdekében a város kísérletet tett, hogy valami rendeltetést találjon neki, de a bukaresti Agrártudományi Akadémiával ők sem jutottak dűlőre.

A tetőszerkezetet, a gerendákat, a léceket, a nyílászárókat már elhordták tüzelőnek. A falak még állnak, amíg valakinek eszébe nem jut, hogy a tégla is hasznosítható. Vagy ha az építkezéshez már nem kell hagyományos tégla, hagyják összedőlni az egészet. S történik mindez a szemünk láttára, a város szívének szomszédságában.