2020. július 6., hétfő

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

Tudom, furcsán hangzik a cím, de most fölöttébb hasznos, mert eddig nem is gondoltunk rá, legfennebb akkor, amikor megbetegedett. Lehet, jobban hangzik úgy, hogy érezzünk bele ebbe a vitális szervünkbe, az jobban fedi a valóságot, és sokat segíthetünk vele magunkon.

A légzés nélkül az emberi léttapasztalat elképzelhetetlen. Bármit teszünk, lélegzünk közben. Akárcsak a gravitáció, a legalapvetőbb erő, mely minden egyes légzésnél egyenesen, egyensúlyban tart bennünket a nehézségi erő terében. Ez a két elsődleges funkció, a légzés és a gravitációhoz való viszonyunk szorosan összekapcsolódik egymással.

A légzés tudatunktól, akaratunktól független, automatizált folyamat. A természetes légzés előfeltétele a belégzést szolgáló izmok szabadsága, illetve az, hogy ezeknek az izmoknak a működésését más izomaktivitások ne befolyásolják negatívan. Ezen a ponton kap nagy szerepet az emberi test tartása, struktúrája, a gravitációhoz való viszonya. A légzés veleszületett képességünk; feltevődik a kérdés, miért lélegeznek mégis helytelenül az emberek? ,,A légézés automatizmusát tudatosan felülírhatjuk, gyakoriságát, ritmusát, mélységét szabályozhatjuk. Ezt tesszük például, ha beszélünk vagy énekelünk. Vagyis a légzés akaratlagos, és igényli a figyelmünket. A tudattalan szabályozás viszont ellenállhatatlanul felülkerekedik, ha a vér szén-dioxid-szintje a kritikus érték fölé kerül. Nagyobb, vagy hirtelen erőkifejtést igénylő mozdulatok (fizikai munka, erő, tánc) közben sem lehetünk igazán urai a légzésünknek, sőt, a légzés erőltetett kontrollja gátolhatja a szabad mozgást” (Révész Sándor rolfer). Sokan felteszik a kérdést, hogy a hasi vagy a mellkasi légzés megfelelőbb? A szakember véleménye szerint a légzésnek nincs egyértelműen kitüntetett hasi vagy mellkasi iránya, az mindkét irányba történik. A hasi légzést a paraszimpatikus, míg a mellkasit a szimpatikus idegrendszer stimulálja. Stresszes helyzetben az előbbi, míg apatikus helyzetben az utóbbi válhat hasznunkra. Általános problémát okoz, ha az egyensúlyából kibillent testszerkezet az állandó bizonytalanság érzete miatt kilégzéskor nem lazul el, nem tudja elengedni magát. Ebben az esetben a kilégzést, mely normálisan izomráfordítás nélkül történik, a kilégzőizmok erőltetik. A gerincoszlop formája, stabilitása, tartása és a légzés belső mozdulata tehát szorosan összefüggő, egymást kölcsönösen befolyásoló, egymásra erőteljesen ható jelenség. Ennek kapcsán fontos megjegyezni, hogy a légzőgyakorlatokat megfelő testtartásban kell végezni. De még mielőtt a konkrét gyakorlatokra térnénk, le kell szögezni egypár gyakorlat-végrehajtási szabályt. A nap bármely részében végezhetünk légzőgyakorlatokat, de a legmegfelelőbb a reggeli és az esti vagy késő délutáni gyakorlás. Dr. Papp Lajos szívsebész professzor egyik, YouToube-on elérhető előadásában, a jelenlegi helyzetre való tekintettel óránkénti gyakorlást javasol a tüdő kiszellőztetésére (Dr. Papp Lajos: Segíts magadon, és az Isten is megsegít). A legfontosabb, hogy ne gyakoroljunk teli hassal vagy éhesen. Javaslata: az étkezések előtt egy óra, az étkezések után 3 óra kell elteljen a gyakorlás előtt. Gyakoroljunk friss, szabad levegőn, a természetben vagy nyitott ablaknál. A gyakorlatokat teljes koncentrálással végezzük, belégzéskor és kilégzéskor is mentalizáljuk a levegő útját, a tüdőnk tágulását s azt, amit pillanatnyilag érzékelünk. Tartsuk tiszteletben a fokozatosság elvét. Egy gyakorlás időtartama 10-15 perc, de egyénileg lehet több vagy kevesebb is. A kifejtett hatásuk kapcsán a légzőgyakorlatokat több kritérium szerint osztályozhatjuk: vannak nyugtató hatásúak, frissítő, élénkítő, immunerősítő, tisztító, kontrollfejlesztő hatásúak. Végezhetjük állva, járás, futás közben, ülve, fekve vagy különböző más testhelyzetekben. De összekombinálhatjuk könnyű torna- vagy jógagyakorlatokkal is. Pozitív hatását pillanatok alatt tapasztalni fogjuk, de később is jobban érezzük magunkat, tudatosabbak, kiegyensúlyozottabbak leszünk. Indulásból lássuk, hogy végezhetünk légzőtornát sétálás közben (a mindennapi séta kötelező hozzá).

Főleg időseknek (de bárkinek) ajánlom: lassú séta közben kezdjük el számolni a lépéseinket, irányítsuk a figyelmünket erre, majd figyeljük meg, hogyan lélegzünk ez alatt a kellemes tevékenység alatt. Számoljuk meg a légzésünket is, és hangoljuk össze a lépéseinkkel. Könnyen kialakíthatunk egy egyéni ritmust, ami nem megerőltő, de egy ütemet igényel. Például először négy lépésre beszívjuk a levegőt, négy lépésre kifújjuk. Ha ez könnyedén megy, és nem okoz fáradtságot, akkor levegőszünetet (apné) is beiktatunk a be- és kilégzések közé. Tehát négy lépés: beszívás, négy lépés: visszatartás, négy lépés: kifújás. Ezt gyakorolhatjuk pár napig, és ha megy, akkor beiktatunk egy légzésszünetet a kifújás után is. Tehát négy lépés beszívás, négy lépés bent tartás, négy lépés kifújás, négy lépés tartás (légzésszünet). A jógában 4x4-esnek hívják. Ha ez az ütem már könnyedén végezhető, a számolást fokozatosan növelhetjük 6x6, 8x8 vagy 10x10-es ütemre is, de csak ha nem fárasztó. Ezt pár nap alatt be lehet gyakorolni, s bár megmosolyogtatóan könnyűnek tűnik, tapasztalni fogjuk, hogy nem is olyan egyszerű, de ha begyakoroltuk, már számolás nélkül is megy, és alaposan kiszellőzteti a tüdőnket, a figyelmünket befele fordítja, így fejleszti az önkontrollt, és szervesen kiegészíti a sétát is. 

(Számos hasznos gyakorlat ismertetése következik a folytatásban.)




Kapcsolódó cikkek: