Már megint hergelik a kedélyeket. Hiába reménykedtünk abban, hogy ez az év a kampánymentes cselekvések ideje lesz.
Már megint hergelik a kedélyeket. Hiába reménykedtünk abban, hogy ez az év a kampánymentes cselekvések ideje lesz. A vezérpolitikusok nem nyugszanak, mindegyre újrarajzolják birtoklási területüket. Látszólag a szocdemek kezdték a támadást, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy a decemberi parlamenti választások eredményét látva az államelnök akarta a győztes párt elnökét ringen kívülre taszítani. Bármely demokratikus országban a vesztesek elfogadják a szavazók döntését. Még akkor is, ha kételyek merülnek fel a kampányban használt befolyásolási módszereket illetően. Az urnák felbontása után már nincs helye a kampánymanipulációnak. Jó képet vágva gratulálnak a nyertesnek, amint az Egyesült Államok új elnökének beiktatásakor is láthattuk. És még valamit el kell fogadni: az egészséges demokrácia velejárója a kétpólusú erőtér, amelyet kiegészít a sajátságos érdekeket képviselő politikai alakulatok léte. Sajnos mifelénk nem ideológiai alapon szerveződtek a politikai pártok, hanem a minden területen jelen levő titkosszolgálati erők „segítségével”. Ezért másodlagos kérdés az ország gazdasági, társadalmi helyzete, hisz a hatalom birtoklására szövetkezett klikkek önös érdeke határozta meg az elmúlt negyedszázadi létünket. A mostani csatározás is erről szól. Valóban pofátlan
a szocdemek közkegyelmi elképzelése, ha az a céljuk, hogy bűnelkövető társaikat és az érdekcsoportjukhoz tartozó „támogatóikat” tisztára mossák. Kétségkívül van ilyen szándék. De az államfő vasárnap esti jelenléte a tüntetők közt sem tartozik a demokratikus lépések közé. Az ország legfőbb méltóságaként a törvényesség betartásának az őre kell legyen. Tehát egy nem engedélyezett, törvénytelen demonstráción nem vehet részt, széles vigyorral buzdítva a tömeget. Számára léteznek alkotmányos eszközök. Például akár népszavazás kezdeményezése. De ezzel is csínján kell bánni, ha valóban érvényesíteni szeretné a nép akaratát, nehogy úgy járjunk, mint a kisebb parlamentről megtartott referendum esetében. A mostani bukaresti hatalmi harc mögött sok elemző az állambiztonsági szolgálat körüli vizsgálódást véli felfedezni. Nem kétséges, hogy e szekus utódok manipulatív képességét lehetett felfedezni a vasárnap esti tüntetés megszervezésében, irányításában. Ezért is merészkedett – állítólag golyóálló mellényben – a „spontán” tiltakozók közé az államfő. Biztonságban érezte magát. Talán már rég nem a korrupcióról van szó, hanem a politikai ellenfelekkel való leszámolásról. Valami hasonló történt Olaszországban is, amint a jelenség tanulmányozói állítják. Az elrettentő letartóztatások ellenére a csúszópénz-demokrácia tovább virágzik mifelénk is. A kilátásba helyezett referendum sem fog ezen változtatni. Fölösleges pénzkidobás lesz egy újabb népszarvazás.