Népi gyógymódok megfázás ellen

Szinte egy időben adta ki a szerző az Egészségünkért első kötetének bővített kiadását is. Amint kérdésünkre elmondta, a sorozat első két kötete a magyar természetgyógyászat kézikönyve, amelyekben a saját magán is kipróbált, a különböző tanfolyamokon tanult, a szakkönyvekből elsajátított, s a szakemberek által is ajánlott gyógyítási módszereket mutatja be: a gyógynövénygyógyászat, táplálkozásterápia, méregtelenítő kúrák, vízkúrák, agyagkúrák, hő-, napfény-, levegőterápia, jóga, akupunktúra és sorolhatnánk tovább.

Nemrég számoltunk be Bernád Ilona Élő népi gyógyászatunk* című könyvének megjelenéséről, amely az Egészségünkért sorozat harmadik kötete. Szinte egy időben adta ki a szerző az Egészségünkért első kötetének bővített kiadását is. Amint kérdésünkre elmondta, a sorozat első két kötete a magyar természetgyógyászat kézikönyve, amelyekben a saját magán is kipróbált, a különböző tanfolyamokon tanult, a szakkönyvekből elsajátított, s a szakemberek által is ajánlott gyógyítási módszereket mutatja be: a gyógynövénygyógyászat, táplálkozásterápia, méregtelenítő kúrák, vízkúrák, agyagkúrák, hő-, napfény-, levegőterápia, jóga, akupunktúra és sorolhatnánk tovább.

Most megjelent új könyve a magyar népi gyógyászat gyűjteményes kötete, amelyben a gyökerekhez tért vissza, s háttérbe vonulva sok száz adatközlőjének adta át a szót.

– Úgy éreztem, hogy meg kell mentenem azoknak a gyógyítóknak, füveseknek, bábáknak a tudását, akik ezt megőrizték, s nekem alkalmam volt még rögzíteni. Közülük sokan nincsenek már az élők sorában. A több mint 500 oldalas könyvben tulajdonképpen két könyv van. Egyrészt a Kárpát-medence, Moldva népi konyhája, egészségkultúrája, gyógyászata, ahogy ez falun megőrződött. Az ajánlott módszerek helyességét tudós orvosok (Csedő Károly, Oláh Andor, Rácz Gábor, Ráczné Kotilla Erzsébet, Grynaeus Tamás) könyvéből vett adatokkal a lábjegyzetekben bizonyítom. A gyűjtés során elhangzottak hibás, helytelen módszerek is, de csak azokat szerkesztettem egybe, amelyeket a tudomány is igazolt. Ahogy az adatokból kiderül, a legtöbb betegségre volt népi gyógymód, kivéve a később megjelenő civilizációs betegségeket.

– Bár a napokban felmelegedett az idő, valószínű várnak ránk még hideg napok. A nyirkos, hideg téli időszak jellegzetes betegségeire a népi gyógyítóktól milyen ajánlatokat gyűjtöttél, amelyek a mai gyógyszerfüggő világban is hasznosak lehetnek?

– A nedves, hűvös időben, a fénytelenségben a kedélybetegségek fokozódnak, a kedélybetegek állapota romlik, s a tél a szívbetegeknek sem tesz jót. Fokozottan figyeljenek egészségükre! Manapság nagyon gyakoriak a légúti megbetegedések. Régebben a lakások légtere nem volt olyan száraz, mint most. A konyhakályhán, kemencén ott melegedett, párolgott a fazékban a forró víz, s a csempekályhákon is kötelező volt a víztartó edény. Decemberben már itták a káposztalevet, ették a C-vitaminban gazdag savanyú káposztát, a sült krumplit, valamint a vöröshagymát, fokhagymát, amelyeknek baktériumölő, immunerősítő, vitalitásfokozó hatása van, a csipkebogyólekvárt, nyers somlekvárt, a feketeretket mézzel és a sült tököt. Itták a hecserli-, kakukkfű-, zsálya-, menta- és kamillateát, s ha a megfázás első tüneteit észlelték, az izzasztás módszerét használták. Az ágyat „megvasalták” vagy a lerben tartott cseréppel felmelegítették, s a forró gyógytea elfogyasztása után dunna alá fektették a beteget, hogy jól megizzadjon. Egyes vidékeken a frissen sült kenyeret kötötték derékra, hátra, aminek szintén jó izzasztó hatása van, s kenyérfürdőnek nervezik. A fájó torokra meleg sót tettek, s a légcsőhurutot a mellkasra helyezett meleg sót tartalmazó zsákocskával kezelték, hogy felszakadozzon a lerakódás. A torokgyulladásos, köhögő betegnek mézes kakukkfüvet adtak, amely egyenlő arányban tartalmazta az összezúzott kakukkfüvet és a mézet, s fokhagymás pirított kenyeret adtak enni a tea mellé. A Kis-Küküllő mentén a meleg rongyot zsírral kenték be, s úgy tették a torokra, mellkasra éjszakára. Izzasztás után a beteggel a légcső lerakódását felszakító, köptető teákat itattak: mézes kakukkfű-, útilapu-, hárs-, bodza- és hagymahéjteát. Általában könnyű ételt főztek a betegnek, sok folyadékot, teát és meleg erőlevest, kompótot, hogy szervezete átállhasson az öngyógyításra. Nátha esetén a sós forró lábvizet ajánlották, s a meleg fürdő után a megfázott személyt szobahőmérsékletű vízbe mártott házi törülközővel dörzsölték le. Hajdúságban fottó lávakövet fogtak egy természetes anyagból szőtt vászonba, s úgy melegítették mellkasukat, derekukat az ágyban.

A férfiak kalapkúrával (szegfű-szeges melegített bor), borsos pálinkával, gyógypálinkával kezelték a megfázást. A köpölyözés, a disznózsíros kézzel való masszírozás segítette a vérkeringés, a nyirokkeringés megélénkülését, amelyeknek életerőt növelő hatása van – hogy csak néhányat említsünk a népi gyógyászatban használatos módszerek közül.

 *Bernád Ilona: Élő népi gyógyászatunk, Egészségünkért 3.