A nemzetközi migráció kihívásai

Ezzel e címmel tartott hétfőn este előadást a magyarországi Migrációkutató Intézet két fiatal munkatársa, dr. Orbán Balázs főigazgató és Sántha Hanga biztonságpolitikai tanácsadó. A Migrációkutató Intézetet a Századvég Alapítvány és a Mathias Corvinus Collegium hozta létre. Az intézet célja a migráció jelenségének összetett szempontrendszer szerinti kutatása, valamint a migrációs mozgások európai és magyar következményeinek feltérképezése. Az est szervezője a Marosvásárhelyi Magyar Állampolgárok Klubja volt, házigazdája Kirsch Attila, a marosvásárhelyi honosítási iroda vezetője.

Európának nincs átfogó, koherens integrációs stratégiája

Orbán Balázs azt próbálta elmagyarázni, miért gondolja azt, hogy bár a kelet-európai régióban homogén társadalmak élnek, a migráció mégis befolyásolja a jövőjüket. Az ENSZ menekültügyi főbiztossága adataira hivatkozva (1951-ben másfél millió, ma 60 millió a migráns) kijelentette, a migráció egyidős az emberiséggel, ami megváltozott a 21. században, az a migráció volumene. Nagy instabilitás jellemzi Afrikát, a Közel-Keletet, Közép-Ázsiát, és bár az okok eltérőek, innen indulnak a kivándorlási hullámok. Ez ellen az országok védekezni próbálnak, kivétel Európa, amely nem ragaszkodik saját szuverenitása fenntartásához, az európai szabályrendszer generálja a beáramlást. Amíg az egész rendszeren nem változtatnak, nem tudják eldönteni, ki az, akit beengednek, és ki az, akit nem. Elmondta, hogy az idén közel 400 ezer illegális bevándorló lépett be Magyarországra. Ez az adat két évvel ezelőtt 4 ezer volt, a tavaly 40 ezer. 

Kérdésre válaszolva kijelentette: a kerítés egyrészt megszünteti az illegális határátlépési pontokat, másrészt eltereli a hullámot. Szeptember 15-ig 170 ezer illegális belépő volt, ebből 160 ezer el is hagyta Magyarországot. A kerítés felépítése után a migráció Horvátország irányába terelődött, és a Magyarország és Horvátország közötti kerítés felhúzásával Magyarország megszűnt tranzitország lenni. Mint mondta, Európának nincs átfogó, koherens, mélyreható integrációs politikája, a törésvonalak a racionalitás és az irracionalitás között találhatók. Ez a hullám ekkora volumennel senkinek sem jó, komoly társadalmi feszültségeket okoz, aminek a „gazdasági, szociális árát együtt fogjuk megfizetni”.  

Véleménye szerint a migráció nagy kihívás, de a megoldás nem olyan bonyolult: aki valóban menekül, annak segíteni kell; aki pedig nem menekül, csak új életet akar kezdeni, az ne induljon el, mielőtt szabad jelzést nem kap. Ha mégis megteszi, ne kaphasson legális státust. A menekülőket átmenetileg mindenkinek be kell fogadnia, és ehhez mindenki nemzetközi segítségre jogosult, a bevándorlók befogadása viszont minden ország szuverén döntése. „Ha ezeket az alapvető kérdéseket lefektettük, csak annyit kell mondanunk, hogy minden olyan megoldás, ami ebbe az irányba húzza a szekeret, jó.” 

A muzulmán negyedek ideális toborzótábort jelentenek a radikális terroristáknak

Sántha Hanga a bevándorlási folyamatokról, azok mozgatórugóiról és a befogadó társadalomra  gyakorolt hatásairól beszélt. A bevándorlás, véleménye szerint, több kategóriára osztható: politikai menedékkérés, munkaerő-migráció, gazdasági okokból eredő, továbbá a rokoni kapcsolatok kiteljesítésére vonatkozó bevándorlás (család-egyesítés), illegális bevándorlás. Ezek mindegyike járhat nemzetbiztonsági kockázatokkal, amelyek között az eddig tapasztaltak és feltérképezettek alapján ott lehet például a kábítószer-kereskedelem, az embercsempészet, a szervezett bűnözés, a radikalizálódásra való készség vagy a nemzetközi terrorizmus.

Az előadó ugyanakkor ismertette az Eurostat, illetve a Magyar Tudományos Akadémia migrációs adatait. Az előző szerint idén 2,5 millió illegális bevándorló érkezett Európába főleg Szíriából, Irakból, Afganisztánból, Koszovóból. 

A Magyar Tudományos Akadémia mutatói szerint 2015. január és augusztus között 130 ezer menekült érkezett Magyarországra. Ezek nagy része 23-24 éves férfi volt, és 97%-uk nem szeretett volna Magyarországon maradni. Vallási szempontból többségük muzulmán.

Arról is beszélt, hogy nem beszélhetünk homogén muzulmán közösségekről, a nyugat-európai nagyvárosok évtizedek óta küzdenek ezek integrálásával. Ugyanis a 60-as évek gazdasági fellendülése nyomán Németország és Franciaország vendégmunkásokat hívott meg, arra gondolva, hogy egy idő után visszaköltöznek, így a befogadó társadalmak nem fordítottak különösebb hangsúlyt az integrálásukra. A bevándorlók a ’70-es évek gazdasági stagnálása után is maradtak, de a nagyvárosok peremére szorultak. A muzulmán negyedek ideális toborzótábort jelentenek a radikális terrorista elemeknek, az elmúlt évek terrorista cselekményei ehhez köthetők. A 2. vagy 3. generációs bevándorlók már nem kötődnek szülőhazájukhoz, de a befogadó országhoz sem, identitásválság jellemzi őket, nincs egészséges példaképük, és az Európában jelen levő szélsőséges iszlamista szereplők ezt kihasználják.