Nemzetközi fotóművészeti szalon Marosvásárhelyen

Magasra került a mérce, a továbbiakban ehhez kell igazodni. Ez legyen a Marx József Fotóklub meghatározó egyéniségeinek a gondja, mi, egyszerű marosvásárhelyi fotókedvelők örüljünk, hogy valóban emelkedett szintű kiállításon találkozhatunk a világ fotómozgalmának egyik nívós, látványos és reprezentativitásában is különleges szeletével. És reménykedjünk persze, hogy ilyen lesz mindenik biennálé ezután. Az „ilyen”-t nyilván a jelzőkre értettem, hiszen feltételezhető, hogy tematikájukban, sajátosságaikban más és más uralja majd a vásárhelyiek szervezte eljövendő nemzetközi fotószalonokat. A mostani két kategóriát szabott meg a benevező fotósoknak, a színes képek esetében a szabadon csapongó fantáziára bízták a témaválasztást, a fekete-fehér felvételek a mesterségek tág témakörét járhatták be tetszés szerint. Eléggé provokatívnak bizonyult mindkét részleg, 33 ország 153 tehetséges fotográfusa küldte el pályaműveit a megmérettetésre, s a szigorú zsűrinek közel 1000 fotóból kellett kiválasztania a legjobbakat, pontosabban azokat, amelyeket ez a bírálóbizottság a díjazásra legérdemesebbeknek tartott. Az értékelők kategóriánként megosztva, 80 képnek, illetve szerzőnek ítélték oda az áhított elismerést: arany, ezüst, bronz díjakat, dicséreteket. Sok a díj, egész tárlatra való. A díjazott munkák meg is töltik a várgaléria (B épület) nagytermét, sőt van  olyan fotó is, amelynek csak padlószinten jutott hely. Ez bizony szépséghiba, a jövőben el kell kerülni. Ilyen célra talán az épület első terme is igényelhető. Szerencsés helyzet teremthette meg a díjözönt, több rangos nemzetközi fotóművészeti tömörülés is felajánlotta a maga elismeréseit, amelyek jócskán feldúsították a szokásos honi, helybeli kitüntetésekre alapozó díjlistát. Ebben azt az elismerést is látni véljük, amely a szóban forgó nemzetközi fotós testületekben a Marx József Fotóklub több évtizedes, következetes tevékenységét honorálja. Ugyanakkor ezek a tekintélyes díjak ösztönzőleg is hathatnak a versengést kedvelő fotóművészekre, arra sarkallhatják őket, hogy a marosvásárhelyi rendezvényre is elküldjék a felvételeiket. Ami ugyancsak jót tesz ennek a népszerű biennálénak.

Ezúttal a Távol-Kelet és Ázsia a szalon hangsúlyos újdonsága, nem túlzás azt mondani, hogy a kínaiak, indiaiak, hongkongiak taroltak a díjazásnál. Nyilván mások is örülhettek az elismeréseknek, Malajzia, Katar, Banglades, Törökország, Kanada, Izrael képviselői mellett az európai fotósok is megérdemelten részesültek díjakban. A megnyitó, díjátadó ünnepségről szóló tudósításunkban mindezt részleteztük, most nem konkretizáljuk újra, azt viszont kiemeljük, hogy éppen a jelzett ténynek köszönhetően a kiállításon főszerepbe került az egzotikum. A megörökített látvány, a lefényképezett jelenségek nagy hányada kuriózumként kerül az itteni nézők elé, ezért is fokozott irántuk a kíváncsiság. Van, ahol az, ami meglep, kissé el is tereli a figyelmet a kép művészi, technikai erényeiről. Pedig ilyesmivel is bőven találkozhatunk a tárlaton. Persze ugyanez a mi fotósainkra és felvételeikre is érvényes, amikor ők küldik a pályaműveiket valamelyik igencsak távoli tájra, országba. Jó lenne, ha a szalon a díjjal most nem jutalmazott munkákat is bemutathatná. Magam sokfelé járok, ahol lehet, mindenütt megnézem a fotókiállításokat is. A legtöbb jelentős tárlaton már lehetővé teszik, hogy a falra, pannókra fel nem került fotókat digitálisan megismerhessék az érdeklődők. A megnyitón ezt nálunk is megoldották. A héten már nem találtunk képvetítést a teremben. A jövőre nézve ez is megoldandó probléma. A főszervező Both Gyula, a fotóklub elnöke és lelkes csapata egyébként egyértelműen megérdemli az elismerést. Mostanság nekünk, marosvásárhelyieknek igazán sok minőségi kulturális, művészeti rendezvényben lehetett részünk. Kezdjük úgy érezni, hogy ez a dolgok természetes rendje. Az is! De ebben az országban mi természetes, mi a normális?! Úgy hát, kedves olvasó, jó, ha időnként méltatjuk is azokat, akiknek tényleg valami jót, maradandót, emlékezeteset köszönhetünk.