Némán, de biztosan állni!

Nemrég került piacra a borzonti származású Baricz Gergő első saját lemeze. A Némán állni című album dalait kettő kivételével az előadó szerezte, aki nemrég egy jótékonysági akció révén járt Marosvásárhelyen. Ekkor beszélgettünk el vele az új lemezről.

Fotó: Vajda György

Nemrég került piacra a borzonti származású Baricz Gergő első saját lemeze. A Némán állni című album dalait kettő kivételével az előadó szerezte, aki nemrég egy jótékonysági akció révén járt Marosvásárhelyen. Ekkor beszélgettünk el vele az új lemezről.

– Mit jelent életpályádon az első saját CD-lemez megjelenése?

– Érdekes munka volt, amely jóval egyszerűbben is történhetett volna. Vannak bejáratott dalszerzők, akik felkarolják az előadókat a tehetségkutató verseny után, megírják nekik a dalokat, amelyeket csak el kell énekelni. Tulajdonképpen kevés erőfeszítéssel elkészülhet a lemez, amelyet a sajátjának mondhat, de valójában nem az. Épp azért választottam azt az utat, hogy két dal kivételével a saját szerzeményeimből készítsük el a lemezt. Ehhez sokkal kevesebb segítséget igényeltem, mint amit pályakezdőként kellett volna, így elég rögös volt az út. Ettől eltekintve azonban nagyon sokat tapasztaltam ebből a munkából, így, ha netán nekifogok újabb szerzeményeket írni, akkor már tudom, milyen lépéseket kell tennem a stúdiófelvétel elkészítéséig, de egyelőre nem tervezek újabb albumot.

– Milyen nehézségekbe ütköztél?

– Egyrészt nem voltak annyira kiforrva a dalok, hogy stúdióba kerüljenek, másrészt pedig sürgették a lemez megjelenését, ezért követtem el baklövéseket. Márciusban hozzáfogtunk a stúdiómunkához, felvettünk négy dalt, amelyeket újra kellett hangszerelni. Többször elment a kedvem az egésztől. Aztán újabb nekifutás következett, amelyen tulajdonképpen megpróbáltam megtalálni a saját utamat. Szerintem nem szoktak ilyen sokáig felvenni egy lemezt, a munkák márciustól szeptemberig tartottak.

– Mennyire vagy megelégedve a lemezzel?

– Ahhoz képest, hogy amatőr dalszerző vagyok, a visszajelzések pozitívak, én viszont sosem tudok megelégedni magammal. Valahányszor újrahallgatom a CD-t, vannak részek, ahol megjegyzem magamnak: másként kellett volna felvenni. Ezt normális alkotási folyamatként is fel lehet fogni, de azt is jelentheti valójában, hogy nincs kiállásom, mert az ilyen viszonyulás lefarag a magabiztosságomból. Ez egyfajta magammal viaskodás, ami azt is jelenti, hogy ebben a szakmában még nem találtam meg igazán a helyem. Nincs mit tennem ez ellen, ilyen agonizáló típus vagyok.

– A tehetségkutató verseny a figyelem középpontjába helyez, de tulajdonképpen ezután egy sokkal kegyetlenebb versenyhelyzetbe kerülsz, ahol a magyarországi popvilágban kell utat törj magadnak és fennmaradj.

– Ez tény. Erényem és hibám is ugyanakkor, hogy amit nem úgy érzek, azt nem tudom csinálni. Ezért nem vállaltam fel olyasmit, amiről úgy éreztem, hogy nem tudom hitelesen előadni. Voltak velem szemben ilyen jellegű elvárások, de nem mentem bele. Nem hódoltam be annak, hogy más írja a dalaimat, és így csak egyszerűen előadó maradjak. Felajánlották, elgondolkodtam rajta, egy ideig benne is voltam, de nem működött. Nem vállalok félplaybackes (CD-lejátszóról történő zenei kíséret) fellépést. Így sem magamat, sem másokat nem csapok be. Ezáltal az emberekben kialakul egy hiteles Gergő-kép, amihez vissza tudnak térni és nem okoz számukra csalódást. Tisztában vagyok azzal is, hogy sok mindent kell még letennem az asztalra. Az öt év az a rosta vagy határkő, amely eldönti majd, mennyire tudom megállni a helyem a szakmában. Hiába kesereg egy költő a kocsma bárpultjánál, s állítja magáról, hogy ő nagy művész, ha nem érti senki. Valójában az az igazi művész, aki nagy dolgokat alkot, megbecsüli a saját munkáját, s ugyanakkor megtalálja azt a csatornát, amelyen keresztül nagyobb közeget tud megszólítani. Ebben a szakmában nem az az igazi művészet, hogy szépen el tudok játszani, énekelni egy dallamot. A zeneszámokat úgy kell összeállítani, hogy minél nagyobb réteghez jusson el az üzenet, amelyet közölni akarsz. Ha nem akarsz valamit elmondani, csak amúgy közölni… akkor ez nem fog túljutni a színpadon. Lehet nagy rózsaszín lufikat fújni, amelyek feljönnek ugyan a víz tetejére és ott is maradnak egy darabig, aztán kipukkannak.

– Lesz-e lemezbemutató turné?

– Jövőre tervezzük, de nem akartuk túlságosan elkapkodni a szervezést. Voltak olyan, az előző szériában szereplő előadótársaim, akik nagy turnékkal próbálkoztak, és nem jött össze. Elsősorban szűkebb körű klubfellépésekre gondoltam. Ha látom, hogy nagyobb az igény, akkor helyszíneket válthatunk. Szerényebben akarom kezdeni. Inkább arról beszéljenek az emberek, hogy nem fértünk be az előadóterembe, mint hogy üres termek előtt lépjek fel.

– Bejárta a sajtót, hogy szimpatikus X-faktorbeli előadótársadtól, Kováts Verától különvált az utad. Kialakult-e azóta valamilyen párkapcsolat?

– Magánéletemet ezen a téren balladai homály fedi. Ha most azt mondanám, hogy van valakim, akkor elűzném azokat a lányokat, akinek tetszenék. Ha pedig azt állítom, hogy nincs, akkor ez túl egyértelműnek tűnik, mások pedig azon morfondíroznának, mi ennek az oka. Egyelőre maradjunk ennyiben.

– Nagyon sok rajongód van Erdély-szerte, így megyénkben is. Mit üzensz nekik?

– Önbizalmat ad a rokonszenvük. Mindüknek boldog új évet kívánok és viszontlátásra a majdani koncertemen.