„Nem a papok a hibásak! Ők istenfélelemből, hívő keresztényként eljöttek hozzám, és azt mondták: polgármester úr, holnap odaadnánk az összest, nekünk semmilyen követelésünk nincsen.
„Nem a papok a hibásak! Ők istenfélelemből, hívő keresztényként eljöttek hozzám, és azt mondták: polgármester úr, holnap odaadnánk az összest, nekünk semmilyen követelésünk nincsen. Csakhogy mi nem a saját fejünk szerint járunk el” – idézi Marosvásárhely polgármesterének szavait egyik helyi román napilap (24 ore mureşene). A sorokat olvasva próbálom elképzelni, ahogy a vásárhelyi református és katolikus papok ott sorakoznak a polgármester irodájában, hogy az egyházak által visszaigényelt és visszakapott ingatlanokat (a Bolyai Farkas, az Egyesülés és a Művészeti Líceum épülete) képletesen felajánlják Dorin Floreának, valóságosan ugyanis nem tehetnek semmit „a nyakukra ültetett kurátorok miatt”, akik a politikum béklyójában nyögnek. A kép azonban sehogy sem áll össze, mivelhogy véletlenül sem találtam olyan lelkészt, aki megerősítette volna a városgazda vízióját a keresztényi felajánlásról. A szóban forgó épületek gondnokai – merthogy az egyházak részéről valóban nem a papok, hanem a megbízott kurátorok felelnek az egyházi ingatlanokért – azonban az ellenkezőjéről számolnak be. A Bolyai és a Református Kollégium épülete esetében például arról, hogy három éve nem fizet bért a hivatal, s a felek között megkötött szerződés is régen lejárt, holott a törvény szerint a bérleti díjból kellene az épület javítási költségeit fedezni. A késedelem és a lejárt szerződés miatt valójában az Erdélyi Református Egyházkerületnek kellene eljárást indítania a helyhatóság ellen az elmaradt tartozások behajtásáért, hisz a katolikus egyház is megnyert egy hasonló pert. Igaz, hogy a sorozatos tárgyalások ellenére sem köttetett meg a bérleti szerződés a hivatallal, abba ugyanis bele kellene foglalni, hogy az újonnan létesített katolikus iskola milyen helyiségeket akar használni a tulajdonát képező épületből, s melyeken osztozik az Egyesülés középiskolával. A megegyezés, valamint a Bolyai esetében az elmaradt bérek törlesztése helyett Florea a fenyegetést választja, azzal riogatván az egyházakat, hogy törvénytervezetet terjeszt elő a restitúciós törvény újratárgyalására. No meg, hogy levélben tesz panaszt a pápának. El kell ismernünk: igencsak aktuális lenne, hogy a katolikus egyház feje is értesüljön arról, hogy milyen cselekkel húzzák az időt, hogy hosszú évek óta visszakapott katolikus iskolát még részben se vehesse birtokába jogos tulajdonosa, az egyház. A polgármester pedig eszközként a megyei tanfelügyelőséget is felhasználja, hogy sakkban tartsa például a Bolyai iskolát, ahol a legutóbbi ellenőrzésen gimnazista gyermeknek mondták a tanfelügyelőség képviselői, hogy milyen rossz körülmények között tanulnak, s bezzeg más iskolában jobb lenne a dolguk. Nos, el kell ismernünk, hogy valóban van tennivaló az egyházi épületekben, és a megfelelő időben és körülmények között tenni is fognak az illetékesek, de addig is jó lenne, ha a törvények a polgármesterre nézve is kötelezőek lennének. Azontúl, pedig, ha kedve tartja, rendszeresen levelezhet a pápával, aki a jelen van a Facebookon is. Ha pedig azt szeretné, hogy a neve fennmaradjon, akkor legalább egy korszerű iskolát építhetne Marosvásárhelyen.
