Nehézségek és pozitívumok az online oktatásban

Óriásit fejlődtek a tanárok és a diákok digitális készségei

Sajnos elég sok olyan hátrányos helyzetű diák van, akik nem tudtak csatlakozni az online órákhoz. Vannak gyakorlati tantárgyak, amelyeket lehetetlen a számítógépnél oktatni, ezenkívül óriási kihívást jelent a pedagógusoknak a diákok értékelése, ugyanis nem látják a részeredményeket, csupán egy végterméket, amiről nem tudhatják, valóban önálló munka eredményeképpen született-e vagy sem – mutattak rá a felmerülő problémákra az oktatás terén dolgozó szakemberek azon az online kerekasztal-beszélgetésen, amit a napokban a Transindex.ro szervezett Az online tanítás színe és fonákja címmel. A számos negatívum mellett azonban pozitív hozadékai is vannak a lassan egy éve tartó online oktatásnak, például rengeteget fejlődtek a diákok és a tanárok digitális készségei, és amennyiben a digitalitás nyújtotta eszközöket sikerül majd megfelelőképpen beépíteni a jelenléti oktatásba, az sokkal élménydúsabb, hatékonyabb lehet a diákokra nézve.

A több mint másfél órás beszélgetésen Vig Emese és Tőkés Hunor házigazdák Váradi Izabellával, az Oktatási Minisztérium Országos Oktatáspolitikai és Értékelési Központjának tanácsosával, Popa Mártával, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium igazgatójával és Ferencz-Salamon Alpárral, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének országos szakmai alelnökével próbálták körbejárni a lassan egy éve tartó online oktatás különböző vetületeit.

A kerekasztal-beszélgetésre nem sokkal azután került sor, hogy a hatóságok bejelentették, február 8-án újra elindulhat a jelenléti oktatás a tanintézetekben az úgynevezett szemaforrendszer szerint, azaz az egyes településeken a járványhelyzet alakulásának függvényében zöld, sárga vagy vörös forgatókönyv alapján. Ennek kapcsán elhangzott, a szülők nagyon szeretnék, ha mielőbb visszakerülne a megszokott kerékvágásba a tanítás, Popa Márta azonban rámutatott, bár örül, hogy körvonalazódik az iskolába való visszatérés lehetősége, hiszen a szemtől szembeni diák-tanár, illetve diák-diák kapcsolatot nem lehet helyettesíteni, fokozottan oda kell figyelni a biztonságra, ugyanis így is pedagógushiány áll fenn, és ha megfertőződik egy kolléga, a helyettesítését nem pár napra, hanem legkevesebb két hétre kell megoldani. Ugyanakkor vannak tantárgyak, amelyeket nagyon nehéz maszkban oktatni, például az irodalomtanároknak óriási kihívás öt-hat órán át szinte megállás nélkül maszkban beszélni. Váradi Izabella hozzátette, a sárga forgatókönyv számos fennakadást okoz, nagyon nehéz megszervezni a programját például egy angoltanárnak, akinek be kell mennie a tanterembe egy elemi osztályhoz, majd utána rögtön online órát kell tartania. Ferencz-Salamon Alpár szerint a lassan egy éve tartó helyzetet leginkább a kiszámíthatatlanság jellemezte, ugyanis egyik hétről a másikra változtak a dolgok, és a legnagyobb kihívás az volt, hogy ehhez alkalmazkodni próbáljanak a pedagógusok és a diákok. 

– Az oktatási stratégiánk nagyon sokat módosult március óta, és ez ennek a helyzetnek az egyik pozitívuma. Tavaly tavasszal gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra a nyakunkba szakadt ez a helyzet, és valamit kellett kezdeni vele. Olyan kollégák részéről tapasztaltunk nyitottságot a digitális eszközök használata iránt, akik azelőtt hallani sem akartak róla. A pedagógusok egymástól lestek el módszereket, a pozitív tapasztalatokat megosztották egymással, és közösen igyekeztünk megoldásokat találni a helyi, iskolaszintű problémáinkra – tette szóvá az RMPSZ országos szakmai alelnöke.

Váradi Izabella hozzátette: olyan körülmények között, amikor volt egy folyamatos lépéshátrány, azaz gyorsabban láttak napvilágot a miniszteri rendeletek, kormányrendeletek, mint ahogy azoknak az előírásait hatékonyan gyakorlatba lehetett volna ültetni, nagyon nehéz volt úgy eljárni, hogy mindenkinek jó legyen. Ugyanakkor más-más helyzetek, problémák merültek fel az egyes oktatási szinteken, például egy matematikatanár megfeszített erővel dolgozik, tanít, dolgozatokat javít, érettségire készít fel a képernyő előtt ülve, az óvónők viszont gyakorlatilag eszköztelenek, hiszen a kisgyerekeket a legnagyobb igyekezetük ellenére sem tudják több mint tíz percnél hosszabb ideig a képernyő előtt tartani.

A központi szabályozás helyett a helyi megoldások bizonyultak célravezetőnek

Bár a szaktárca igyekezett szabályozni az online oktatás menetét, a beszélgetésen részt vevő szakemberek egyetértettek abban, hogy nem kívánatos, hogy mindent részletesen szabályozzon a minisztérium, ugyanis bebizonyosodott, hogy ebben a helyzetben is inkább az alulról jövő, helyi, saját problémákra választ nyújtó megoldások voltak életképesek.

Mint elhangzott, a szabályozások mellett az ezek gyakorlatba ültetéséhez szükséges feltételek megteremtésében a pedagógusok magukra maradtak, sokan kénytelenek voltak saját zsebből beruházni annak érdekében, hogy eleget tudjanak tenni az új digitális munkarendnek. Ugyanakkor azt sem oldották meg központi szinten, hogy azok a pedagógusok, akiknek tanfolyamokra volt szükségük ahhoz, hogy elsajátítsák a megváltozott munkához szükséges digitális tudást, ezekhez hozzáférjenek.

Nem tiltani kell, hanem okosan használni

A szakemberek ugyanakkor abban is egyetértettek, hogy a digitális eszközök nyújtotta lehetőségeket a továbbiakban is ki kellene aknázni, akkor is, amikor majd visszatérnek a jelenléti oktatáshoz. Popa Márta szerint rengeteget fejlődtek a pedagógusok digitális képességei, és ha ezekkel a módszerekkel kiegészítik majd a régieket, azzal mindenképpen jól jár tanügyi rendszer. A pedagógusoknak el kell ismerniük, hogy szükség van ezekre a digitális eszközökre, módszerekre ahhoz, hogy jobban le tudják kötni a diákok figyelmét. Hasonlóképpen vélekedik Váradi Izabella is, aki szerint a tiltás helyett inkább meg kell tanítani a gyerekeket arra, hogy okosan használják a digitális eszközöket. Mint mondta, őt nem zavarja, ha óra közben a diákjai a telefonjukat használják, amennyiben a tananyaggal kapcsolatos részletekre keresnek rá, hiszen azt jelenti, érdeklődnek a téma iránt. A jelenléti oktatáshoz visszatérve is szeretné majd a digitális eszközöket, módszereket felhasználva pörgősebbé, érdekesebbé tenni az óráit, és jó lenne, ha például ahhoz, hogy egy filmet megnézzenek a diákokkal, nem kellene átvonulni a médiaterembe, hanem az osztályban is rendelkezésre állnának a szükséges digitális eszközök.

Sok gyereket hónapok óta nem láttak

A pedagógusok egyetértettek abban, hogy az online oktatás a legtöbb pedagógus részéről többletmunkával járt, ugyanakkor arra is kitértek, hogy a lassan egy éve fennálló oktatási helyzet a családokat, szülőket és gyerekeket is óriási, eddig még nem tapasztalt kihívások elé állította. Váradi Izabella elismerte, ő maga is tapasztalta, hogy egy anyagrész előkészítésével, amivel az órájából mintegy három percet fed le, legalább fél órát órát dolgozik, tehát a pedagógusok számára, akik jól akarják végezni a munkájukat, többletmunkát jelent az online oktatás. Hozzátette, a családok sincsenek könnyű helyzetben, gyakori, hogy a szülők dolgoznak, a kisebb gyerekek pedig a nagyszülőkre vannak bízva, akik sok esetben nem tudnak segíteni nekik, ha valamiféle probléma merül fel az eszközök használatában. Ugyanakkor számos kellemetlen, már-már humorba illő helyzetnek is fültanúi a pedagógusok, például amikor bekapcsolt mikrofon mellett a nagyszülő véleményt nyilvánít az elhangzottakkal kapcsolatban. Emellett gyakori, hogy a gyerekek turpisságokkal próbálkoznak, például éppen akkor romlik el a kamera, amikor felelni kellene, vagy olyan diákok állítják, hogy nincsen kamerájuk, akik köztudottan tehetős családból származnak. Az Oktatási Minisztérium szakembere kiemelte: sajnos vannak gyerekek, akiket hónapok óta nem láttak, hiszen olyan helyszíneken, ahol nincsen internet, esetleg áramszolgáltatás sem, nem bizonyultak valós segítségnek a szaktárca által biztosított táblagépek. Olyan esetek is vannak, amikor adottak a feltételek, a szülők azonban nem rendelkeznek a szükséges készségekkel ahhoz, hogy segítsenek a gyereknek használni az eszközt és bekapcsolódni az órákba.

Az egyik legnagyobb kihívás a kiértékelés

A kiértékelést tartja az egyik legnagyobb problémának Popa Márta, aki szerint a képernyő előtt ülve nincsen lehetőség egy 25-30 fős osztályból minden gyereket meghallgatni. 

– Nem látjuk a részeredményeket, csak egy végterméket látunk, amiről nem tudhatjuk biztosan, hogy az önálló munka eredménye-e vagy sem. Ha felmérő alatt a chatben megírják egymásnak a megoldásokat, nem releváns a jegy, amit kapnak, sem pedig a kép, amit a szülő kap a gyerek teljesítményről. Úgy érzem, kétszer annyit dolgozunk, feleakkora teljesítménnyel – osztotta meg aggodalmait a pedagógus, aki szerint soha nem elég rövid az idő ahhoz, hogy a diákok ne tudjanak egymással kommunikálni. Hozzátette, a családoknak is nehéz helytállni ebben a helyzetben, egy esetet is megosztott, amikor egy diákja nem akarta bekapcsolni a mikrofont, majd miután többször rászólt, derült ki, hogy neki kellett felügyelnie a kistestvérét, és kényelmetlen volt számára, hogy ezt mások lássák.

A társas kapcsolatok megszűntek vagy átalakultak

A szakemberek sajnos azt tapasztalják, hogy a társas kapcsolatok hiányát igencsak megsínylik a diákok. A nagyobbak elszigetelődtek, unalmukban sorozatokat néznek, az amúgy aktív gyerekeket is egyre nehezebb motiválni. Mivel megszűnt, illetve átalakult a társas életük, az egyes tanórák közötti szünetekben sem lépnek ki, nem állnak fel a gép elől, hanem online beszélgetnek egymással. A kisebbek esetében is számos gond merül fel, amellett hogy nincsen lehetőség arra, hogy a tanító megfogja és irányítsa a kezüket, amikor elsajátítják a betűvetést, elmarad a párban dolgozás, a csapatmunka, amelynek számos pozitív, fejlesztő hozadéka lenne.

Mindemellett az online rendszer másik vesztesei a szak-, valamint képzőművészeti oktatásban részt vevő diákok, hiszen – mint elhangzott –, lehetetlen például fuvolázást vagy éppen agyagedény-formázást tanítani képernyőn keresztül.