2024. august 6., Tuesday

Hiteles tájékoztatás, közösségformáló vélemények

Marosvásárhely

A szexuális nevelést már kisgyerekkorban ajánlott elkezdeni, és mindig a gyerek értelmi szintjének megfelelően, számára érthetően kell válaszolni a benne felmerülő kérdésekre.

Fotó: RMDSZ Nőszervezet


A szexuális nevelést már kisgyerekkorban ajánlott elkezdeni, és mindig a gyerek értelmi szintjének megfelelően, számára érthetően kell válaszolni a benne felmerülő kérdésekre. A cél, hogy már ekkor megtanulja, a szülő nem tér ki a téma elől, nem vezeti félre, és ennek eredményeképpen alakul ki a bizalom, hogy majd serdülőkorban is a szülővel beszélje meg a szexualitással kapcsolatos problémáit – hangzott el az RMDSZ Nőszervezet által a Női Akadémia keretében szervezett pénteki előadáson, ahol Magyari Tivadar szociológus, és Csata Éva pszichológus boncolgatták a fiatalok szexuális nevelésével kapcsolatos kérdéseket. 
Manapság gyakori, hogy a család, illetve az iskola egymásnak „passzolja” a felelősséget a fiatalok szexuális felvilágosítása kapcsán. A szülőknek könnyebb azzal nyugtatni magukat, hogy majd az iskola megoldja, ez utóbbi álláspontja pedig az, hogy a család feladata lenne a nevelés. Nemcsak évtizedekkel ezelőtt, hanem sok családban ma is tabu a szexualitás. Magyari Tivadar előadásában a szexualitáshoz való viszonyulás alakulását vázolta fel az elmúlt kétszáz évben. Rámutatott, bár a mai 40-50 évesek fiatalkori szexuális viselkedése szinte semmiben sem tér el gyermekeikétől, mégis a nemzedékek közötti kommunikáció ebben a témában rendkívül hiányos. A tradicionális társadalmakban a szexuális nevelés úgynevezett házasság előtti felkészítő címen zajlott és jellemzően a leánygyermekek felé irányult, az anya kötelességének tartották ezt. A polgári társadalmakban a kortárscsoportok hatása volt a domináns. A mai felfogás kialakulása Rousseau-ra vezethető vissza, aki úgy vélekedett, a nemiségről igenis beszélni kell, a fiatalokat fel kell világosítani, nem kell a dolgokat a véletlenre bízni. A 19. században olyan nézetek is napvilágot láttak, miszerint a fiataloknak minél később kell eszükbe juttatni, hogy ez a téma egyáltalán létezik, 18-19 éves kor előtt nem érdemes szóba hozni. Majd következett Freud, aki szerint a szexuális fejlődés gyerekkorban veszi kezdetét. A ’70–’80-as években alakult ki a permanens nevelés elve, amely szerint minden életkorban kell a gyereknek valamiféle információt adni a szexualitással kapcsolatban. 
– A cél, hogy a gyerek már kis korban két dolgot tanuljon meg: egyrészt, hogy a szülő nem tér ki a válasz elől, másrészt pedig, hogy kvázi igazat mond neki. Ellenkező esetben azt a következtetést vonja le, hogy erről nem lehet a szülővel beszélni és tíz év múlva, serdülőkorban nem a szüleihez fog fordulni a szexualitással kapcsolatos problémáival – figyelmeztetett Magyari Tivadar. 
Nem szavakkal, tettekkel nevelünk – állítja Csata Éva pszichológus, aki szerint a „batyunk” tartalma, azaz saját értékrendünk, mindaz, amit otthonról hozunk, a szüleink témához való hozzáállása nagyban meghatározza, hogy mi majd hogyan tarisznyáljuk fel saját gyerekeinket a szexualitással kapcsolatban. Minden fáradozás hiábavaló, ha nincs mögötte életpélda. A szakember úgy véli, elsősorban a szülők azok, akikre hárul a feladat, hogy gyerekeiket ellássák a szükséges információkkal. Mindemellett az óvoda, iskola is egyre nagyobb szerephez jut, hiszen a szakember szerint már három éves korban elkezdenek udvarolgatni egymásnak az óvodában az apróságok és a média nagyban hozzájárul, hogy már ebben a korban elkezdenek érdeklődni a téma iránt. 
– Nem kell megvárni, amíg a gyerek kérdezni kezd. A nemi nevelést kisgyerekkorban kezdjük, mindig a gyerek fejlettségi szintjének megfelelően kell magyarázni neki. Nem elvont szavakkal, hanem nagyon pontosan, közérthetően – hangsúlyozta. A pszichológus szólt a szexuális nevelés néhány típusáról is, mint mondta, a fejlesztő-segítő hozzáállás a szülők, felnőttek részéről biztosítja, hogy a gyerek a megfelelő információk birtokába jusson az anatómiáról, a nemi betegségekről, illetve az egyes veszélyekről. A távolságtartó hozzáállás célja a „bűnös” nemi ösztön elnyomása, viszont ez általában az ellenkező reakciót váltja ki a fiatalokból, a szakember szerint ez az alkoholnak, illetve a különféle partidrogoknak a melegágya. A magára hagyó, passzív nevelés jellemzője, hogy a szexualitást tabuként kezeli. A hallgatóság köréből felszólalók közül néhányan elismerték, hogy családjukban soha szó sem esett a szexualitásról. Csata Éva úgy véli, ha a szülő nyitott tud lenni a téma iránt, feltarisznyálja gyerekét a szükséges ismeretekkel, és a fiatalban kialakul egy értékrend, illetve a bizalom, hogy bármilyen kérdéssel a szülőhöz fordulhat, nyugodtan elengedheti majd a kezét, nem lesz gond vele. 

Ez a weboldal sütiket használ

A jobb szolgáltatás nyújtásának érdekében sütiket használunk. Az oldal jobb felhasználása érdekében kérjük, fogadja el a sütiket. További információ itt: Adatvédelmi tájékoztató